Idén
hatalmas katasztrófa érte hazánkat, az árvíz
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében okozta a legtöbb kárt, a
Bódva, a Sajó, a Hernád és más folyók áradása miatt több
ezer embernek kellett elhagynia otthonát, több száz ház dőlt
össze vagy vált teljesen lakhatatlanná. A Duna is magas
vízállással tetőzött, ismét veszélyeztetve a Margitszigetet
és a part mentén élőket. Az áradás okozta vízátfolyás miatt,
több nagy forgalmú úton sem lehetett közlekedni és sok
települést teljesen elzárt a külvilágtól a rendkívüli
árhullám. Azonban a tragikussá vált árvízi helyzet kapcsán
kiderült, hogy létezik még Magyarországon egy igen fontos
fogalom: az összefogás.
A szokatlanul csapadékos tavasz eredményeként áprilisban,
elsősorban Észak-Magyarországon, azon belül is a borsodi
térségben eddig példátlan károkat okozott az árvíz. Szintén
példátlan módon rengeteg település vált megközelíthetetlenné
Borsodban, mint például Ládbesenyő, Abod, Galács,
Hernádszentandrás, Andrástanya. Lakóházakat, utakat,
nyaralókat pusztított és rongált meg az áradás, rengeteg
termőföld került víz alá, sőt Miskolc határában - a
Felsőzsolca felé vezető út mentén - egy bevásárlóközpontot
is megrongált a kiáradt Sajó. De meg kell jegyeznünk, hogy a
hírek szerint szabálytalan módon, ártérre épült a
hipermarket, akárcsak sok lakóház számtalan helyen az
országban. Ezen épületek tervezői, kivitelezői, tulajdonosai
nem törődtek sem a szabályokkal, sem korunk változó
időjárási viszonyaival. Már jó néhány éve figyelmeztetnek
minket az időjárással foglalkozó szakemberek, hogy hazánk és
általában Európa éghajlata változóban van. A meteorológusok
szerint, az eddig megszokottól eltérően melegebb,
csapadékosabb, szeszélyesebb időjárási viszonyokra kell
számítanunk. A sorra megdőlő melegrekordokat és a mostani
árvízhelyzetet látva, úgy tűnik helytállóak voltak ezek a
jóslatok.
Több településen az addigi legmagasabb vízállást
jelző mérce sem látszott ki a habokból. Persze utólag könnyű
okosnak lenni, de megállapíthatjuk, hogy ami történt,
várható volt. Sajnos azonban a helyi és az országos
döntéshozók nem vették figyelembe a különböző szakemberek
figyelmeztetéseit â sok polgármester finoman szólva nem
állt a helyzet magaslatán - pedig a megelőzés költségei a
töredékét tették volna ki a károkénak. A 2010-es árvíz a
mezőgazdaságot sem kímélte, termőföldeket, gyömölcsösöket
öntött el az ár több megyében is, elpusztítva ezzel az egész
éves termést. Nagy érvágás ez az egyébként is nehéz
helyzetben lévő hazai termelőknek, jóllehet a sok elöntött
termőföld részben, szintén a hanyagság következménye.
Ugyanis az ötvenes évektől sok helyen feltöltötték és
beszántották a termőföldek mellett húzódó vízelvezető
árkokat, figyelmen kívül hagyva a több évszázados
földművelési hagyományokat. Valamint a felelőtlen erdőirtás
is súlyosbította a helyzetet, számtalan helyen kivágták a
fákat a domboldalakon, így akadálytalanul zúdulhat le az
esővíz a lakott területekre.
Ám a tragikus helyzet rávilágított arra, hogy hazánkban nem
maradnak magukra azok, akik segítségre szorulnak. Sok
önzetlen ember segített a védekezésben, hivatásosok és
önkéntesek egyaránt pakolták a homokzsákokat. Számtalan
civil kezdeményezés jött létre az árvízkárosultak
megsegítésére, gondoljunk csak a segélyvonalakra és a
jótékonysági koncertekre, az állam is kivette és
remélhetőleg még nagyobb mértében ki is fogja venni a részét
az árvízzel sújtott területeken élő emberek
életkörülményeinek rendezésében. Szemmel látható és reményt
keltő volt tehát a gyorsan jött összefogás, különösen a
manapság tapasztalható nehéz gazdasági helyzetben. Bízzunk
benne, hogy az idei árvíz a jövőben olyan döntések
meghozatalára készteti az illetékeseket, amelyek
segítségével elkerülhető lesz a folyók pusztításának ilyen
mértéke.