Trendmagazin

Független színekben jön a Besurranók

Új magyar krimivígjáték a láthatáron

Manapság meglehetősen ritkán készülnek jó magyar filmek, hiszen egyre kisebbek a támogatások és a hazai közönség érdeklődése is meglehetősen megcsappant az itthoni filmek iránt. Hamarosan azonban újra érdemes lesz beülni a mozikba, hiszen rövid időn belül egy izgalmas független film kerül bemutatásra. A Besurranókról és a magyar filmipar helyzetéről a forgatókönyvíró Molnár Gergellyel beszélgettünk.

Elsőként talán érdemes lenne röviden összefoglalni, hogy miről is szól ez a film.

A film műfaja alapvetően krimivígjáték és ebből is a könnyedebb, kevésbé erőszakos verzió. A történet főszereplője, Szöllőskei Dávid egy tolvajt játszik, aki csak bizonyos exkluzív dolgokat lop el. A film egy gyémántrablással kezdődik. Ezen a ponton kapcsolódom be a történetbe: egy hivatalnokot játszom, aki bizonyos okok miatt együtt menekül a tolvajjal. Csatlakozik a csapathoz még egy lány is, így tulajdonképpen a történetben három főszereplő van.

Ez a három főszereplő mindegyike negatív karakter?

Azt nem mondanám, hogy rosszak. Igyekeztünk jól kidolgozott karakterekkel dolgozni és a főszereplők mellett sok mellékszereplő is van még. Erre már az előző filmünkben, a Sajtóvadászatban is nagy hangsúlyt fektettünk: alaposan megformált, eléggé árnyalt figurákkal dolgozunk, akiknek van előtörténetük. Erre azért figyeltünk oda különösen, mert ebben nem túl jók a magyar filmek. Az árnyalt karakterek mellett természetesen a könnyedséget is megtartjuk, hiszen a nézőket szórakoztatni kell és jól kell érezniük magukat a film nézése során.

Hogyan alakult ki a történet?

Közösen leültünk és beszélgettünk. Mindenki bedobta az ötleteit, mindenkinek volt egy kis csomagja, amit hozott magával. Ezeket összeraktuk egy-két sörözés alkalmával, és mivel Gábornak (Szöllőskei Gábor, a Besurranók rendezője - a szerk.) és nekem voltak tapasztalataink, ezért mi írtuk meg.

Mit lehet tudni erről a filmes csapatról?

Ez egy olyan közösség, ahol néhány fiatal, tehetséges filmes összegyűlik és megpróbálják a legjobbat kihozni magukból. Mi a Sajtóvadászat nagy sikere miatt döntöttünk úgy, hogy most egy jobb technikával megint összeállunk egy hasonló formációban és nekiugrunk egy nagyobb lélegzetvételű dolognak. Már az előző filmben is sokan láttak fantáziát – olyan nézőknek is tetszett, akik különösebben nem kedvelik a hazai független filmeket –, csak akkor a technika még nem volt adott, viszont ez a film már full HD minőségben lesz elérhető.

Színészként és forgatókönyvíróként is jelen vagy a filmben. A kamera melyik oldalán állsz szívesebben?

Alapvetően a háttérmunka jobban tetszik, de most egy szerep eljátszását is bevállaltam.

Mi alapján válogattátok össze a szereplőket?

Ennél a filmnél jobban rágyúrtunk arra is, hogy színészileg erősebb embereket válogassunk be. Az egyértelmű volt Dávid és én játsszuk a főszerepeket, így itt nem volt válogatás, de mindenképpen szerettük volna, ha lenne egy női főszerep is. Ennek kiválasztásához jónéhány lányt meghallgattunk, beültettük őket egy kiélezett helyzetbe, sok lámpa, kamera elé és próbafelvételeket készítettünk. Majd megnéztük ezeket és egyértelmű volt a választásunk. Zsuzsinak hatalmas színházi gyakorlata van, végzett színész és ez látszik is rajta: rengeteg darabban játszott, sok fellépése volt, egy igazi profi. A többi szereplő esetében is volt egy minimális castingolás, de a legfontosabb a női főszereplő kiválasztása volt.

Gyerekkorod óta filmezel. Mi vonz a filmezésben?

Annyira gyerekkorom óta bennem van ez az egész, hogy nem is emlékszem arra, hogy mikor hoztam létre az első filmemet. Amikor megláttam egy kamerát, rögtön arra gondoltam, hogy valamit csináljunk vele, hogy ne csak egyszerűen felvegyünk valamit, hanem alkossunk egy történetet belőle. Mióta az eszemet tudom, érdekelt, hogy csinálják filmeket. Mindig is csodának tartottam a filmkészítést.

Hogyan jutottál el az egyszerűbb kisfilmektől a komolyabb munkákig?

