A színész nagyon hálás ezért a szerepért
Mintha az apámat játszottam volna el
Flicks and Bits/Imran Hassan/TM    2014.09.18    0 hozzászólás

„Az emlékek őre” című film Jonas (Brenton Thwaites) történetét meséli el, egy fiatalemberét, akit egy látszólag utópikus világban neveltek fel, ahol mindenki boldognak tűnik. Ez a harmonikus világ egy szigorúan megtervezett létforma, ahol a közösséget megfosztják az emlékek úgynevezett terhétől. Nincs fogalmuk arról, hogy mi az a szenvedés, az éhezés, vagy az erőszak. Másrészről, nincs is szabadság, nincs választás, sem pedig egyéniség. Az embereket minden reggel beinjekciózzák, ami genetikailag arra készteti őket, hogy ne lássanak színeket, ne legyenek érzelmeik, és a tudományosan ellenőrzött környezet megakadályozza egyfajta megkülönböztető képességgel azt is, hogy ösztönösen érezzenek valamit, és így megőrzi a látszólag utópisztikus világ rendjét. Mindenki azonosságban él: azonos otthonok, azonos ruhák, de még a családok is azonosak. Ebben a különös társadalomban minden egyes család egy férjből, egy feleségből, és két gyermekből áll, egy fiúból, és egy lánygyermekből áll. A fényes intelligenciájától, és a becsületességétől eltekintve van valami különböző, és kivételes Jonasban. Az ünnepségen, ahol az ifjúság épp az elhivatottságát választja meg, a Chief Elder (Meryl Streep) kiválasztja Jonast, hogy ő legyen az örököse az emlékek őrzőjének. Ebben a pozícióban, mely a közösségben a legtiszteletreméltóbb, ő lesz az ősi emlékek őrzője, melyek még az „Azonosság” előttről származnak. Jonas kiképzése elkezdődik, a jelenlegi emlékek őrzője (Jeff Bridges) tanítja őt feladatára. Az öreg kedves, de fáradt, mivel az emlékek terhét hordozza magával. A filmben olyan mellékszereplőkkel találkozhatunk, mint Katie Holmes, Alexander Skarsgard, Odeya Rush és Taylor Swift. A rendező személyében Phillip Noyce, a történet pedig egy könyvadaptáció, mely Lois Lowry klasszikus, ugyanilyen novellájából ered. A Flicks and Bits magazin interjúja.


Ez a film számodra egy 18 éven át tartó álom beteljesülését jelenti. Tudnál beszélni egy kicsit magadról, és a filmről, valamint arról, hogy mi vonzott ennyi időn keresztül is ehhez a szerephez?

Jeff Bridges: Persze. A lányaim elolvasták a könyvet, de még mielőtt én megtudtam volna azt, hogy ők olvasták, épp az apám ­ Lloyd Bridges­ számára kerestem volna egy ilyen szerepet. Emellett valami olyat szerettem volna csinálni, amit a gyermekeim is megnézhetnek, így átnéztem a tinédzser regények aktuális kínálatát, és megláttam ezt a csodálatos könyvet, az öreg, ősz hajú emberrel a borítóján, és gondoltam ’Igen, az apám eljátszhatná ezt a fickót’. Ezután rögtön elolvastam a könyvet, és teljesen beleszerettem a történetébe... azt vártam, hogy egy tinédzserek számára szóló történet lesz, de szerintem a felnőttek számára is ugyanolyan tanúságos. Azt gondoltam, hogy fantasztikus lenne az apámat egy ilyen szerepben viszontlátni a mozivásznon. Apámnak meglett volna hozzá a tehetsége, és azt gondoltam, hogy ezt a könyvet nagyon egyszerű lenne megfilmesíteni, de nagyot tévedtem! Annak ellenére, hogy az iskolában is tanították, és több mint 10 millió példányban adták el a könyvet, egy időben a tiltott könyvek listáján is szerepelt­ ami izgatta a fantáziámat, mert szeretem az ilyen különleges dolgokat. Tehát az egész meglehetősen ellentmondásos volt, és nagyon sok év kellett hozzá, hogy végre el tudjam készíteni. Egy darabig elkezdtünk rajta dolgozni, azt hiszem, van is egy videó a garázsban, ahol az apám játssza az emlékek őrét, az unokaöcsém, vagyis a húgom fia pedig talán Jonast, és gyorsan felvettük az egész sztorit. De nagyon elégedett vagyok azzal, hogy a végső filmen ennyit dolgoztunk, mert ez volt a megfelelő csapat. Örülök, hogy végül így végződött.

