Trendmagazin

A lány, aki cipőt lógat a nyakában

Interjú Tímár Ági divattervezővel

Van egy lány, aki ruhákat készít rendelésre, de mégis több, mint egy varrónő. Olyan ruhák születnek meg a kezei alatt, melyek nemcsak kényelmesek és hordhatóak, de melyek segítségével kiemelkedhetünk a szürke tömegből. Tímár Ágival beszélgettem divatról, ruhatervezésről és a megbámuló tekintetekről...

Kommunikáció szakot végeztél és most egy rádiónál dolgozol. Honnan jött az ötlet, hogy ruhákat alkoss meg?

Egy ruhaipari szakközépiskolában tanultam meg varrni, de sosem akartam egyszerű varrónőként dolgozni, mert nem láttam benne semmiféle kreativitást. Viszont amikor el kezdtem ruhákat készíteni, akkor barátnőim, majd az ő barátnői is megkértek, hogy csináljak nekik valami hasonlót.

És már az első divatbemutatódon is túl vagy...

Igen, az egy hosszú és kemény munka eredménye volt, amit a közönség márciusban látott. Szinte mindent egyedül csináltam: a ruhák tökéletesre formálása mellett én voltam a bemutató marketingese is. És kihívást jelentett az is, hogy kijelöljek egy határozott irányvonalat, mert az emberek fejében csak úgy maradsz meg, ha be van határolva, hogy mit is csinálsz. Ezért jórészt rockabillys és etnós darabok léptek színre.

Ezekre a ruhák nagyon bohémek és mindegyik egy kicsi szembemegy a konvenciókkal. Mi a célod ezzel?

Azzal, hogy lilát párosítok pirossal vagy egy cuki, csajos szoknyát halálfejes anyagból varrok meg semmi más célom nincs, mint, hogy az emberek felfigyeljenek a ruhára és azután meglássák a ruhát viselő személyt is. Viszont sosem akarom azt, hogy a ruhák annyira szembetűnőek, dominánsak legyenek, hogy eltűnjön mögötte viselőjének személyisége.

De akkor mi a helyzet a párducmintához való viszonyoddal?

Azt szeretném elérni, hogy megváltozzon a párducmintáról való gondolkodásunk. Vissza akarom hozni a mintajellegét. Az én párducmintám csak kis helyen jelenik meg és olyan színekkel (pl. lila) párosítom őket, melyek nem a csábító jellegét akarják kihangsúlyozni, hanem bolondossá, játékossá teszi azt és így a ruha nem elfedi, hanem megmutatja a ruhát viselő egyént.

A játékosság a cipős ruháid között is megjelenik. Honnan jött ehhez az ötlet?

Először csak egy olyan pólót készítettem, aminek a nyakán egy pár cipő lóg lefelé. Utána ez mindenkinek megtetszett és mindenki ilyet akart. De én továbbgondoltam kicsit, mivel rengeteg macera van az elkészítésével, nem akartam sorozatba gyártani őket. Viszont készítettem egy alkalmi ruhát, melynek a nyakából egy körömcipő lóg és egy balerinaruhát, mely stílusosan egy balettcipővel van összeköttetésben.

A ruhákat nézve szépen kirajzolódnak a Timara márka elvei: olyan ruhákat látok, melyek amellett, hogy híven őrzik a nőies vonalakat, fityiszt mutatnak a társadalomnak és bátran vállalják őrültségüket, szabad mivoltukat. Hogyan reagálnak ezekre a ruhákra az utcán sétáló emberek?

Ritkán használok tömegközlekedést, de ha mégis, akkor azt tapasztalom, hogy nagyon megnéznek és az idősebbek sokszor megdöbbent arckifejezéssel ülnek még 10-15 percig. Őket már nem lehet kirángatni a konvenciókból, viszont a fiatalabbak jóval nyitottabbak ezekre a dolgokra, bátrabban viselnek merész dolgokat, jobban fel merik vállalni egyéniségüket. Igazából ők azok, akikhez e ruhák szólnak...