Trendmagazin

A tökéletes férfi – Az öltöny kultúrája

Idei őszi-téli öltöny és kiegészítő trendek

A stílus az önkifejezés sajátságos módja - a nyelvben, írásban, és nem utolsó sorban a megjelenésben képes olyan egyedivé válni, akár az ujjlenyomat. A férfiak számára az öltözködésben közel két évszázada az egyik legkifejezőbb az öltöny. Nem csak a modern világ jelképe, hanem úgy öltöztet, hogy a megjelenés tekintetében egy-egy kreáció akár az egekbe is emelhet.

Bizonyára többen vannak, akik gyermekkorukban arról álmodoztak, hogy majd ha nagyok lesznek, öltönyben szeretnének járni, ahogy a felnőttek, vagy amint a filmekben látták. Nagyon boldogok voltak, mikor első öltönyüket megkapták az általános iskolából való ballagás alkalmából, a következőt meg érettségikor. Szerencsére kezd megszűnni az a trend, hogy valakinek életében az imént felsorolt két alkalomból származó öltönye lenne csupán, de bizony volt idő, mikor ez így volt konvencionális. Hazánkban – és elsősorban Budapesten – mondhatni, hagyománya van a méretre készülő ruhadaraboknak.

A divat centrikus öltözködés a tizenkilencedik században vált majdnem az egész világot érintő törekvéssé, s érdekes módon sok, máig ható újítás ezekben az időkben született meg. Például Amelia Bloomer a fűzőt száműzve a hölgyek számára elkezdte népszerűsíteni a nadrágot, 1858-ban az angol C. F. Worth pedig Párizsban nyit szalont, s megalapítja a máig fennálló, vezető divatszalonok szövetségét, és nagyjából ekkoriban kerül a divat súlypontja ismét a francia fővárosba. Ekkortól kezdik kialakítani a mai értelemben vett öltönyöket a méretre szabott ruhákat készítő manufaktúrák, eleinte a mainál hosszabb kivitelben, s kialakul az öltöny elnevezés. Az öltöny a huszadik századra rövidült le a megváltozott életmódnak köszönthetően, ekkor még a kétsoros változata dívott. S bár a szabók 1929-es New York-i világkongresszusán határozatot hoztak, hogy a férfidivatnak gyorsabb ütemben kellene változnia, a klasszikus férfi ideál fő jellemzője még napjainkban is a változatlan elegancia, mely a finom öltönyökben ölt testet. Az ehhez nélkülözhetetlen úri viselkedéskultúra az 1940-es években eltűnt hazánkból, s az egykoron bécsi, londoni, párizsi mintát követő férfiak a vasfüggöny szoros ölelésében fokozatosan elvesztették erre való affinitásukat.

Egy korábbi cikkünkben már utaltunk rá, hogy a nejlonharisnyákat és nejloningeket nyugatról csempésző korszakot a rendszer változása eltörölte, s a zsilipként megnyíló határokon elkezdett beáramlani a nyugati életstílus mellett főként a divat is. Az, hogy itthon a divatkultúra oly mértékben devalválódott, mint azt tapasztaltuk is, fő oka a már említett szocialista rendszer fóbiája a nyugatról érkező termékekkel kapcsoltban. Magyarország az elmúlt években ismét önmagára kezdett találni, s a rengeteg kiváló mesterember apró üzemei, szabóságai után újra megújult a kereslet. Egy magyar férfit utoljára talán a harmincas években lehetett összetéveszteni egy külföldivel. A szocializmus megerősödésével a társasági élet teljesen kimúlt, s vele együtt a klasszikus értelemben vett úri modor is. Eltűnt a valóban elegáns férfi ideálja, ehelyett mindenki egyenruhaként az olcsó, silány minőségű konfekcióruhákat hordta. Az európai kultúra részeként hagyománnyá vált öltözködési szabályok többé nem számítottak. Ebben az időben az aprócska szabóságok szolgáltak az úri életérzés végvárrendszerének. Már a nyolcvanas években igyekeztek ezt az életérzést vissza csempészni hazánkba, az akkoriban nyílt divatházak. Ilyen volt 1986-ban a máig fennálló Griff Gentleman, a következő évben a Roland, majd a Kristóf Szalon Divatháza. Tervezőik idővel kimerészkedtek a nagy divatvárosokba alapanyagért, inspirációért, hogy hazánkat ismét bekapcsolják a nemzetközi divat vérkeringésébe. Külföldi márkákat hoztak be divatházaikba, s elindították stílus tanácsadói szolgáltatásaikat is.

