Trendmagazin

Tarol a Grand Budapest Hotel

Saoirse Ronan beszélt a forgatás kulisszatitkairól

Wes Anderson új filmje egy legendás portás kalandjait meséli el a két világháború közötti békeidőben. A történet szerint egy híres, mondhatni felbecsülhetetlen értékű reneszánsz festményt lopnak el, melyből aztán családi háború alakul ki, miközben a növekvő szélsőségesség okozta megrázkódtatásoknak köszönhetően drámain átalakul egész Európa. A Grand Budapest Hotel hazánkban március 20-án kerül a mozikba, a film igencsak impozáns gárdával bír, hiszen szerephez jutott Saoirse Ronan, Bill Murray, F. Murray Abraham, Edward Norton, Mathieu Amalric, Adrien Brody, Willem Davoe, Léa Seydoux, Jeff Goldblum, Jason Schwartzman, Jude Law, Tilda Swinton, Harvey Keitel, Tom Wilkinson és Owen Wilson. Saoirse Ronannel a Flicks and Bits magazin készített interjút.

Az én értelmezésem szerint, Wes Anderson eléggé részletesen megtervezte ezt a filmet még a forgatás megkezdése előtt, egészen a legapróbb részletekig. Milyen élmény volt egy ilyen író­-rendezővel együtt dolgozni, aki annyira precíz, és aprólékos mindenben?

Saoirse Ronan: Fantasztikus volt. Legfőképpen azért, mert az egész forgatókönyv is olyan jól lett megírva, a vázlat, amit kaptam, még mielőtt az egész forgatás megkezdődött volna, majdnem a konkrét kidolgozott forgatókönyv volt. Minden készen állt a forgatáshoz, és alapvetően Wes mégis elhúzta egy kicsit az egész filmet, körbemagyarázta a történetet, eljátszotta az összes jelenetet, amit csinálni kellett, és megszólaltatott minden egyes karaktert, megmutatta milyen ütemben szeretné az egészet visszahallani forgatás közben. Annyira aprólékos és sajátos volt, hogy az fantasztikus. Elmész a forgatásra, és tudod előre, hogy biztonságban leszel vele.

Először én is kissé ideges voltam, mert ez a szerep más stílusú színészkedést igényel, és tudtam, hogy jól kell eljátszanom, szóval azon gondolkodtam: „Hagyja, hogy úgy játsszam el, ahogy én szeretném, vagy mit csinál majd?” De aztán emlékeztem arra, amikor találkoztam vele Londonban még a forgatás előtt, és átvettük a jeleneteket, amiket Zero­val forgattunk. Ez két párbeszédes jelenetet volt, és nekem elég természetesen sikerült eljátszani őket, mire azt mondta: „Igen, ez így jó. Most, próbáld meg gyorsabban.” Amikor megcsináltam, amit mondott, így szólt: „Igen, ez már jobb lesz, most próbáld meg gyorsabban újra.” És folyamatosan próbált segíteni, hogy könnyebben vegyem fel a ritmust, és azt is megmondta, hogy szerinte hol tartsak szünetet. Hirtelen ravaszul fel is vázolta az egész jelenetet előttünk, és ez hihetetlen volt, hiszen olyan tisztán elmagyarázott mindent. Előtte még soha sem találkoztam senkivel, aki ennyire egyértelműen képes elmondani, hogy mit szeretne, és meg is tudja mutatni, és csupán a megfelelő színészekre van szüksége ahhoz, hogy az egészet filmre is tudja vinni.
[MINICIKK-1]

Vissza tudsz emlékezni a forgatás első napjára, az első alkalomra, amikor elkezdtél vele dolgozni konkrétan a film felvételén?

Saoirse Ronan: Feltétlenül. Amikor beléptem az ajtón, az egész hely zsibongott. Rengeteg ember mászkált körbe-­körbe, és látni lehetett, hogy megpróbálja mindenki a lehető legtöbbet, a legjobb színészi játékot kihozni magából, mert Wes­nek annyira sajátos elképzelése van arról, hogy mit szeretne látni, látványra és stílusra egyaránt. Látni lehetett, hogy megpróbál mindenki ehhez igazodva dolgozni. Ez rendkívül izgalmas volt, és annyira elcsodálkoztam, hogy meg is kellett csípnem magam. A felvételek is hihetetlenek voltak. Úgy értem, annyira jól fel voltak építve, és az egész annyira valóságos, annyira kézzelfogható volt­ rendkívül csodálatos hogy a részese lehettem ennek. Minden olyan életszerű volt. Az egész forgatás alatt olyan érzésem volt, mintha beléptem volna Wes Anderson csodavilágába.

És mi volt az általad eljátszott karakterben, Agatha szerepében az, ami annyira megtetszett, hogy azt mondtad: „ezt el szeretném játszani”?

