A kutatók egy héten át figyelték a nyolc résztvevő mindennapjait. A résztvevők csuklójukon monitort viseltek, amely rögzítette a fény intenzitását, ezek időpontját, a résztvevők tevékenységét. Egy hét elteltével rögzítették a résztvevők belső órájának járását laboratóriumban oly módon, hogy mérték a melatonin - az alvási ciklust irányító hormon - szintjét.
A második héten következett a kempingezés s Sziklás-hegységben, amikor ugyanezen adatokat rögzítették folyamatosan. A hét során a kempingezőket csak napfény érte, és esténként kicsiny tábortűz fénye. A résztvevők biológiai éjszakái átlagosan két órával később kezdődtek, ha mesterséges fénynek voltak kitéve. Azon a héten, amikor a mindennapjaikat élték, a korábban keltek fel, mint ahogyan biológiai éjszakájuk befejeződött volna.
Egy hét kempingezés után, amikor a résztvevőket négyszer akkora fényerősség érte, mint a mindennapokban, biológiai éjszakájuk a naplemente körül kezdődött és a napfelkeltével ért véget. Közvetlenül azután keltek fel, amikor biológiai éjszakájuk befejeződött. Valamennyi résztvevő összhangba került a napfelketével és a napnyugtával, még akkor is, ha a korábbi mérés során kiderült róluk, hogy későn fekvők, vagy korán kelők - írták a kutatók tanulmányukban.