Noha hazánkban egyre nő az igény az ízléses megjelenésre, stílus tanácsadásra ma is igen nagy szükség van: sok honfitársunk még ezt, a csak passzentosan ízléses öltönyt is - kényelmi szempontok miatt - gyakran nagyobb méretben vásárolja meg, vagy úgy áll hozzá, hogy majd bele fog hízni. Gyakori volt régen a fehér frottír zokni és makkos cipő párosa, ma már inkább a rövid, csupán bokáig érő, vagy éppen túl hosszú nadrágszárak, az össze nem illő színek párosítása, vagy az alkati adottságokat figyelmen kívül hagyó viselet az, amiből stílus ficamra következtethetünk. Az is gyakori, hogy félreértelmezett státusz szimbólumként a nagyobb brandek címkéit fent hagyják a zakók, kabátok ujján, holott ezt az árcímkével együtt kéne leszedni. Bár a férfi divat még mindig csak keresi az igazi helyét itthon, mégsem állíthatjuk, hogy ne kezdene ismét szélesedni az öltönyt vagy – egyéb, manapság alkalmi jellegűnek nevezett – kiegészítőket vásárlók köre.

Bár itthon a magyar divatházak a saját kollekcióik mellé hozták be a nagy márkákat, a Hugo Boss-t, a Tommy Hilfiger-t vagy éppen az Armanit, szerencsére már évek óta ezen brandek is jelen vannak saját szalonnal is Magyarországon. Ugyan ezek a felső középkategóriát jelentik világviszonylatban, itthon mégis nehezen elérhetőek sokak számára. A felsorolt nagyobb cégek darabjainál maradva: egy konfekció Armani öltöny 180-200 ezer forintba kerül, méretre igazítva már 350 ezerbe is. Boss öltöny 160 ezer forintért szerezhető be, egy-egy Tommy Hilfiger zakóért akár 90-100 ezer forintot is elkérnek. Bár ezen két brand jelen van saját szalonnal is hazánkban (mindkettő üzlete a Fashion Streeten található), a Van Graaf vagy Peek&Cloppenburg üzleteiben is megvásárolhatóak. E két utóbbi, úgynevezett multibrand üzlet rendelkezik saját (nem csak) öltöny márkákkal is. Ilyen a Gilberto, vagy a Jakes, melyek kategóriájukat tekintve a középkategória alsóbb szegmensét erősítik. Árukat tekintve, egy komplett öltöny 40 és 70 ezer forint közötti már áron elérhető, vagyis minőség és ár tekintetében az ugyancsak ismert, és hazánkban népszerű, Marks&Spencer darabjaival egy lapon említhető.

