Trendmagazin

A függőségek társadalmi hatásai

Mindennek ára van

Hazánk világszinten élen jár az alkoholfogyasztásban és a dohányzásban, pályakezdő fiataljaink a legborúlátóbbak európai szinten, és a hazai házasságok közel fele végződik válással. Hogyan függnek ezek össze? Az egyén által gyakorolt kényszeres szokások lecsapódnak a családokon, majd ezeken keresztül szivárognak be a társadalom egészébe. Cikkünk ezért a hazai kényszerszokások társadalmi hatásaival foglalkozik.

A szenvedélybetegség (addikció vagy kóros szenvedély) a gyermeki, azaz szükséges függőségi koron túllépve jelentkező, kóros állapot. Minden esetben kényszeres cselekvési minták alkotják, amiket az addikcióban szenvedő egyén önmagától képtelen leállítani, sok esetben még kontrollálni sem tud. A pszichológia a kóros szenvedélyt egy, a hétköznapokban elterjedt és normálisnak – vagy csupán enyhén deviánsnak látszó – viselkedésmód elszabadulásának, dominánssá válásának titulálja. Gyakran kérdéses, hogy mi számít devianciának, és van-e egyáltalán objektív fogalom erről. A modern, mondhatni világpolgár felfogás egyszerűen azt tartja devianciának, ami az adott (vizsgált) társadalomban annak minősül. Például Indiában a hindu vallásban központi istenség, Síva és Párváti legendájának tanításában a kender központi szerephez jut, sőt, minden évben úgy tisztelik ezt az istenséget, hogy a hívők kollektíven töménytelen mennyiségű marihuánát szívnak. Az USA-ban a birtoklásáért is felelősségre vonás jár, de Hollandiában kávézók tömkelege épít a bizonyos értelemben legális fogyasztására. Amerikában 21 éves kortól lehet alkohollal kiszolgálni valakit, hazánkban 18 évesen már fogyaszthatnak alkoholt a nagykorúak. Ezek a különbözőségek is bizonyítják, hogy eltérőek a fogalmak a devianciát illetően. Mindezek ellenére összefoglalóan elmondhatjuk, hogy kultúráktól, és felfogásoktól függetlenül, objektív mércével mindaz devianciának minősül, ami hosszú, vagy akár rövid távon az ember mentális, lelki, fizikai egészségét negatív irányba befolyásolja, vagyis rontja.

Hazánkban is, a súlyosan függővé vált személyek gyógykezelése, illetve a munkaképesség csökkenése, családok szétesése, emellett a gyakran a szenvedélyekkel összefüggő bűnözés, és annak visszaszorítása, rengeteg milliárdot emészt fel az adófizetők pénzéből, így a függőséget nem nevezhetjük magánügynek. Bár cikkünk az egyes szerek kiváltotta függőségeket taglalja, és nem részletezi a szerencsejátékok, és szexuális függőségek létező, súlyos jelenségét, vagy éppen a virtuális világba menekülés káros következményeit, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezek is legalább annyira léteznek, és pusztítóak, amennyire a fizikai leépülést kiváltó szenvedélyek.

A demokrácia adta nagyszerű lehetőségek nem csak a szólás-, sajtó-, vagy éppen vallás szabadságot biztosítják, de azt, is, hogy a lelkiismereti szabadságból fakadóan – sarkosan fogalmazva – mindenki annak rabjává válhat, aminek akar. Egyszer egy riportban nyilatkozott úgy egy fiatalember, hogy "Mivel demokráciában élünk, mindenkinek joga van olyan deviáns életmódot folytatni, amilyet akar, és abba belehalni, amibe akar". Ez a szólam azon túl, hogy az egyén létén kívül nem vizsgálja az egyének kollektív, társadalomra gyakorolt hatását, egy érzékletes ars poeticája is a mai magyar lakosság jelentős részének. Bár a történelem során sosem vizsgálták a kényszeres szokások negatív hatásait olyan behatóan, mint a huszadik században, a történelmi feljegyzések – főleg uralkodók konkrét példáin keresztül – jól szemléltették ezek súlyos következményeit.

