Hogy mire lehet számítani Izlandon? Kőkemény természeti viszonyokra, mint például a legalább (legfeljebb?) -30 Celsius fokos hőmérséklet egész nap, amit éjszakánként csak a saját magunk által ásott hógödörben lehet átvészelni; elzárt hegycsúcsokra, melyek meghódítói megszámolhatóak egy kézfejen; földalatti jégkatedrálisokra, melyeket csak köteleken leereszkedve tekinthetünk meg; hómobilos kalandokra Európa leghosszabb gleccserein, végtelen panorámával.
Hogy zajlik a program? Miután a repülőgép leszállt Reykjavikban, összetalálkozhatunk a profi útmutatóinkkal és segítőtársainkkal. Mind ex-katonák, akik sok évtizedes tapasztalattal rendelkeznek a civilizációtól elzárt tájakon való túlélésben, legyen szó navigációról, hegymászásról, vagy épp táplálékszerzésről. Megismertetik velünk az elkövetkezendő napok programját, majd az első éjszakát rögtön egy privát kunyhóban tölthetjük a semmi közepén.
Napkeltekor egy Super Jeep-be pattanva vághatunk neki a Langjökull gleccser megközelítésének, majd természetesen megmászásának. A terepjáró speciálisan átalakított változat a jeges „utakra”, így nem lesz gond a feljutással, viszont a nem mindennapi terepnek köszönhetően mégis felejthetetlen élmény.
A kb. 1300 méter magas gleccser tetején már várnak minket a hómobilok, ám előbb érdemes kiélvezni a végeláthatatlan panorámát. Ezután mindenki kiválaszthatja a kedvenc színű járgányát, és indulhat a verseny! A nap további részében már csak egy feladatunk van: minél beljebb és beljebb kell hatolnunk az izlandi jégföldek szívébe.
A célállomáshoz elérve ki kell alakítani az éjszakai szállást, ami egy expedíciós bázisként is szolgál a másnapi túrához. Természetesen ebben szintén segítenek a profik, igazi csapatmunkában lehet részt venni. Másnap kezdődhet a jégbarlangokba ereszkedés: lényegében lefele mászhatunk hegyet, kötelek segítségével, de persze maximális biztonságban. A gigantikus jégkatedrálisok talán az egész program legelzártabb, legnagyobb kiváltságot jelentő pontjai, amit elég kevesen láthatnak életükben. A megunhatatlan gyönyörködésnek csak az idő múlása szabhat határt, hiszen az esti program a bázis melletti főzőcskézés, a csodálatos északi fény alatt.
Hogyan ér véget a túra? Másnap reggel a sarkköri körülmények közti túlélés trükkjeit tanulhatjuk meg. Most mutatkozik meg igazán szakértő társaink tudása, fegyelme: minden általuk ismert fortélyt megismerhetünk, legyen szó egy lavina túléléséről, vagy a semmi közepén való navigációról.
Miután vége az túlélés-órának, már csak egy dolog maradt hátra: a hegycsúcsok meghódítása. Ehhez először is gleccserszakadékokon kell áthaladnunk, majd szép lassan felfelé haladnunk a magasba. Mivel az út hosszú, még egy estét a vadonban kell tölteni, méghozzá a saját magunk által ásott hógödrökben. Elég hosszú és kényelmetlen éjszaka lesz, ám a hegycsúcsok közt felkelő Nap látványára a saját gödrünk bejáratától életünk végéig emlékezni fogunk.
Egyszer sajnos minden véget ér, a nap további részét a bázisra való visszajutás fogja kitenni, utolsó nap pedig a reykjaviki repülőtérről érhet mindenki haza a saját országába – egy felejthetetlen „nyaralás” örök élményével.