Trendmagazin

Csillogás, kicsiben – A tinisztárok világa

Cikkünkben betekintünk a gyermeksztárok világába

Napjainkra a gyerekek többé nem autóversenyzők, űrhajósok akarnak lenni, vagy édesapjuk csodált hivatását akarják majd követni, hanem híresek, gazdagok és szépek akarnak lenni. Egyszóval: sztárok. Cikkünkben a celeb-jelenségen keresztül foglalkozunk a gyermeksztárok világával.

A sztárság – vagy ahogyan egy igen új keletű, de a köznyelvben már rögzült magyartalan kifejezés hívja őket: celebek – bizonyos értelemben mindig is része volt az emberi kultúráknak, bár nem a modern formájában. A történelem telis-tele van olyan személyekkel, akik az utókor emlékében már nem maradtak volna meg, ha kortársaik nem jegyzik le különcségüket. A mai értelemben vett sztárság a szórakoztatóiparral egy időben indult el, kifejlődése hozadéka volt az ismert, és elismert emberek élete utáni, tömegekben rejlő kíváncsiságnak. Egyrészt ez az igény, illetve az ismert, híres emberekre ráöltöztetett életérzések; másrészt az emberi természetben alapvetően szunnyadó hírnév, dicsőség iránti vágy, kitermelték mindazt, amit mi ma sztárságnak nevezünk, s ezekkel hozunk összefüggésbe. Az angol celebrity kifejezés is a dicsőítés, ünneplés szavak angol megfelelőjéből származik, s valóban, a sztárgépezet szülőföldje a nyugati világ.

Nehéz megmondani, hogy kit is tekinthetünk az első sztárnak, az viszont biztos, hogy sajnos napjainkra még kevesebb az olyan híresség, aki megfelelően tudja kezelni a munkájából származó ismeretséget, de természetesen nem szabad általánosítani. Ennek ellenére hetente rengeteg olyan esetről hallani a médiában, amikor hazai, vagy más nemzetbeli hírességek – függetlenül attól, hogy elismernék ezt – a hírnévvel jött életritmust, s minden egyéb körítést képtelenek voltak feldolgozni, s ezért bizonyos függőségek, szenvedélyek rabjaivá váltak, vagy egyéb irreális, és féktelen hóbortba kezdtek. Gyakori megvalósulási formája volt ennek, hogy a gyakran hirtelen jött dicsőség levegőbe emelte a sztárt évekre is, akik közül sokan úgy gondolták, szinte bármit megtehetnek (sőt, karrierjük érdekében sok mindent meg is tettek). Közülük többen pályájuk csúcsán, kiváló tehetségekként költöztek el, mint például a huszadik század közepén egy egész korszakot meghatározó James Dean, férfi szexszimbólum, aki rövid, de sikeres karrierjét mindössze 24 évesen kellett, hogy befejezze (bár neki inkább életpályája, sem mint halálának körülményei bizonyítják ezt).

Rengeteg ős-tehetség fiatalembert emelnek idő előtt piedesztálra a nézettség és népszerűség orientált szakemberek, aminek legtöbbször nem lesz más a következménye, minthogy a bennük levő képességek kiforratlanul folynak ki belőlük – néhány klip, meg egy-két lemez erejéig – s „elhasználódnak”. Látható, hogy a tehetségkutatók nem tizenéves felfedezettjeinek többsége egy-két lemez kiadása után, ha teljesen el nem is tűnik, mindenképpen elveszíti azt az autentikusságot, frissességet, amit az elején birtokolt.

Mint a bevezetőben is említettük, a legtöbb tinédzser számára teljesen reálisnak, magától értetődőnek tetszik az a perspektíva, hogy híresek legyenek, s a nagybetűs Felületen szerepelhessenek. S ismerjük el, reményeik nem nélkülöznek minden alapot, hiszen ma már hazánk is tele van olyan modellügynökségekkel, akik borsos összegért (ebben benne van egy meghallgatás, egy komplett professzionális portfolio készítése sminkkel, öltöztetéssel) bárkit tehetségesnek mondanak a szülőnek, aki jó jövőt akar gyermekének, és reményekkel telve várja majd, hogy megcsörren a telefon, mert gyermekét egy cég fotózásra hívja. Nos, sok esetben csak ez utóbbi marad már el... (Kínában például egész vagyont költenek a szülők arra, hogy úgynevezett sztár-táborba küldjék gyerekeiket. Itt a gyerekek szállodában laknak, sőt, kung-fu óráik és smink-kurzusaik vannak, és persze mindenkit felvesznek a tehetségére való tekintet nélkül, akinek szülei kifizetik a tandíjat). Ezek mellett ott vannak a világszerte is igen népszerű tehetségkutatók, ahová az egyszerű hétköznapokat megélő valódi tehetségek bejutnak, és egy ország számára válnak ismertté. Ugyanis nem szabad letagadni, hazánkban is számos olyan ismeretlen, jó hangú, kiváló képességekkel megáldott fiatal van, akikbe beleszárad a tehetség. A probléma azzal van, amikor néhány ilyen példát a televízióba emelve a nézettség orientált producerek megetetik a hasonló sorsa vágyókat, hogy BÁRKIBŐL lehet „legenda”, vagy bármi...

