Trendmagazin

Feke Pál golfozással meditál

„Az embernek meg kell tudni élni a pillanatokat”

Istvánként szerette meg az ország. De volt ő már Jézus és Jean-Valjean is. Most éppen egy kiegyensúlyozott és nyitott ember ül velem szemben, aki könnyedségével lenyűgöz. Feke Pálnak ezernyi arca van, néhányat igyekeztem feltárni.

A Társulat hozta el számodra az országos ismertséget. Azonban már azelőtt is komoly szakmai múlttal rendelkeztél. Nem jelentett túl nagy kockázatot jelentkezni ebbe a műsorba?

A Társulat előtt én már nagyon sokfelé dolgoztam, azt hiszem, nyugodtan mondhatom azt, hogy az ország szinte minden nagyobb kőszínházában és szabadtéri színpadán megfordultam. De amíg az ember fiatal, addig szeretné megmutatni magát azoknak is, akik nem tudnak eljutni a színházakba. Komoly színházi múlttal mentem a Társulatba, de a műsornak köszönhetem azt, aki ma vagyok. A Társulatra mint életem legszebb korszakára gondolok vissza. Itt minden olyan szerepet elénekelhettem, amit már korábban is előadtam, ezért volt nagy lehetőség a megmutatkozásra.

Hogyan érintett volna, ha esetleg nem te nyered meg a műsort?

Nem volt egyszerű felrakni mindent egy lapra. Gondoljunk csak bele a helyzetbe, hogy játszom havonta 20 előadásban, elmegyek ebbe a műsorba és akkor ott a zsűri azt mondja, hogy Palikám ez nem volt jó. Most ezek után hogyan játszol a színházban? Ha nem nyerem meg a műsort, akkor egészen máshogy alakul az életem. De maximálisan hittem benne.

És mi történt volna, ha más szerepet nyersz el?

Én már játszottam korábban Koppányt és Tordát is, a Társulatban Koppány szerepét is megpályáztam. De István szerepét azért szeretem, mert egy nagyon sokszínű szerepről beszélünk: itt lehetsz rockosabb, de énekelhetsz nagyon lírai dalokat is, mint az Oly távol vagy tőlem. Nekem István szerepe volt az álmom.

Másik nagy karaktered Jézus. Ezt a szerepet 22 évesen is eljátszottad, a világon talán legfiatalabbként. Milyen érzés volt, akkor Jézust megformálni?

22 évesen kimenni előadásonként 4-500 ember elé az nagy felelősség. Nagyon izgultam és nagyon készültem rá. Viszont már tíz éve játszom ezt a szerepet és érdekes látni, hogy milyen hihetetlen módon fejlődik, alakul a szerep.

Akkoriban laktál is egy ideig Szegeden.

Szeged az egyik kedvencem. De félek ilyen mondani, mert sok város nagy kedvencem lett, ott van például Eger, Székesfehérvár és Kecskemét is. Viszont Dóm térnek olyan hihetetlen hangulata van, ami az országban egyedülálló.

Említetted, hogy nagyban változott a Jézusod. Mennyiben más a mostani Jézus, mint az akkori?

Gondolkodóbb lett. Amikor az ember 22 évesen megkapja ezt a szerepet, akkor iszonyatosan koncentrál, hogy el tudja énekelni, hogy megfeleljen. 22 évesen az ember még mindennek meg akar felelni. Jézust ma már sokkal higgadtabban játszom, sokkal jobban igyekszem megélni ezt a szerepet és átadni magam neki.

Miben más szabadtéri színpadon és kőszínházban játszani?

Egy szabadtéri színpadon egészen más eszköztárral dolgozunk, mint mondjuk egy Madách Színházban. Szegeden olyan nagy a távolság a nézők és köztem, hogy ott a szemrezzenés nem látszódik a 10. sor után. A Madách színházban viszont a 10. sor után még bőven látszik minden és ettől kihívás egyébként.

Egy harmadik nagy karaktered a Jean-Valjean, A nyomorultakból, ami szintén nagy szerepálmod volt.

