A névadó órásmester gyerekkorától kezdve foglalkozott órákkal, mígnem a '80-as években elkezdett régi órákat restaurálni, majd 1992-ben létre hozta saját óramárkáját. A Franck Muller egyedülállósága mindig is abban állott, ahogyan a különféle funkciókból egyre többet, és egyre bonyolultabb módon helyezett el, úgy, hogy mindez esztétikus is legyen. Ebből fakadt a mindig minőségi anyagokból elkészült műszerek népszerűsége igen borsos áruk ellenére is, hiszen páratlan vizuális élményt nyújtanak viselőjüknek. Az Aeternitas sorozat már megjelent korábban három modellel - ezek a Mega 1, Mega 2 és Mega 3 darabok. A tavaly év végén bemutatott Mega 4 nem az előbb felsorolt kreációk utódja, hiszen ezek sem egymást követték, egyik sem az előző tökéletesítése volt. Az első három Mega másban volt egyedülálló: a Mega 1 egy "grande sonnerie"-t tartalmazott (minden negyedik órában annyi apró hangjáték, ahány óra van éppen), a Mega 2 egy ún. "rattrapante kronográfot" (dupla-kronográf), a Mega 3 pedig egy 1000 éves öröknaptárt foglalt magába, dupla tourbillionnal és két időzóna-mutatót nyelt el. Nos, a Mega 4 mindezt is tartalmazza!
A 2004 óta tartó fejlesztés eredménye lett az a tavaly Monacoban bemutatott mestermű. 36-féle komplikációt foglal magába, melyből "csupán" 24-et látunk a számlapon. A teljesség igénye nélkül a műszer funkciói a már említett Mega 1, 2, 3 tulajdonságai mellett: öröknaptár retrográd dátummal a 12-esnél, split-seconds chronograph, napok, hónapok, 24 órás nappal-éjjel indikátor, holdfázis, idő kiegyenlítés, szökőév indikátor, szekuláris évek (a 2-esnél a vörös pont zöldre vált a szekuláris év februárjában) és kettő további időzóna. Az óra-csodának nem csak a belseje, a teljes neve is komplikált (Aeternitas Mega 4 Grande Sonnerie Westminster Carillon), de különlegessége abban rejlik, hogy mindössze 1483 darab készül belőle. Azért pont ennyi, mert éppen ennyi külön álló alkatrészből szerelik össze a 2.270.000 $-os ( vagyis közel fél milliárd forintos) remekművet.