Gálvölgyi János egy öntudatos és határozott személyiség, aki számára a színház létkérdés. Nem is lepődünk meg azon, hogy május 26-án, születése napján is színpadon van: Willie Clark, az egyik Napsugár fiú szerepében különösen nagyszerűt alakít ezen az estén. Nagyszerűen szórakoztatja a közönséget és közben nem is sejti, hogy a színpad mögött már készülődik számára a meglepetés. A darab elérkezik végpontjához, a közönség tapsol és a meghajlások közepette színpadra lép Szirtes Tamás, a színház igazgatója.
Gálvölgyi elsőként nem is érti, hogy mi történik körülötte. Szirtes kedves szavakkal köszönti az ünnepeltet, aki meglepettségét nem is tudja titkolni. Az igazgató Gálvölgyi színészi képessége mellett nagyszerű humorát is kiemeli, majd kihangsúlyozza, hogy a színművészben jelen van az a fantasztikus adottság, hogy a vidámságot kissé szomorúvá tegye és a szomorúságba belecsempéssze a vidámságot. A meghatóan lágy szavak után Szirtes színpadra szólítja a Madách Színház néhány tagját, akik saját szavaikkal szeretnének gratulálni a 65 éves művésznek. Nagy Sándor a Producerek próbáit idézte fel, ahol elsőként dolgozott együtt Jánossal. “Remegő kézzel és lábbal mentem oda hozzá és mutatkoztam be neki.” - emlékszik vissza a művész, majd felidézi, hogy az egyik próbán egyszer egy meglehetősen kellemetlen pozitúrában - párhuzamosan egymáson fekve - hálálkodott Gálvölgyinek a közös munkáért.
Benedek Miklós elárulta, hogy ő valójában már előadás előtt felköszöntötte Gálvölgyit, viszont ennek ellenére szólna néhány kedves szót. Benedek kihangsúlyozta, hogy “amíg ilyen embereink vannak, akik ilyen komolyan tudnak nevettetni, addig nagyon sok örömünk van az életben.” Gálvölgyinek csak annyit kívánt, hogy még nagyon sokáig szórakoztathassa a közönségét. Serbán Attila a Macskák című darab kapcsán ismerkedett meg Gálvölgyivel és ekkor igazán közel kerültek egymáshoz. Az első dolog, amit akkor megbeszéltek, hogy mindkettejük nagy kedvence a Queen, így ez alkalommal Serbán egy Freddy Mercury dallal köszöntötte a művészt. Oroszlán Szonja megköszönte azt a rengeteg tudást, amit a Gálvölgyitől kapott - “Muszáj volt lenyúlnom az eszközeidet, a profi dolgaidat.” -, majd Szervét Tibor egy verssel, egy János vitéz átirattal köszöntötte a művészt.
Az ünneplés végén egy ajándékkal is meglepték a művészt: a bohócgyűjtő hírében álló művész egy, a fényképeiből összeállított bohóc formájú posztert vehetett át.