Saoirse Ronan: Azt hiszem, mondhatnánk, hogy Agatha olyan… nyilvánvalóan nem maga miatt, de szerintem ő minden bizonnyal hozzátartozik a sztori lényeges részéhez. És szerintem az ő karaktere érzelmet visz a történetbe, gondolom azért, mert Zéró annyira sokat törődik vele, és mert a cselekedetei nagy részét a lány iránt érzett szerelme motiválja, és az hogy őt biztonságban tudja. És végül is a lány is belekeveredik mindenbe, amit csinálnak – a „bűncselekménybe” is, amit gyakorlatilag elkövetnek. Abba a kalandba is belekeveredik, amikor próbálják visszaszerezni a festményt, mely jogosan Gustave tulajdona lenne az örökség alapján.

Az elején a lány nem is tudja, hogy mibe keveredik bele, de később eléggé nyilvánvalóvá válik, hogy valami bajba keveredett velük együtt, de persze ő is végig követi őket az úton, hiszen megbízik bennük, és szereti is mindkettőjüket, és hisz is bennük. Ez egyébként briliáns, hiszen a lány egy Mendl’s nevű pékségben dolgozik, ők pedig arra kérték, hogy kisebb eszközöket tegyen a süteményekbe, amiket készít, és csempéssze be a börtönbe, hogy Gustave-­ot és a cellatársait is kiszabadítsák onnan. Ez a sztori kissé őrült, és gyönyörű is egyben. Nagyon édes. És amit igazán szeretek Agatha-­ban az, hogy miközben végig tisztában van vele, hogy amit tesznek az technikailag rossz, és törvényellenes is, de mivel jogosan hozzátartozik és mivel hisz Záróban és Gustave­-ban, és mindkettőjüket szereti annyira, hogy bármit kockáztatna értük. Ez kissé őrült, de gyönyörű is egyben.
[MINICIKK-2]

A stáblista egyszerűen hihetetlen. Milyen volt egy ilyen stábbal együtt dolgozni, és mennyire könnyítették meg a forgatást azok a színészek, akik már korábban együtt dolgoztak Wes­sel, mint például Bill Murray, Adrien Brody, vagy Jason Schwartzman?

Saoirse Ronan: A stáblista nevetséges, és buta­ - de tényleg (nevet)! Tilda Swinton, Harvey Keitel, Ralph Fiennes, Willem Dafoe, Adrien Brody, Edward Norton, a legendás Bill Murray… és még sorolhatnám. Emlékszem, amikor megnéztem először a stáblistát azt gondoltam, hogy ez körülbelül három különböző filmnek a stáblistája lehetne, vagy valami ilyesmi, de ők összeálmodták ezt a rengeteg színészt, és ez hihetetlen. Őszintén, nem kaptam gutaütést a rengeteg sztárszínész miatt, vagy bármi ilyesmi félelmet, hiszen minden este együtt vacsoráztunk, emlékszem az első estére, amikor lementem vacsorázni, és az összes ember ott ült egy hatalmas asztalnál, Wes pedig az asztal végénél. Ez kicsit szürreális volt, hogy az összes hihetetlen ember, és fantasztikus színész – akik már nagyon régóta csinálják ezt, és számos filmet leforgattak­ egy asztalhoz ülnek le, ez nagyon kedves és megható volt. Így sokkal jobb hangulatú volt a forgatás is, mert mindenki nyugodt volt a másik társaságában, hiszen hamar megszoktuk egymást. Ez a legeslegjobb stáb volt, ahol eddig forgattam.
[MINICIKK-3]

Milyen volt megnézni a kész filmet? Értem, hogy az egész forgatás alatt ott voltál, de az mégis más.

Saoirse Ronan: Nagyon izgatott voltam, amikor először néztük. Ugyan, ott voltam az egész forgatáson, de nem álltam minden percben a kamerák előtt, hiszen valóban körülbelül csak 2­3 hetet forgattam az egész 2­3 hónapból. Szóval nem is tudtam, hogy egészen pontosan melyik jelenet hogyan fog kinézni, hiszen azt mások csinálták. Tehát, amikor először megláttam a mozit, nem is éreztem úgy, hogy én leszek benne, és magamat fogom nézni, csak úgy éreztem, hogy megnézhetek egy Wes Anderson filmet, mindenki más előtt. Fantasztikus volt, és ez az egyetlen film, aminek a részese vagyok, és úgy tudtam végignézni, hogy közben hátradőltem, és nem kellett kritizálnom saját magam, hanem csak élveznem kellett a filmet. Ez egy olyan élmény volt, ami teljesen elkalauzolt egy másik világba, amit Wes saját maga alkotott meg. Nagyon izgalmas.