De végül te játszod azt a szerepet, amit az édesapádnak szántál, az emlékek őrének kulcsszerepét, aki nagyon öregnek tűnik, de valójában egyáltalán nem az. Sokkal inkább mondható fáradtnak, mert az emberiség összes emlékének terhét hordozza. És emellett, hogy arra használja a tudását, hogy segítsen a Vének bizottságának meghozni a fontos döntéseket, meg van neki tiltva, hogy megossza a tudását, vagy, hogy arra használja fel, hogy megváltoztassa a társadalmat...

Ezzel a karakterrel sokkal inkább bele tudtam magam élni az ősz, idősödő fickó szerepébe, mint gondoltam. Úgy érzem, mintha az apámat játszottam volna el. Számomra ő volt az emlékek őrzője, vagyis csak az egyik, mert az anyám és az apám egyszerre töltötték be ezt a szerepet. Olyan mintha az ő munkáját végezném el, így kicsit mindig velem van. És a karakter, ő egy olyan srác, aki a múlt összes tudását magában hordozza­ valamit, ami ebben a társadalomban, melyben az emlékek őrzője létezik, mindent, amit az azonosság társadalma eltussolt, a történelmet, és az emlékeket egyaránt. Mindezek ellenére tisztában vannak az emlékek értékével, mert nem akarják újra ugyanazokat a hibákat elkövetni, így azt a megoldást választották, hogy az összes emléket egy emberre bízzák, aki megőrzi őket, és ő ’az emlékek őre’. Habár a legtöbb történetben a ’The Receiver’ nevet kapta. Ez egy tanúságos mese, és most épp olyan időket élünk, amikor szükség van az ilyen történetekre. Az egyik dolog, amit nagyon szeretek ebben a könyvben, és egyben a filmben is, az, hogy ez nem egy olyan történet, ami lenyomja az egyértelmű üzenetet a nézők vagy az olvasók torkán, de mégis olyan kérdéseket hagy maga után, ami az embereknek eszükbe jut, miután kiléptek a moziból. Sok minden van benne.


Mennyire jelentett kihívást a könyv tematikájának, és a történet jellegének megtartása, miközben egy helytálló mozifilm készítése is a célok között volt? És el tudom képzelni, hogy nehéz lehetett képernyőre vinni az egészet, mert a könyv végül is arról szól, hogy mi játszódik le Jonas fejében?

Határozottan. Amikor fantasy, és majdnem mitológiai történetekkel van dolgod, a megfelelő hangsúly megtalálása rendkívül fontos­ ahhoz kell, hogy átfogja a történet fantasztikus részeit, de ahhoz is, hogy valós maradjon. És persze ott van az is, hogy vonzóvá kell tenni az egészet azon rajongók számára, akik a könyvet is olvasták. És épp ez volt az, amivel 18 éven át bajlódtam: szerettem volna hű maradni a könyvhöz. De végül muszáj volt néhány gondolatot elhagyni, és kicsit más véleményére is adni, nem csak a sajátomra, mert csak így jöhetett létre. Az a jó a filmiparban, hogy csupa kreatív emberrel dolgozhatsz együtt. Annak érdekében, hogy ezt előnnyé fordítsd, muszáj engedned néhány olyan dologból, amihez ragaszkodsz. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy Michael Mitnick írta meg a forgatókönyvet. Fantasztikus ötletekkel rukkolt elő, és nyitott volt mindenki más ötleteire is. Feldobsz egy ötletet, és ő csupán egy kicsit változtat rajta, de máris jobb lesz, mint a tiéd volt.