Nagyon megható nekem ez az egész: harminc évesen megkaptam a lehetőséget, hogy ekkora musicalben játsszak. Ilyen megrendítő szerepet nem alakítottam ezelőtt. A nyomorultak tényleg elképesztő: Jean-Valjean 30 éves korában szabadul és 60 éves korában hal meg, ezt egy 30 éves embernek átélni, megélni nagyon nehéz. De az egyik szívem csücske, mert szerintem erős előadást csináltunk Kecskeméten Korcsmáros György rendezésében.

Kecskeméttől megkaptad a Város Kedvence kitüntetés is.

Hihetetlenül nagy érzés, hogy abban az évben a közönség éppen engem szavazott meg a város kedvencének. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt egyetlen szereppel sikerült elérni. Jó érzés látni, hogy a közönség mennyire értő, mennyire díjazza azt, ha valami tetszik neki. Ez a közönségtől egy nagy visszaigazolás volt, mert lássuk be, hogy ezt az egészet nekik csináljuk.

Vidéki vagy fővárosi színházban játszol szívesebben?

Teljesen más dolog vidéki színházban dolgozni, mint Pesten. Pesten mindenki rohan a saját élete után, nem annyira jellemző a társulati élet. Én például messze lakom a várostól, tehát nem tudok bennmaradni a városban előadás után. Vidékre általában leköltözik az ember, ott egészen máshogyan működik a dolog. Vidéken sokkal emberibb az egész, van egy varázsa.

Nagy és erős karaktereket formáztál meg. De van egy komikus oldalad is: a Monty Phyton Gyaloggalop színpadi változatában Sir Galahad-et játszod. Láttad magát a filmet?

Nagyon megosztó a film. Nagyon örültem, mikor Szirtes tanár úr felkért erre a szerepre. Izgalmas és egy új oldalamat tudtam ezzel megmutatni. A filmet is szeretem, de nem az én stílusom, viszont a színházi előadás sokkal visszafogottabb, egy igazi Broadway musical.

A komédiánál maradva: a Színházak Éjszakáján egy rózsaszín babydollban szórakoztattad a közönséget. Milyen érzés volt nőként létezni egy kicsit?

Egészen speciális volt. A Rocky Horror Show-ból a transzvesztita dalt adtam elő. Egy kis kuriózum volt, kedveskedni akartam a nézőknek, hogy ne egy olyat kapjanak belőlem, amit már sokszor láthattak, hanem legyen valami meglepő. Szerintem ez sikerült.

Épp ma vagy 31 éves, eddig már nagyon sok arcodat megismerhettük. Láttunk prózai szerepben, hallottunk énekelni. Hogyan működik benned a líra és a próza együtt?

A musical ma már megköveteli azt a dolgot, hogy az ember színészileg nagyon erős legyen. Azt gondolom, hogy igyekszem ezt a két dolgot nem különválasztani: egyszerre kell jó színésznek és jó énekesnek lenned. Persze én ezt még a mai napig tanulom.

Már a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy ezen a pályán akarsz mozogni?

Most mivel a szülinapomon készítjük az interjút, nyilván nosztalgiázni fogok egy kicsit. Én nem az a típusú ember vagyok, aki bele akar ebbe dögleni, de nem is voltam soha ilyen. Én nagyon szeretem a szakmámat és teljes hittel ezt csinálom, de nem gondolom, hogy mindig ezt fogom csinálni. Addig szeretném ezt csinálni, ameddig azt a minőséget tudom hozni, amit magamtól elvárok. De az embernek folyamatosan megy a fantáziája, most például el kezdtem foglalkozni a borászattal, amiben megtaláltam magamat. Ott például el tudom képzelni az életemet.

Ha jól tudom, egri területen borászkodsz.

Igen. Most úgy tűnik, hogy novemberben egy saját borral törünk be a piacra. Nagyon benne vagyok a dologban, kíváncsi vagyok, hogyan sül el.

Feke Pál szerint milyen a jó bor?

Én nem vagyok az a borkedvelő ember, aki a nagyon száraz, nagyon testes, idős borokat kedveli. A vörös, száraz borokat szeretem. Egy könnyebb, illatosabb, beszélgetős bort képzelek el. Egyébként ilyen lesz a saját is. Valószínűleg azok is kedvelni fogják, akik egyébként nem szeretik a száraz borokat.