A függőségek hazánkban különösen a második világháború után, az ötvenes években kezdtek nagyobb méreteket ölteni. A háborúk után megfigyelhető társadalmi-, építészeti-, és kulturális rekreációs folyamatok, az újrakezdés, a rossz időszak vége mintha egy frissességet oltott volna a lakosságba, viszont a rá következő évtized, a Rákosi-rendszer elnyomása, és kegyetlensége ismét visszazökkentette a magyar embert a korábbi kilátástalan állapotba. Ez az időszak elindította egy "alkoholista réteg" kitermelődését, mely lényegében az egész kommunista rendszer alatt masszívan jelen volt hazánkban. Az alkoholfogyasztás káros hatásaira katalizátorként hatott a szovjet árucikkek, így a rossz minőségű szeszes italok behozatala is, a hazai minőségi italok kárára. Az elnyomással szembeni tehetetlenség, a korlátozott szabadságjogok, egy állandóan érezhető (néha enyhébb) presszió a valóság elöli menekülésbe lökte az emberek egy részét, ez nagyban közrejátszott abban, hogy megnövekedett az alkoholisták száma Magyarországon. Ezt alátámasztja az az adat, miszerint a nyolcvanas évek elején – az alkohol fogyasztás mennyiségét tekintve – 10 liter tiszta alkohol jutott minden egyes magyar lakosra. Ezekben az években vált a magyar borivó nemzetből szeszes italt, és sört fogyasztó nemzetté.

Az „alkoholizmus” kifejezést először 1849-ben használták, majd 1960-ban jelent meg E. Morton Jellinek tanulmánya, aki az alkoholizmust betegségnek tekintette. A szakmán belül azóta sincs teljesen egységes vélemény arra vonatkozóan, hogy az alkoholizmus betegség – tehát bizonyos orvosi módszerekkel gyógyítható csupán – vagy pedig mélyebb, pszichikai jellegű probléma, ami inkább már a nem annyira egzakt területek hatásköre. A tüneteit tekintve mindenképpen orvosi esteket produkál. Az alkoholizmus egészségügyi károkozása olyan betegségek kialakulását eredményezi, mint az elhízás, májzsugorodás, szív-, és érrendszeri megbetegedések, ezenfelül az epilepszia esélye, a hasnyálmirigy-gyulladás, polineuropátia (idegi zavarok), Wernicke–Korsakoff szindróma (az amnézia szokatlan formája), a rák és táplálkozási hiányosságok mellett még szexuális zavarok is. Az alkoholisták 25%-ánál jelentkeznek súlyos pszichiátriai zavarok. Az alkoholista, vagy a terhesség időszaka alatt nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztó kismamák életre szóló fejlődési rendellenességgel szülhetik meg gyermekeiket. Ugyanis az áldott állapotban a szervezet máshogy viselkedik, így a vérben levő alkohol a fogyasztás mennyiségét tekintve, és figyelembe véve, hogy a terhesség mely szakaszában történt, mérgező lehet a magzatra, hiszen az ő keringésébe is bekerül az anya vérében levő alkohol. Ez a károsodás akár súlyos, testi és szellemi fejlődésben is megvalósulhat – a világon minden évben több ezer gyermek jön világra az alkoholfogyasztás hatására kialakult rendellenességgel, amit a szaknyelv "magzati alkohol szindrómaként" ismer. A szervezetben a máj végzi a méreg anyagok szelekcióját, így fogyasztás után az alkoholt is elkezdi eloxidálni, viszont ha egyszerre nagyobb mennyiségű alkohol kerül a szervezetbe, akkor azt a máj nem képes teljesen lebontani, emiatt bizonyos százalékban a vérben marad. A vér pedig elszállítja a keringés során a test minden pontjába, többek közt az agyba is, és ez okozza a külső tüneteket, összefoglalva a részegséget. Az apai oldalról nem fizikai, hanem sokkal inkább pszichikai, nevelés, és példamutatásbeli felelősség esik latba: az anyagi megbízhatatlanság, a családtagok szégyenérzete, bizonyos esetekben a családtagok bántalmazása újabb problémákat szül, és szakértők szerint sem ritka, hogy így alakulnak újabb függőségek a családtagokban. Önmagában a rendszeres alkoholfogyasztás még nem minősül alkoholizmusnak, csupán akkor nevezhetjük annak, ha az már a különféle fizikai, pszichikai és szociális tünetek kibontakozásával együtt jár.