A felső, vagy luxus kategóriát itthon egyértelműen az Ermenegildo Zegna, és a hazánkban kevésbé ismert, magasan luxus kategóriás francia Zilli képviseli, de mellettük itt van a Christian Dior, a Burberry, vagy a Gucci. Ezek közül is a Zegna kollekciói a legborsosabbak, a maguk minimum 2000 dolláros árával. A Gucci és Burberry öltönyeit már 2-300 ezer forintért megvásárolhatjuk. Egy-egy méretre készülő darab a jobb minőségből 200 ezer forint körül készíttethető el. A rendelésre szabott öltönyök a szabóságokban készülnek – bár az Armani, vagy Zegna is szab ránk ruhát, vagy éppen a konfekciókat is átvarrják, ha kell. Egy-egy jól szabott, jó minőségű öltöny ára hozzávetőlegesen 200 ezer forint, ez függ a szabóság árképzésétől, amire még rájön a munkadíj. Például a Scabal nevű anyag gyártó Lapis Lazuli nevű kőporral festett, mély fényű közép-sötétkék anyaga luxus kategóriásnak számít a maga méterenkénti minimum 600 ezer forintos árával. (Egy 50-es méretű öltönyhöz kb. 3 méter anyag szükséges). A megfelelő tapasztalattal rendelkező szabók nem divat trendeket követnek, hanem az autentikus szabásformákat. Ezek alapján alkotják meg a megrendelő egyéniségéhez, karakteréhez illőt. Nem véletlen, hogy itt említjük meg az Andrássy út két méretre alkotó üzletét, a Pelote-ét, és a Stan Ahuját, akik elsősorban ezzel a profillal mutatkoznak be. A Pelote Plaitnum kollekciója teljesen a megrendelő igényei szerint készül, klasszikus jegyekkel (az ujjbélés fehér alapon csíkos, a gombok szaruból, vagy gyöngyházból vannak kialakítva). „A perfekcionizmus nem abból áll, hogy szokatlan dolgokat készítünk, hanem hogy a hétköznapi dolgokat kiválóan alkotjuk meg.” - szól a Stan Ahuja Amauldtól idézett ars poeticája. Valóban, a többek közt a Ceruttitól, a Zegnától, vagy a Loro Piana-tól rendelt anyagokból alkotott öltönyeik kimagasló minőségűek. Az in privato szolgáltatás keretein belül pedig tanácsadóik az ügyfélnek megfelelő helyen, és időben keresik őt fel. Tízezer anyagból választhatunk, megadva a zsebek pontos méretét, és elhelyezkedését, az anyagba varrt monogramunk helyét és formáját, a béléshez használt cérna színét – a széles körű szolgáltatások miatt, könnyebb lenne felsorolni, mit nem kérhetünk. Összefoglalva, a luxus szegmens legalsó szintjéről úgy' félmillió forintért öltözhetünk fel.

Részben a minőségi, méretre szabott öltönyök (jogosan) borsos ára miatt igen népszerűek a már említett, kifejezetten magyar divatházak, melyek főként konfekció öltönyöket kínálnak. Ezek közé tartozik a már említett, és igen népszerű Roland divatház. Érdekes, hogy a nyolcvanas évek végén manufaktúra-szerű nyakkendő gyártóból a kilencvenes évekre saját öltönyöket készítő komoly vállalkozássá nőtte ki magát a Roland. Hasonló arculattal rendelkezik a Griff Gentleman's, mely multibrand üzlet (forgalmaznak például Hilfiger, Levis, Daniel Hatcher, vagy Joop darabokat) de elsősorban saját minőségi márkát gyártó cég. Főként az alsó, illetve alsó középkategóriát találjuk meg a Mr.Sale-ben. Az áruház fő profilja – mint a neve is mutatja – elsősorban a túlgyártott, felszámolásból maradt, kifutó kollekciók, kiegészítők árusítása. Miközben az elegáns viseletről beszélünk, azért ne feledjük el, hogy hazánkban manapság azért mégis a sportos viselet a népszerűbb, az öltöny, ing még alkalmi jellegűnek számít. Viszont jó tendenciát jelent az úgynevezett business casual viselet erősödő népszerűsége, mely eredetileg az öltönyt helyettesítő, lazább öltözék, fő jellemzői a vászon nadrág, vagy elegáns farmer, a bőrcipő és ing, esetleg hozzá egy zakó. Akinek a munkájából, pozíciójából fakadóan nem kötelező, de jobb módú, az inkább ezt a viseletet preferálja.

Az öltöny gyártás nem véletlenül külön iparág a divat szakmában: a különböző fazonú, stílusú, és anyagú öltönyök még a hozzá nem értőknek is más-más üzenetet közvetítenek, az ember valahogyan megérzi a jobb darabok egyedi kisugárzását. Ezért most rátérünk az öltönyök fajtáinak bemutatására, és miközben a szabásvonalakkal, típusokkal foglalkozunk, azt is eláruljuk, hogy mik az elegáns viselet mai legfőbb szabályai. Az, hogy az ember mit visel, még a hétköznapokban is alapvető jelzés értékkel bír. Triviális, hogy az ember öltözködésében a személyisége, ízlésvilága, értékrendje tükröződik, ez a fazonban, színben is tetten érhető. Nem mindegy ezért, hogy az ember melyik színtípusba tartozik, mert ettől függően állnak neki jól bizonyos darabok. A férfiak többsége a hat fő színtípus (világos, sötét, meleg, hideg, élénk, matt) egyikébe tartozik; ez a haj-, szem-, és bőrszín közti kapcsolat függvénye. Ezeken túl még ott van a testalkat kérdése (fordított háromszög, téglalap, vagy lekerekített) mely szintén döntő öltöny viseléskor – ezeket mind figyelembe kell venni, különösen konfekció darabok vásárlásakor, a szabatáskor pedig a szín a döntő kérdés.