Az énekléshez visszakanyarodva kicsit: nemcsak színpadon élvezhetjük a hangodat, hanem otthon is, hiszen már három lemezed is megjelent, a legutóbbi aranylemez is lett. Mennyiben ismerhetjük meg más arcodat e lemezekből?

Minden album más korszakokban készült és másról szólt. Az első lemezem készítése során még nagyon fiatal voltam, ma már teljesen mást gondolok a musicalről. A második a Társulatban elhangzott dalok élő felvételei: azt nagyon szeretem, mert visszaadja a döntők hangulatát. Az Új világ vár című albumon világslágereket dolgoztam fel, ez egy kirándulás volt a könnyűzene irányába. Szerintem nem hallanak belőlem mást, nagyon új arcomat nem lehetett felfedezni.

Kissé macsósabb leszel most a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, mikor a Blues Brotherst fogjátok előadni Serbán Attilával együtt. Nagyon látványos showra készültök. Mennyiben veszel részt a darab látványának kialakításában?

Ez egy közös produkció, Serbán Attila együtt csináljuk. Ebben minden kreativitásom, ami van, benne lesz, de nyilván ugyanannyira az Attiláé is, tényleg 50-50 %-ban csináljuk. Egy nagyon izgalmas show lesz. A cél az, hogy egy nagyon laza nyár estét szerezzünk a nézőnek.

Állandó pörgés az életed. Milyen módon kapcsolódsz ki, hogyan pihensz?

Én nagyon szeretem az otthonomat, nagyon szeretek otthon lenni. Golfozom és kajakozom, éppen ma is sikerült kajakoznom kicsit a Dunán. Nagyon fontos, hogy az ember magára is szánjon időt, mert különben az egész fiatalsága elrohan. Az embernek meg kell tudni élni a pillanatokat, mert máskülönben mi lesz velünk. Akkor majd 60 évesen mondjuk azt, hogy mennyi minden volt és nem is örültem neki.

Egy kertes házban laksz egy labradorral. Ez számodra a nyugalom szigete?

Abszolút. Én csak akkor jövök be a városba, ha dolgom van. Nagyon szeretem a Duna part közelségét. Ennek így kell lennie: az ember lejön a színpadról és olyan szinten teli van az ember lelke, fizikuma ideggel, hogy szükség van egy kis szigetre. Nekem ez az otthonom.

Golfozol is. Elárulod, hogy mi a jó a golfozásban?

Úgy gondolom, hogy a golf kapcsán nagyon sok emberben van valamiféle előítélet, hogy a golf egy sznob, unalmas baromság. De engem például hihetetlenül megnyugtat. Már az is feladat, hogy azt a 6 kilométert végigsétáld. Mellette pedig ott van a játék, amihez ha nem kapcsolsz ki, akkor egyszerűen nem tudsz játszani. Nekem ez meditáció.

Szabadidődben sokat önkénteskedsz is. Tavaly felkértek az Önkéntesség Európai Évének Nagykövetének. Milyen jellegű dolgokat csináltál ennek kapcsán?

Minden olyan helyzetben, amikor tudtam, igyekeztem felhívni az önkéntesség fontosságára a figyelmet. Az önkéntesség számomra azt jelenti, hogy nem lépünk át egymáson, hogy odafigyelünk a másikra. Kicsit önzetlenebbül kell élni és nem elfutni a másik mellett, hanem kezet nyújtani neki.

Ezen túl te számos szakmai elismeréssel is büszkélkedhetsz. 2011-ben a Junior Prima díjat zenész színészként kaptad meg és 2010-ben az Artisjus Zenei Díjat is elnyerted Mennyire fontos, hogy a szakma is elismerje a teljesítményedet?

Nagyon. Mindkét díj egy kuratóriumi döntés eredménye, nagy megtiszteltetés volt.

Egy utolsó kérdés. A szerelem arcai című Webber darabból énekeltél egy számot, aminek Vágy, boldogság, szenvedély címe. Mennyiben határoz meg téged e három szó?

Abszolút. Ez én vagyok, mindhárom jelző közel áll hozzám. Egyébként nagyon szeretem ezt a számot.