Alkoholizmusról akkor beszélhetünk, amikor az alkohol fogyasztása valamiféle belső (fizikai vagy lelki) kényszerhatásból kifolyólag történik, vagyis, ha kialakul bármiféle függőség. Egy alkoholista a társadalmi beilleszkedésre is alkalmatlanná válik a saját egészségügyi problémáin túl, sajnos így egyetlen vigasza az alkohol marad. Az ilyen társadalmi izolációs folyamat vége gyakran az öngyilkosság – kimutatható, hogy alkoholisták esetében megközelítőleg több, mint ötezerszer gyakoribb az öngyilkosságok száma, mint a teljes lakosság viszonylatában, ez százalékos arányban kifejezve 10-20%-ot jelent. Szintén nem túlgondolás, hanem realitás, hogy a munkaidő alatti részegség a munkahely elvesztésével, és anyagi devalválódással jár, a szociális és anyagi leépülés pedig gyakori okozója annak, hogy valaki hajléktalanná válik. Szintén a felelőtlen alkoholfogyasztás okozza heti rendszerességgel a pénteki és szombati autóbalesetek jelentős részét. A szerencsétlen fiatalok értelmetlen halálát nem ritkán ittas vezetés, és a lecsökkent ítélőképesség, és lassabb reflexek okozzák. Minden évben több, mint nyolcezer halálesetért a cirrózis (májzsugorodás) miatt közvetlenül az alkohol a felelős.

Bár hazánkban kevesebb alkoholista van, mint nikotin függő, mégis elrettentő méreteket ölt itthon ez a nagyobb mennyiségben, hosszútávon akár halált is okozó termék. Hazánk szakértői minimum 900 ezerre becsülik a hazai alkoholisták számát, ami a jelenlegi hazai lakosság közel egytizedét jelenti, bár becsült szám, nem tűnik irreálisnak. Pontos adatokat a pszichiátriai és addiktológiai intézmények által gondozott betegek nyilvántartásaiból ismerhetünk meg, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezek a számok csupán azok, amelyekről tudomása van az egészségügynek, vagyis azon személyek esetei akik orvosi segítséget kértek függőségükkel kapcsolatban. Sajnos legalább még egyszer ennyien vannak azok az italozók, akik sem segítséget, sem elvonókúrát nem igényelnek. Az addiktológiai és pszichiátriai gondozottak száma 2001 végén 40.711 személy volt, akik közül 39.364 személyt alkohol problémákkal kezeltek. Ez a szám fokozatosan kiterjed az egyre fiatalabbakra is, ugyanis hazánk társadalma valamiért túlzottan elnéző a fiatalkori, de a túlzott alkoholfogyasztással szemben. 2005-ben tízezer főre Magyarországon 30 alkoholista jutott. Az alkoholfogyasztás az egyéni tragédiákon, szétesett családokon, és az orvosilag igazolt, hétszeresére növelt halálozási esélyen túl, rendkívüli anyagi terheket is ró a családokra. Egy 2001-ben készült kutatás szerint, egy teljesen átlagos, tehát nem alkoholista magyar család sörre, szeszes italra, borra évenként 62 ezer forintot költött (ne feledjük, hogy ez a szám az infláció miatt nagyobb összeget jelentett a mai árfolyamnál), és egy személyre 18 liter alkohol jutott a csecsemőket is beleértve! Azóta némileg csökkent, és évek óta masszívan beállt 11 liter fölé. Egy magyar állampolgár átlagosan évi 33 liter bort, 74 liter sört és 3,6 liter tömény szeszes italt fogyaszt. Rendszeres alkoholfogyasztóknál nem ritka a napi 4-5 doboznyi sör – amennyiben egy minőségtelen, dobozonként 110 forintos sörrel is számolunk, akkor ez napi átlagban minimum 500 forintot jelent, vagyis havi 15.000 forintot, ami évi 180 ezer forint. Pusztán ebből már mindenképpen kijönne egy néhány napos, minőségi családi nyaralás minden évben...