A könyv írója, Lois Lowry mennyire támogatta a filmet... volt az elmúlt 18 év során vele néhány beszélgetésed erről?

Jesszusom, Lois Lowry rendkívül támogató volt, és nagyon fontos része volt az egész forgatás során. Az első tanácsa számunkra az volt, hogy ne ragaszkodjunk mindenhez a könyvben, csupán az egésznek a lényegét ragadjuk meg változatlanul­ örömmel kijelenthetem, hogy ez sikerült, és nemcsak az én véleményem, hanem az ő véleménye szerint is. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Mivel imádom ezt a könyvet, ezért szerettem volna, ha mindenki megszereti ezt a történetet, és elég biztos vagyok abban, hogy ez így is lesz.

Ez a film az, amit már nagyon régóta szerettél volna te rendezni, tehát milyen volt, hogy mégis Phillip Noyce lett a rendező?

Nem is lehetett volna nála jobb személy erre. Az egyik legcsodásabb dolog a Phillip Noyce­ szal való munkában az volt, hogy ő nagyon befogadó személyiség. Ezt úgy értem, hogy szerette volna tudni mindenki véleményét, minden egyes művészt megkérdezett arról, hogy mit gondol­ és nem csak utasítgatott. Megvoltak a saját véleményei is, és ezek alapján irányított minket, de emellett rendkívüli módon érdekelte az, hogy ki mit gondol, és mit tud hozzáadni a projekthez. Szerintem a filmkészítés 99%­a már eldől a castingnál, és ebbe nem csak a színészek kiválogatását értem, hanem az egész csapatot, a személyzetet, és a művészeket egyaránt. A legfőbb személy a rendező, így nagyon szerencsések voltunk, hogy Phillip Noyce vezényelte le a produkciót. A munkához való hozzáállása egyszerűen hihetetlen, annyira kreatív, és biztató mindenki számára.

Még nem érkezett hozzászólás!
Szólj hozzá te is!

Ahhoz, hogy hozzászólhass a cikkhez, előbb be kell jelentkezned. Ha még nem regisztráltál, az alábbi adatok megadásával megteheted, a hozzászólásod pedig egyből megjelenik az oldalon.

Kép beillesztése: http://domain.hu/kepneve.jpg - egy hozzászólásban több kép is elhelyezhető!

Mennyi 2 és 8 összege?
Ez védelmi célokat szolgál, szimplán írd be a fenti összeadás összegét!
Dolce&Gabbana 'Martini' öltöny
Mi lehet jobb egy Dolce&Gabbana öltönynél? Egy Dolce&Gabbana 'Martini' öltöny!

Legfrissebb hozzászólások
26
Vapiano – Egy falat...
villo, 2017.06.18. 20:48
7
A pápai pilóták egyedi...
Robcsi001, 2017.05.12. 19:39
1
Mi történt Taylor Lautner...
DaveLee, 2017.01.10. 23:10
9
Kalifornia megelőzte...
szzol, 2016.12.22. 23:37
2
George R. R. Martin beszólt...
Corall, 2016.11.07. 23:51
29
Tini vagyok, hogyan...
barbarakovacs, 2016.10.06. 09:29
Idén sem lesz hiány új karórákból, erről a bázeli órakiállítás gondoskodik. Folyamatosan frissülő cikkünkben bemutatjuk a legfontosabb modelleket.
Idén érkezett el 40. évfordulójához a Patek Philippe legnépszerűbb modellje, a Nautilus, ennek tiszteletére két különleges verziót jelentettek be.
René Weber elemzéséből kiderül, hogy a Rolex toronymagasan vezeti a svájci luxusórák toplistáját. A második helyen az Omega áll.
Az idei Baselworld kiállítás is számtalan újdonságot tartogat a luxusórák rajongóinak. Folyamatosan frissülő cikkünkben a legérdekesebb modelleket mutatjuk be, tartsatok velünk!
Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy egy egész rovatot szentel a 20. század egyik legemlékezetesebb évtizedének, a legendás nyolcvanas éveknek.