Napjaink szórakoztatóiparán belül már külön szekció a tinisztárok világa. A tizenéves, kedves, szép arcú és mellesleg tehetséges gyerekekkel rengeteg más gyereket lehet – üzleti értelemben – elérni, világszerte. A modern tinédzser sztárok jelenségével kapcsolatban az amerikai Psychology Today pszichológiai szaklap is közölt cikket. Ebben megemlítik, hogy a mai tinisztárok kiskorúságuk ellenére a felnőtt, „szexi” női szerepeket követik. Az ő viselkedésük minta is egyben a legtöbb 12 és 17 év közötti fiatal számára, akik így minden erejükkel megpróbálnak közelíteni a kisminkelt, felturbózott külsejű sztárocskákra, holott azok sosem léteztek úgy a valóságban, ahogyan a vásznon, és fotókon festenek.

A mai huszonévesek számára a legtöbbjük neve teljesen ismeretlenül cseng, miközben kiskorúak millió rajonganak Miley Cyrus-ért, Selena Gomez-ért, vagy éppen Zac Efron-ért, akikkel nem csak zenei albumokat, televízió sorozatokat, hanem mindenféle csecsebecsét is el lehet adni. Furcsa disszonancia van a mai tinisztárok produkcióiban, ilyen az 1994-es születésű Justin Bieber, aki a „Baby” című, egyébként igen népszerű (a YouTube-on több mint 260 millió kattintást kapott) klipjében szerelmének énekel. Furcsa hír volt a bulvársajtóban, mikor a tinédzser Bieber ismét összejött „régi” szerelmével, két kemény év után...

Az előbb említett Zac Efront a 2006-ban berobbant High School Musical tette híressé, a Disney Channel gondozásában. A 23 éves fiatalember ugyan nem hasonló korú a célközönségével, mégis nehéz kilépnie a számára népszerűséget adó produkció által kijelölt keretekből. A 2007-es Megint 17 című mozifilm kivételével – ami szintén inkább rajongói számára nyújthatott igazi szórakozást – nem sikerült komolyabb produkciókban részt vennie, de ez nem tehetsége korlátoltsága miatt van, csak ő egyszerűen a tinik kedvence.

Egy másik, manapság igen népszerű tini-celeb, a fiatal Miley Cyrus, aki a Hannah Montana című sorozattal és mozifilmmel vált világszerte ismertté. Ő 1992-ben született, de már egy önéletrajzi és egy életrajzi kötete is napvilágot látott, sőt 2008-ban a Time magazin 100 legbefolyásosabb személyt felsorakoztató listáján is szerepelt – kiváló üzleti érzéket sejtet a kitalálói részéről, hogy egy bugyuta történetből pár év alatt dollár-milliós üzlet lett a Hannah Montata brandből. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Miley idén szeretett volna továbblépni, s a kicsit idősebb generációt is szórakoztatni, de Az utolsó dal című film nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Miss Cyrus kénytelen Hannah Montana maradni.

A mára legendává vált gyereksztárok a nyolcvanas-kilencvenes években voltak a vásznon. Ők, akik akkor cserfes kisleányok, vagy éppen csibész kölykök voltak, ma sokan túl vannak drog-, és alkohol problémáik miatti elvonókúrákon, de némelyikük sikeresen bírta a kiemelkedő tehetségükért kapott elismeréssel járó terheket, miközben kitudtak bújni a karrierjük elején rájuk adott gyerek-színész szerepkörből. Ilyen a ma is szerepeltetett Natalie Portman, aki mindössze 13 éves volt, mikor Jean Reno oldalán alakította a magára maradt tinit a Leon, a profi című moziban. Az igazi népszerűséget kilencvenes évek legvégén folytatott Star Wras-saga I. epizódja hozta meg számára, s azóta is sikeres a színészi pályafutása.

A szakmai siker ellenére emberileg kevésbé tudták venni az akadályokat az 1986-ban született Olsen ikrek, akik mára inkább termékek, mint korabeli gyermekszínészek. Kétmilliárd dolláros médiabirodalmuk ott kezdődött, mikor hat hónaposan kamerák elé kerültek, amikor ambiciózus anyjuk elvitte őket egy forgatásra. 1987 és 95 között a Bír-Lak című sorozatban alakították ketten ugyanazt a szerepet, felváltva. Folyamatosan CD-ket hoztak ki, sorozatokban szerepeltek, közben pedig az anyagi felemelkedéssel járóhírnevet pont a szülők nem bírták, és különváltak. Ezzel együtt pedig kimaradt a gyerekkoruk, drog-, és alkohol problémákkal küzdöttek, Mary-Kate sajnos anorexiával is.