A probléma a kezeléssel egyrészt az, hogy a kommunizmusból maradt „kényszergyógyítás” fogalma élesen él az emberekben, de nem igazán vetik alá magukat orvosi, pszichiátriai kezelésnek, a szégyen, és sok esetben az érdektelenség miatt. A másik baj, hogy az alkoholelvonás sok droggal szemben, akár halálos is lehet, holott még a heroin elvonása sem jár ilyen következményekkel. A fizikai elvonásból származó tünetek heteken át jelentkezhetnek, a legkritikusabb nap a harmadik, és a negyedik. Ilyenkor görcsoldó, és nyugtató hatású szereket alkalmaznak a beteg szenvedéseinek megoldására. A legsúlyosabb állapot a delírium tremens, ami idült alkoholistáknál fellépő érzékcsalódásokkal és téveszmékkel járó elmebántalom, amit tetéz az állandó reszketés. Ez egy súlyos alkoholmegvonásos tünetegyüttes, ami már kórházi kezelést igénylő életveszélyes állapot, amit a hosszú idejű, vagy nagy mértékű alkoholfogyasztás abbahagyása, illetve csökkentése következtében alakul ki az alkoholbetegek közel 15%-ában. A tünetek nagyban hasonlítanak a heroin megvonásából fakadó tünetekre – rángás, szorongás, félelmek, hallucinációk, fizikai fájdalmak.

A nehézkes kezelés ellenére manapság már hazánkban is megannyi terápia áll szolgálatára annak, aki szembenéz a problémájával (sok esetben ez azt jelenti, hogy az ember bevallja magának, hogy alkoholista): alapítványok, egyházak és civil szervezetek tartanak fenn rehabilitációs otthonokat, és rendelkeznek megfelelő programokkal a tünetek, és a gyökerek kezelésére. Pszichológiai gyógymódok a négyszemközti terápiától egészen a csoportos terápiáig terjedhetnek, vagy egy közös beszélgetés során, vagy egy szakavatott csoport megfigyelése alatt. A WHO felmérése szerint a legrövidebb (pontosan 10 perces) program, a „rövid intervenció„ is megfelelő megoldásnak számít. Ez az alkoholfogyasztás káros következményeire hívja fel a figyelmet, bár leginkább a problémák miatt italozóknál tűnik hatékonynak. A bőr alá beültetett, vagy rendszerességgel szedett disulfiram hatásos lehet, ehhez a beteg bele egyezése kell: olyan szervezeti hatást vált ki, aminek következtében a máj nem képes lebontani a kis mennyiségű alkoholt sem, így az illető rosszul lesz.

Nem sokan tudják a dohányzásról, hogy minden évben legalább ugyanannyi embert öl meg, mint a közlekedési balesetek, katasztrófák, járványok és a különféle drogok együttesen, ráadásul a fejlődő országokban a dohányzás az elsődleges halálokok között szerepel (egy 2009-es felmérés szerint a fejlődő világban pl. 2002-ben a dohányfogyasztás 3,4%-kal nőtt). A WHO előrejelzései szerint, ha a világ tendencia így folytatódik, 2030-ig minden évben legalább 10 millió ember fog meghalni a nikotin okozta betegségek következtében. Szintén az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint (2004) a világon előforduló 58,8 millió halálesetből nagyjából 5,4 millió függ össze a dohányzással. Magyarország a nikotin függőség tekintetében is élen jár, ráadásul a térségben (kelet-közép-európai országok) itthon a legmagasabb az évi, egy főre jutó cigaretta fogyasztás. Úgy is fogalmazhatunk, hogy itthon ez a legelfogadottabb egészségkárosítási forma.

