Szociális pillangók a pókerben
A pókerjátékosokat igen sok tulajdonság jellemzi
2013.10.05 | Munkatársunktól
„Ahhoz, hogy egy nagyot nyerj a pókerben, egy jókor elkövetett hibát kell elkövetned”- írják az interneten egy fórumban. Vajon mennyi a mondat igazságtartalma? Tényleg hibák sorozatára épül a játékosok sikere a pókerben?
Azzal talán mindenki egyetért, hogy a pókerjátékosokat igen sok tulajdonság jellemzi. Furfangosság, leleményesség, gyors reakció és briliáns logika. Phil Gordon és Jonathan Grotenstein könyve, A póker kis fekete könyve szerint ez nem minden. Ők leírják, hogy „Bár a szerencse forgandó volta az eszelős játékokból megfontolt embereket faraghat, ahogy a megfontolt játékosokat megtört emberi roncsokká alakíthatja, az igazság az, hogy hosszútávon csak az erős marad talpon.”
A fenti mondatban sok igazság van. A fő kérdés azonban, hogy ki számít erősnek a póker játékokban, ki pedig gyengének. Az, aki jó helyen van, jó időben, és még jókor is cselekszik? Az, aki ismeri a testbeszédet és jól blöfföl? Vagy az, aki már-már a vakmerőségig bátor, és jól forognak az agykerekei? Érdekes arra is rájönni, és elgondolkodni azon, hogy mindenkinek van valamilyen „indítéka” arra, hogy játsszon. Egyesek a közös játék örömét szeretik. Mások a versenyzést, a trükközést és a hatalmas nyereményeket élvezik. A profik azonban mindezeket egybeolvasztják, illetve felismerik, hogy ki miért ül az asztalnál.
Aki szert tesz erre a tudásra, az lépéselőnybe kerülhet a többi játékossal szemben. Gordonék több kategóriát alakítottak ki a játékosok típusaira.
1. Szociális pillangók
Ők azok, akik mindent megtennének azért, hogy mások szeressék, és elfogadják őket. Nem szeretnek blöffölni, mert ami a szívükön, a szájukon.
2. Egoisták
Folyamatosan azt bizonygatják, hogy ők milyen okosak, ügyesek, csavaros észjárásúak. Emiatt hajlamosak vakmerően emelni a tétet, illetve mindent bevetni annak érdekében, hogy ők nyerjék meg a kört.
3. Szerencsejátékosok
Az ő esetükben a legtöbbször elpártol tőlük a szerencse. Ha mázlijuk van, akkor még azelőtt, mielőtt minden zsetonjuk elfogyott volna. Ha nincs, nos… csak reménykedhetünk abban, hogy előtte nem tette fel tétnek a családi autót, vagy egyéb értékes tárgyat.
A legjobbak még arra is gondolnak, hogy ne kritizálják a másikat. Hogy miért? Azért, mert így az asztalnál tarthatják a balfácánokat, növelve ezzel a saját esélyeiket.
Egy másik jó módszer az ellenfél összezavarása. Például ha mindig bal kezünkben fogjuk a kártyáinkat, tegyük át hirtelen a másik kezünkbe. Ezzel ellenfelünk nemcsak megkavarodik, hanem be is ugrik az általunk készített „csapdába”: bedobja a kártyáit.
Ami minden egyes pókerjátékosra jellemző, az a pénzvadászat. Ennek érdekében képesek hatalmas kockázatot vállalni, és az „egyszer élünk” szellemében cselekedni.
Ha minden kötél szakad, és egy sorozatos pech-hullám közepén találjuk magunkat, próbáljuk meg a szemünk előtt tartani a mondást: „Ha nem tudsz mosolyogva játszani, akkor ne is játssz egyáltalán!”