A bemutatóhoz a Fashion Street sarkán található kávézóba tértem be. A modern design az utcáról is látható, ugyanis a kávézó bejárat felőli oldala teljes egészében nagy üveg ablakokból áll. Ez bentről még élvezetesebb, ugyanis a félkör alakú kialakítás révén a helység egyik felének ablakain a Deák Ferenc utcát szemlélhetjük fogyasztás közben, a másik oldalról pedig a Deák tér forgataga, az evangélikus templom, és az Anker-ház látványa tárul elénk. A kávézónak egyébként van egy bejárata a Metró felől, és a Fashion Street felől is. Belépve a modern, kozmopolita dizájn ellenére kellemes érzés fogott el, ami igazán fontos egy forgatagos, félig önkiszolgáló helyen. Feltehetően ebben nagy szerepet játszott a belső kialakítás – a sötétbarna fabetétek, a padlizsán lila, terrakotta, és krémszínű falak, amik nyugtatóhatású színeknek bizonyultak. Bevallom, mivel nem először fordultam meg Coffee Heaven-ben, kissé tartottam egy másik CH-ben szerzett tapasztalataim megismétlődésétől – szerencsére ezt a helyet valahogy nem hatotta át a dohányzó részlegtől áradó, egész helységet átható cigarettafüst.
A hosszú pult mögött a falon a hatalmas italválasztékot felsoroló táblák sorakoznak, a pult bejárat felőli végén vannak a sütemények, és szendvicsek, sőt, ottjártamkor kis műanyag dobozkában még egy kis adag tonhalas penne is szerepelt a kínálatban. Majdnem mindegyik italból van small, medium és large méret, ezek nagyjából három, öt, és hét dl-esek. A hűvös napok okán, én inkább a meleg italok közül választottam egy kávé alapú, Kahlua Caramocha-t, medium méretben 990 forintért (megjegyzem, hogy a Coffee Heaven tolmácsolásában ez az ital ebben a kiszerelésben 517 kcal-t tartalmaz). A kávézó lehetőséget ad a törzsvásárlói kártya használatára, szerencsémre éppen nálam volt, így tudtam érvényesíteni a kávékra vonatkozó 20%-os kedvezményemet (ezt az engem kiszolgáló lány többször is hangsúlyozta – „csak a kávékra!”). Az ital mellé a szendvicspultból egy – eredeti nevén – „balsamic chiken” és egy „brie with spinach&cranb” szendvicset választottam, egyenként ugyancsak 990 forintért. Mivel nem valami nagy méretűek, nem túlzás kapásból két szendvicset választani. A pult másik végén kaptam kézhez a rendelésemet. A szendvicsekhez fodros szélű, gyerek zsúrokon is használatos fehér papír tányért kaptam, a felturbózott kávémat pedig egy fél literes papírpohárban kaptam meg. Ahogy ez ilyen helyeken szokásos, a kívánatos mennyiségű cukrot, keverőpálcákat, szalvétákat, fahéjat, és minden mást egy külön kis szervírozó asztalkán vehetjük el.
Kezemben a szendvicsekkel és az itallal azonnal egy ablak melletti asztalhoz siettem, majd belehuppantam a bőrfotelbe. Az ezer forintos karamellás, kahluás mokka, tetején tejszínhabbal, és fahéjjal igen jól mutat a minőségi papírpohárban. A papírpohár-, és tányér azon kevés, egy kézen is megszámolható tényezők közé tartoznak a kávézóban, amelyek kívánni valót hagynak maguk után. Természetesen ettől a kávé még ugyanolyan ízletes, de összehasonlítás képen, a konkurens Costa Coffee 10%-kal, a California Coffee közel 20%-kal olcsóbb, mégsem papírból van a tányér, a pohár, vagy éppen a csésze. A sűrű, forró mokka a kávé, a karamell, és a szintén karamellás alapú, mexikói kahlua likőr bámulatos összjátéka, ami enyhe mogyorós utóízt is tartalmaz. Miután megkóstoltam az italt, rögtön áttértem a háromszög alakú szendvicsekre, amik igényes újrahasznosított kis dobozkákban vannak, egyenként kettő-kettő darab. A balzsamos csirke szendvics teljes kiőrlésű barna magos kenyérben van, sajtkrémmel megkenve, közte a fehér csirkemell darabok, apróra vágott fekete olíva, és aszalt, szárított paradicsom. A szárított paradicsom és az olíva darabok karakteres mediterrán ízt kölcsönöznek a szendvicsnek, amit még fokoz a tapenadé ( fekete olívabogyó, kapribogyó, citromlé, és fűszerek keveréke) páratlan íze, így valójában e három alkotóelem határozza meg az egész ízvilágát. A csirkemellből lehetne több, így viszont csupán tartalmassá teszi az egyébként mennyei kis háromszöget. A másik szendvics fehér búzakenyérből készül, ami jókora brie sajt darabokat, görög sajtot, csirkemellet, póréhagymát és vörös áfonya jamet ölel össze. A krémes brie sajt telt íze leginkább a camembertéhez hasonlítható (kinézetre szintre megegyeznek), amit remekül erősít fel a vörös áfonya különösen édes íze, ezt a szendvicset igazán ezek határozzák meg, a komponensek mégis külön-külön érvényesülnek, ahogy például a csirkemell. A spenót levelek a szendvics utóízét határozzák meg.
A szendvicsek elfogyasztása után a süteményes pulthoz siettem, és egy „caramel brownie towert” választottam, ami csekély méretét, és 1190 forintos árát tekintve nem tűnik a legjobb üzletnek. Ez a feltételezés azonnal elveszíti minden alapját, ahogy az ember megkóstolja ezt a páratlan süteményt. A kompozíció alulról brownie, rajta szilárd karamellás mogyorós krém réteggel, majd ismét egy brownie és rajta ez a krémréteg, a tetején megszórva egész mogyoróval, és bőven leöntve karamellával. A brownie mélybarna színe ugyan azt sugallja, hogy a csokoládé érezhető lesz, ez sajnos nem így van, igazából nincs kifejezetten érezhető íze, így viszont remekül emeli ki a krémes mogyoró és karamellás réteg meghatározó ízét. Az egész mogyorós karamellás felső réteg emlékeztet egy ismert csokoládéra, mégis sokkal valódibb, finomabb az íze annál. Alig fogyasztottam el a nagyjából tíz centis süti felét, már érzem, hogy nem is olyan rossz választás ez – a karamellás brownie torony igen laktató, ráadásul remekül passzolt hozzá a kahluás karamochám.
A Coffee Heaven franchise jelenleg mindössze négy kávézóval van jelen hazánkban, barátságos, kellemes környezet uralkodik a Fashion Street-i üzletben. Bár a két szendvics, a mokka, és egy sütemény 4160 forintos együttes ára, egy személyre egy éttermi fogyasztás összegének felel meg, a Coffee Heaven a műanyag villa, a papír pohár-, és tányér ellenére páratlan élményt nyújt. Az ízek finomak és egyediek, az ételek és italok minőségiek. Legalább egyszer mindenkinek be kell térnie ide, de ne lepődjön meg, ha azon kapja magát, hogy mindig vissza-visszatér majd...