A kisgyermekeket is beleértve, egy főre 300 szál cigaretta jut, ami évente 30 milliárd szálat jelent. Egy rendszeresen cigarettázó felnőtt heti 5-6 doboz cigarettát ( kb. 103 és 116 szál között) szív el. Ez heti szinten (egy átlagos árú, dobozonkénti 600 forintos cigarettával számolva) 3000-3500 forintot jelent, ami egy évben az alkoholhoz hasonló, közel 200 ezer forintos összeget jelent. Bár nem hazai adat, mindenképpen jó viszonyszám: az amerikai Centers for Disease Control and Prevention 2002-ben tette közzé egyik kutatását, miszerint az USA-ban értékesített minden egyes doboz cigaretta a kieső termelés és az orvosi ellátás miatt hét dollárnyi költséget okozott. Itthon viszont a jövedéki adó 2010-ben 892 milliárd Ft volt, minek 60%-a üzemanyag, 30%-a cigaretta, 10%-a pedig alkohol értékesítéséből folyt be, így a dohánytermékekből befolyt jövedéki adó megközelítette a 268 milliárd forintot. A tüdőrákos halálozások szinte 90%-a a nikotinnak tulajdonítható, a férfiak tüdőrák miatti halálozásának gyakorisága tekintetében a világon az első helyen hazánk áll. A szintén halálos rákos megbetegedések egyharmadát hozzák a kutatók összefüggésbe a dohányzással.

A statisztikák is alátámasztják, hogy a cigarettázással igen gyakran együtt járó alkoholfogyasztás fokozza a súlyos egészségügyi következményeket. Az alkohol ingerlő hatást fejt ki a szájüregi nyálkahártyára, és ott vérbőséget okoz, aminek következtében elősegíti a nikotinból származó rákkeltő (karcinogén) vegyületek felszívódását. 35–69 éves korosztályban, hazánkat tekintve háromszor nagyobb a halálozási arány a dohányosok körében. Magyarországon a nikotin okozta betegség miatt elhalálozók száma évente 28 ezer fő. A felnőtt magyar férfiak 38%-a, a nők 23%-a napi rendszerességgel dohányzik.

A dohányzás kialakulása sajnálatosan gyakran kamaszkorban alakul ki, és arányát tekintve nincs különbség a nemek között. A dohányos szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel szoknak rá a cigarettára, mint a nem dohányzókéi, ezt több kutatás is megerősíti. Az OEFK kutatásának eredményei alapján sem az iskolai, sem a szélesebb társadalmi prevenció nem hatékony, és ugyanígy a törvényi korlátozások is hatástalannak bizonyulnak. A kiskorú fiatalok lényegében akadály nélkül vásárolhatnak cigarettát az üzletekben, és dohányozhatnak is, nincs meg a társadalomban a cselekvő ellenállás, az eladó a tiltó táblával a feje fölött szolgálja ki a 18 év alattiakat. Egy 2002-es felmérés alapján a hazai általános iskolások 22%-a dohányzik, a kiskorú középiskolások 35%-a, a 18 év feletti tanulóknak pedig közel a fele (47,9%). Több kutatásban egybehangzóan állítják: az elmúlt években a tizenévesek háromnegyede arról számolt be, hogy már kipróbálta a dohányzást. A passzív dohányzás, vagyis ha valakinek csak a környezete cigarettázik, szintén káros lehet: a fiatalok nagy része a környezetében állandóan dohányfüstöt lélegez be. A nemdohányzók 76%-a, a dohányzóknak pedig a 92%-a az otthonában rendszeresen cigarettafüstnek van kitéve, nem beszélve a nyilvános helyekről.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a dohányzás úgynevezett mintakövető magatartás, amit a fiatalok eltanulnak azoktól, akiket látnak, ezek elsősorban a szülők, de a médiának is nagy szerepe van. Az ifjúság számára a dohányzás elsődlegesen szociális jellegű tevékenység, ami a kapcsolatteremtéshez, társasági együttléthez szükséges, gyakran sajnos „közös alap”. A dohányosok nagyjából ugyanazt a néhány magyarázatot adják szokásukra, mint például: a dohányzás örömforrás, és függőséget okoz, kikapcsol, csökkenti a feszültséget, társas cselekvés, szokás, stimuláció, automatizmus (a kéz cselekvése). Ezek ellenére a dohányzók nem igazán vannak tisztában a nikotin okozta káros hatások valószínűségével és azzal, hogy ezek leginkább idősebb korban jelentkeznek. Ezenfelül azzal sem, hogy az gyakran magas kockázatú, vagy éppen önpusztító viselkedés milyen egyedi rendellenességeket és személyiségvonásokat képes kialakítani. Fontos azzal tisztában lennünk azzal is, hogy a cigarettázásról nem könnyű leszokni – a dohányzók 68%-a szeretne leszokni szenvedélyéről, de sajnos százból mindössze három személynek sikerül.