Ma többeknek nem mond semmit a Corey Haim név, pedig a nyolcvanas években az akkor 13 éves kanadai srác párhuzamosan három filmmel jött ki. Az 1987-es Elvesztett fiúk című horror-vígjáték hozta meg számára az igazi sikert, de talán ismertebb a Dupla nullás kölyök című filmje. Ahogy idősödött, elveszített komisz kisfiús varázsát, ezzel egy időben pedig belekeveredett a hollywood-i rossz társaságba: olyan szinten szokott rá a drogra, hogy közel ötven kilót hízott, és több foga kihullott. Élete mélypontja volt, mikor haját és fogait igyekezett áruba bocsájtani az eBay-en, hogy némi pénzhez jusson... A most 37 éves férfi a Két Corey című ál-valóságshow-al igyekszik visszatérni, úgy, ahogy.

Daniel Radcliffe neve még a Harry Potter filmeket nem kedvelők számára is azonnal ismerősen cseng, ő az, aki a regény adaptáció főszereplőjét formálja meg. Az 1989-es születésű fiatalember meglepően jól kezeli a sikert, ami annak ellenére hirtelen jött, hogy már gyerekkora óta játszik színházban, sőt a 2000-es Panamai szabó című filmben is kapott egy mellékszerepet. A 2001-es első Potter-adaptáció miatt került a tinik, de az egész világ rajongásának középpontjába, és a második leggazdagabb brit fiatalember lett időközben (23 millió fontnyi vagyona van). Magánéletéről keveset tudni, mert nem szenved a klasszikus értelemben vett sztárallűrökben, így igazán nem tudni, hogy a Dyspraxia nevű neurológiai betegségben szenvedő fiatalember mindennapjaira milyen mélyebb hatással van a népszerűség. A kérdés az, hogy a most a végéhez ért Potter-filmsorozat után megmarad-e a filmtörténet Harry Potterének, vagy sikerül konvertálnia tehetségét más karakterekbe is.

Talán a filmtörténet eddigi legismertebb gyerek-színésze Macaulay Culkin. Ahogy közeledik a karácsony mindenkiben felidéződik az elmúlt évtizedben sok helyen az ünnep szinte elmaradhatatlan tartozékává vált Reszkessetek, betörők! című film trilógia. Az idén 30 éves, egykor leggazdagabb gyerek sztár ezzel a filmmel lett híressé, amiben a bájos Kevint alakította, aki valahogyan magára marad az ünnepen. Culkin nyolcévesen kapta első filmszerepét, a Reszkessetek, betörők! már ötödik filmje volt tízévesen, aminek köszönhetően családja anyagi élete az egekbe szökött. 1994-ben már nyolc millió dollárt kapott egy-egy szerepért (Palira vettem a papát, Richie Rich). Ahogyan cseperedett, a producerek nem kapkodtak utána, eközben a családja teljesen széthullott, mert a szülők összevesztek Macaulay vagyonán. Tizennégy évesen „nyugdíjba ment”, nem akart több szerepet vállalni. Tizennyolc évesen feleségül vette egyik színész kolléganőjét, akitől két év múlva el is vált. 2004-ben bíróság elé kellett állnia marihuána és nyugtatók birtoklása miatt, az elmúlt években róla készült fotókon már csupán árnyéka önmagának a beesett arcú fiatalember.

Az elmúlt évek mozijainak emlékezetes női szerepeit alakította Drew Barrymore. A Barrymore família egy többgenerációs színész család. Steven Spielberg keresztlányaként már tizenegy hónapos korában szerepelt egy reklámfilmben, majd hétévesen lett világsztár az E.T. sikere nyomán, amiben egy bájos kis szőke kislányt alakított, és világszerte a nézők kedvence lett. Gyermekkorának sanyarú alakulását meghatározta sikertelen színész apja alkoholizmusa, és erőszakossága. Tinédzser éveit a partik, ezen belül pedig az alkohol és a drog töltötték ki: 9 évesen már cigarettázott, 11 éves korára rendszeresen fogyasztott alkoholt, 13 évesen pedig kokaint is használt. Csak a hatásos elvonókúráknak köszönhető, hogy képes volt talpra állni, és a kilencvenes évek közepén képes volt profilt váltani.

Cikkünk azt igyekezte összefoglalni, hogy milyen veszélyek leselkednek azokra a fiatalokra, akik rövid idő alatt, valójában anélkül, hogy sikerült volna bizonyítani a bennük rejlő valódi tehetséget, hírnevet, elismerést kapnak. Az, hogy fel tudják-e dolgozni a hirtelen jött hírnevet, s azt, hogy esetleg egy karakter szerepéből sosem bújhatnak ki, vagy éppenséggel azt, hogy a „15 perc hírnév” után végleg eltűnnek a képernyőről, az egyéni felelősségük. Mindazonáltal, fontos tisztán látnunk, hogy a tehetség valóban egy olyan dolog, amit kamatoztatnia kell mindenkinek, akinek van, de a mai szemlélettel ellentétesen a tehetség önmagában még nem érték. Azt, hogy egy ember értékét a tettei adják, látszik abból is, hogy az ismertséggel sikeresen megküzdő egykori gyereksztárokat valódi megbecsülés övezi.