Eleinte az egysoros zakót (a zakó hivatalos neve „öltöny kabát”) sportosabb viseletként hordták, mára ez az elterjedtebb. Öltönynek egyébként az azonos anyagból készült, együttes öltözéket nevezzük. A kétsoros zakó gomblyukainak száma nem egyezik meg a gombok számával, hanem a zakó bal felét a jobb félre hajtva gombolható. Két gombolható gombsorral, és néha egy díszítő sorral készülő, dupla slicces változat ez. Mindig begombolva viseljük, ezért be kell gombolnunk a belső gombot is. Akár két, akár három gomblyuk van, az alsót sosem gomboljuk be. Ez a típus ma nem kifejezetten divatos, de stílusosan hagyománytisztelő viselet. Az egysoros zakó típus lehet egy, két, vagy három gombbal gyártott. Amennyiben egy gomb helyezkedik el rajta, az derékvonalon kell, hogy legyen. A két gombos zakó gombjai a derékvonal két oldalán, fent és lent vannak varrva, a három gombos változatoknál pedig a középső gomb éppen a derék vonalon helyezkedik el. A középső gombot mindig, a felsőt néha, az alsó gombot pedig sosem gomboljuk be.

Napjainkra az angol, az olasz és az amerikai fazon között oszlik el az öltönyök birodalma. Az angol szabás világszerte mérce. A klasszikus angol öltönynek kicsi a válltömése, vagy egyáltalán nincs. Mivel a zakótest homokúra alakú, viselőjének tökéletes formát biztosít. A minőség egyértelmű jeleként a zakóujj legombolható, eredetileg minden zakónál így volt ez, megkönnyítve a férfiak számára a kézmosás, vagy egyéb procedúrák elvégzését. Két hosszú oldalhasíték (slicc) található rajta, hogy a kezet kényelmesen zsebre lehessen dugni (ez Angliában nem illetlenség), miközben nem látszik az ülep sem. Létezik még egy hasítékos szabás, mely kevésbé úri jellegű, és elég ritka a hasíték nélküli darab. Az olasz öltöny elsősorban az eleganciát célozza meg, finom, illetve kevésbé merev, és divatosabb, mint az angol öltöny - ez egyértelmű az felhasznált anyagokban. Az Armani például az elmúlt években egyre több selymet használ öltönyeihez. A finomság az anyagokban nyilvánul meg, változatos színek és mintázatok, különleges szabás jellemzi. Az amerikai szabást „zsáköltönynek” is csúfolják, mivel ez a legkevésbé merev szabású fajta. Ez volt az első tömegesen gyártott öltöny, lehetővé téve a zakó és nadrág külön árusítását. Egysoros változata van, hátul egy hasítékkal.

Ejtsünk még pár szót a nadrágról is. Akkor áll jól a viselőjén, ha feszes az üleprész, és pont a derékon van a derékrész. A klasszikus nadrág hátul egy zsebbel, kétoldalt svéd zsebekkel készül. A comb részen lazán áll, ugyanis ha feszül, az abszolút ízléstelen és férfiatlan. A hosszát tekintve általános szabály nem létezik, ugyanis ez függ a viselt cipő fazonjától, a nadrág szárának bőségétől és viselőjének magasságától. A kinti hajtóka manapság már nem divat (részben, mert rövidíti a lábat) viszont konvencionálisnak tekinthető az a felfogás, miszerint jó, ha a szár hátul érinti a cipő sarkát.