Bár a drogfogyasztással, és kultúrájával már korábban, részletesen foglalkoztunk, témánk szempontjából a teljes képhez szükséges megemlítenünk. A hazai drogfogyasztás növekedésének egyik fő oka a nyugat-orientáltság kialakulása mellett az, hogy a kilencvenes évek végére a drogkereskedelem tranzitországából célországgá váltunk. A drogok fogyasztása hazánkban a fiatalokra jellemző addikció: a 15 és 24 év közöttiek 67%-a valamilyen formában drogfogyasztó. A végzős középiskolások közül lényegében minden második fogyasztott már valamilyen illegális szert, ez a szám a 15-17 évesek között még „csak” minden ötödik fiatalt érint. A honi felnőtt népesség 11,4%-a már kipróbált az élete során drogot, legtöbbjük 25 éves kora előtt, átlagosan pedig tizenkilenc és fél évesen.

Egy gramm marihuána átlagosan 2-3000 forintért beszerezhető, két gramm pedig bőven elég egy öt-hat fős társaságnak, hogy „jól legyenek”, vagyis nem szükséges különösen nagy befektetés a fogyasztásához. Egy adag heroin megközelítőleg 5000 forint, egy átlagos fogyasztónak minimum napi egy adagra van szüksége ahhoz, hogy ne legyen rosszul, kettő adagtól már jól is érzi magát (csekély matematikai érzékkel kiszámítható, hogy ez átlag havi 150.000 forintot jelent). A kokain ára ennek nagyjából a kétszerese.

Bármily meglepő is, az úgynevezett anabolikus szteroidok (a szlengben „koksz”-ként nevezik) a valós izomnövelő hatásukkal érintik meg a fiatalokat. Ezzel kapcsolatban már az alapszituáció is sántít, hiszen nem az egészséges életmód és a rendszeres sportolás következtében, hanem a szer hatása által rövid idő alatt szed fel valaki több tízkilónyi izmot (a megfelelő étrend és edzésterv mellett). Ezen szerek ára több ezer forinttól akár a százezres határig is terjedhet, a legáltalánosabb összeg tízezrekben mérhető. Így nem elképzelhetetlen az a helyzet, amikor az izmosodni vágyió fiatal nem képes megvenni a méregdrága szert – a megvonás hirtelen szívleállást, sőt akár az izomzat teljes összeesését is okozhatja.

Mindannyiunknak felelőssége van a környezetünk, és a társadalom egésze felé. Egyrészt azzal, hogy szokásainkat, életvitelünket a saját egészségünk, és családunk, barátaink érdekében is megfelelően alakítjuk ki, és ügyelünk arra is, hogy egyéni szinten elősegítsük a megelőzést, vagy bármilyen függőségben szenvedő embertársunk szabadságát, a függők elítélése nem megfelelő hozzáállás. Hazánk sajnos több millió függő országa, nekünk pedig fel kell ébrednünk, és oda kell figyelnünk egymásra.