A kétemeletes, 330 négyzetméteres épületet 2009-ben fejezték be a tájföldi Lopburi tartomány fővárosában, Lopburiban. Ezen a területen található meg az ország legtöbb katonai létesítménye, és az itt dolgozók többsége a körzetben lakik. Ez, és a közelben húzódó, betonból készült Pasak Cholasit gát adta az ihletet a bunkerszerű ház megépítésére – mindkettő megfelel a biztonság szinonimájának, az építészetben hosszú idők óta alapanyag, a beton pedig különösen beleillett a képbe.
A ház egy egyszerű telken áll, szomszédokkal; az utcafront egy útra és egy folyóra néz. Építése előtt a megbízottak alaposan utánajártak a második világháborús bunkereknek, ezek alapján tervezték meg a külsőt, és helyezték el a szobákat – a belső természetesen modern, és mindennapi lakhatóságra lett kialakítva, berendezve.
Dominálnak az egyenes, szöget bezáró vonalak, mindez igazán különleges kisugárzást ad a háznak. Egyszerre érezzük a biztonságot és a bezártságot, de az üvegfelületek nyílttá, hívogatóvá is teszik.
A „H” formájú alapnak köszönhetően két belső udvart is ki tudtak alakítani. Az ezeket elválasztó folyosó köti össze a nappalit a szobákkal, az emeleten pedig a teraszról nézegethetünk a folyó irányában. A szürke, festetlen falak pedig vagy tetszenek, vagy nem – egyet kijelenthetünk: ízlésesebb, kellemesebb épület lett, mint amit a háborús filmekből már megszokhattunk.