Jó negyven évvel az Amundsen-féle akció után fokozatosan elkezdték megrohamozni a kíváncsiskodók, ám addig csupán kutatóállomások árválkodtak a nagy semmi közepén. Nem is meghökkentő, ha a -70 és +5 fok közötti átlaghőmérsékletre gondolunk. Ezzel együtt legdélebbi kontinensünk bővelkedik végeláthatatlan síkságokban, - mint említettük, frakkos pingvincsapatokban -, valamint égbetörő hegyvonulatokban is.
Térjünk vissza a kezdetekhez! Tehát az 1950-es években kezdődött az Antarktisz történelmének turisztika című fejezete. Akkoriban kereskedelmi utazásszervezők kínáltak hajókat kalandorlelkűek számára. Az egyik ilyen a Lindblad Explorer volt, speciális tervezéssel. Ezt követően megindult a biznisz, a kilencvenes évek óta különösen! Például az 1992/1993-as esztendőben majdnem 9000 fő vállalkozott ilyen utazásra, míg 2007/2008-ban több mint 46000!
Mivel nem elhanyagolható az érdeklődők száma, megalakult az International Association of Antarctica Tour Operators, azaz az IAATO. Ez egy olyan szervezet, amelynek tagja a legtöbb utazásszervező cég. Céljuk, hogy biztonságos, és ami a legfőbb, környezetkímélő túrákat biztosítsanak az érdeklődők számára. Több mint 100 vállalatot foglal magába, többek között Ausztráliából, Írországból és Chiléből is.
Ha már valaki elhatározta, hogy bizony ellátogat erre a szélsőséges, kalandos földrészre, nézzünk néhány ígéretes látnivalót! Kihagyhatatlan például Drake-átjáró, amely arról híres, hogy az Antarktiszt elválasztja Dél-Amerikától. Igazán izgalmas gondolat. Fenséges látványt nyújthat még a Scott-hegy is, maga éles, havas küllemével. Ezeken túl jóformán tilos kihagyni néhány kutatóállomást, valamint sokat emlegetett pingvinjeinket! Magyar turisták számára érdekesség lehet a Bartók- és Liszt-csúcs.