Az öltönyhöz a tökéletes összhatás érdekében párosulnak az ing, a nyakkendő, a megfelelő kiegészítők. A jól kiválasztott és elrendezett darabok segítségével kifejezzük egyedi stílusunkat. A kiegészítők gondos, ízléses megválasztása elengedhetetlen a kiváló összhatáshoz: egyes vélemények szerint ma már nincs szükség a kiegészítők színeinek egyezésére. Ez elfogadható utcai viselet esetén (főleg, hogy ma már sportos karórák fehér vagy narancsszínű szíjjal is készülnek), de be kell látnunk, felemás látványt nyújtanak az eltérő színű bőrkiegészítők (például egy narancssárga óra barna övvel, és fekete cipővel). Elfogadott ma is a nadrágtartó viselése (természetesen ha nincs rajtunk egyszerre öv is), elsősorban bújtató nélküli nadrágoknál, de nincs erre egységes szabály. A cipők fajtáiról most nem írunk részletesen, de öltönyhöz kizárólag bőrtalpú, és persze bőr cipőt illik hordani. Alapszabály az is, hogy úri ember este 6 óra után nem visel derbit – ez a nyitott fűzésű, így egyszerűbben felvehető cipő, melyet manapság már lyuggatva terjedt el, ezért ez a kikötés ugyanígy vonatkozik a félig, vagy teljesen lyuggatott cipőkre, és a barna cipőre is. Ahogy ugyanazt a lábbelit nem illik az egymást követő két napnál tovább hordani, hogy időt hagyjunk a bőrnek, hogy átjárja a levegő. Természetesen a viselt zokni annyira hosszú, hogy nem lóg ki a boka, a színe pedig harmonizál a cipő színével, s nem mellesleg, minél vékonyabb, annál elegánsabb. Ma már világszerte elfogadott, amit az olaszok hoztak divatba, hogy barna árnyalatú cipőt sötét öltönyhöz is felvehetünk. Némiképpen kapcsolódik az öltönyhöz, hogy ma már férfiaknál konvencionális az úgynevezett koktél ruha, mely az eltérő színű nadrág és zakó összeállítása. Itt szabály, hogy a zakónak sötétebb árnyalatúnak kell lennie a nadrágnál, és persze nem szerencsés ugyanabból a színből mondjuk más mintázatú vagy árnyalatú darabokat választani. Mokaszint csak ilyen összeállításhoz vehetünk fel, öltönyhöz inkább a hivatalibb slippers-ek illenek. Az ingekre rátérve elmondhatjuk, hogy a zakó-ing-nyakkendő hármas viselésére kifejezett szabály nincs, és csak bizonyos esetben javasolt az azonos színek kerülése (például a már említett árnyalat különbség esetén). A csíkoshoz nem veszünk fel kockásat, ez vonatkozik minden ruhadarabra. A rövid ujjú ingek valójában nem stílusosak, mindössze a vásárlói igény eszközölte ki a gyártásukat. Az igazán stílusos megjelenést a hosszú ujjú ing jelenti, ezért ha melegünk van, ennek az ujját hajtjuk fel, de semmiképpen se vegyünk fel öltönyhöz rövid ujjú inget, főleg ne nyakkendővel! A zakó simuljon az inggallérhoz, miközben az inggallér másfél centire kilátszik, az ing ujja pedig jó, ha legalább egy centire kilóg a zakó ujja alól.

Végezetül pedig térjünk rá az idei trendekre! Az idei szezonnak nincs meghatározott „színe” az öltöny szegmensben, visszatérnek a komoly és klasszikus árnyalatok, és az időtlen darabok – a divatházak a hangsúlyt most mintha az eladhatóságra helyeznék. A szabásvonalak terén nincs változás, bár a Zegna öltönyök szabásvonala tavaly változott meg, továbbra is a szűk fazonok számítanak divatosnak (a Tom Ford által jósolt bő fazonok elbuktak). Visszatérnek az ötvenes évek. A D&G Cruise Romance kollekciója például az '50-es, '60-as éveket idézi, itt is a klasszikus színek dominálnak. Úgy tűnik, idén nem a hivalkodó színekkel, hanem az anyag magas minőségével érdemes kitűnni. Uraim, stílusra fel!