A visszajelzések sokat segítettek. Ahogy egyre idősebb lettem, egyre bonyolultabb filmeket csináltam és egyre több embernek mutattam meg őket. Sokszor azt mondták, hogy látták e kisfilmek mögött a kreativitást és a gyerekkori barátaim és a családtagjaim is azt mondták, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom. Később egy rövidfilmmel kikerültem 2000-ben a pécsi Országos Független Filmfesztiválra, az is már nagy szó volt 17 évesen. És utána jött a Sajtóvadászat, ami rendkívül sikeres lett.

Miért döntöttél a független filmezés mellett?

Azt mindig tudtam, hogy a hivatalos magyar filmgyártáshoz nem szívesen csatlakoznék, az tény. Akkor már inkább a nemzetközihez vagy az európaihoz. A francia, brit, német és természetesen az amerikai filmgyártás egy része az sokkal közelebb áll hozzám, mint mondjuk a magyar. Meglehetősen problematikus, hogy csak tíz évente van egy nézhető, embereket is vonzó magyar film. Általában elvből nem járnak az emberek magyar filmekre mozikba vagy azt mondják, hogy csak tízévente látnak egy jó magyar filmet. Ez tarthatatlan állapot. A 60-70-es és még a 80-as években is a magyar filmgyártás teljesen felvette a versenyt a nemzetközi filmgyártással, mindenféle tekintetben. Technikailag is. Csak egy kicsit később ért be hozzánk a színes film, mint a nagy amerikai filmpiacra. Mintha már most is lehetnének nagy költségvetésű, 3D-s magyar filmek, de nincsenek. Ami a 20. század közepén, a második világháború után sikerült, az most, a rendszerváltás után nem megy.

Szerinted mi a legnagyobb gond a hazai filmiparban?

Az, hogy eltávolodott a közönségtől. De nem tudok csak egy dolgot kiemelni. Egy mozijegy ára filmtől függetlenül ugyanannyiba kerül, az emberek ezért inkább amerikai filmeket néznek a moziban és nem vesznek jegyet magyar filmekre. És éppen ezért nem lesz téma az utcán. Miről beszélnek a fiatalok az iskolában, az utcán, a baráti körben, az internetes oldalakon? Amerikai filmekről. Az európai országokban nagyon ritka, hogy nem egy hazai film áll a toplista élén, olyan az állami támogatások rendszere, hogy jobban felveszik a versenyt a nagy költségvetésű amerikai filmekkel. Ez nálunk nehéz, mert kis nyelvterületről van szó, így a piac is kicsi. És ami még hiányzik, azok a koprodukciós filmek. A 70-es, 80-as években rengeteg ilyen film készült. Nincs összetartás, szervezetlenség van és hiányzik a kreativitás. Hiányoznak az olyan filmek, amik megindítják az ember lelkét.

Mennyire nehéz érvényesülni független filmesként?

A terjesztés nem egy olcsó mulatság. Mi ezzel a fimmel úgy tervezzük, hogy DVD kiadás és moziforgalmazás is lesz, de erről még nem tudok még semmit mondani. Majd amikor már kész lesz teljesen a film, meg lesz vágva, akkor megmutatjuk bizonyos embereknek, akik döntenek ez ügyben. A lehetőség megvan a filmben, úgy érezzük, de ez nem rajtunk múlik.

A filmre visszatérve: mennyi ideig készült ez az alkotás?

Körülbelül négy évig tartott, mire befejeztük, hiszen mindenkinek megvan a saját élete, a saját munkája, ezért nehéz volt összeegyeztetni.

A költségekről mit lehet tudni?

Csak a technika a költség. Más nem került külön pénzbe. A helyszínekért például nem kellett fizetnünk, azt mindig meg tudtuk oldani. Ha kellett is, akkor valami jelképeset. Segítőkészek voltak az emberek, hiszen még ha viszonylag idegenektől is kértünk egy helyszínt, szívesen segítettek. Itt nincsenek stúdiók, amik megsokszorozhatják a költségeket.

Hogyan zajlott egy átlagos forgatási nap?

12-14 órát forgattunk szombati vagy vasárnapi napokon, amikor mindenki ráért. Ennyit forgatni egyszerre rendkívül fárasztó, nem is fizikailag, inkább szellemileg. A jeleneteket nem nagyon ismételtük, mivel beállításokban és nem jelenetekben gondolkodunk. Több szemszögből, több kameraállásból vesszük fel a jelenetet és ezért tart viszonylag hosszú ideig. A vágás során folyamatosan váltogatni kell a kameraállást, hogy érdekes legyen. A montázselmélet nagyon fontos a filmgyártásban, nagyon fontos, hogy mi után mit vágsz. A jelenetek egymásutániságával könnyen lehet befolyásolni az érzéseket, érzelmeket.

Mi a legkedvesebb élményed a forgatásról?

Sok nagyon kellemes élmény volt. Dáviddal és Zsuzsival nagyon jó emberi és szakmai viszonyt sikerült kialakítanunk. Jópár akciójelenet van a filmben, de van egy, amit különösen szerettem. Egy bányatóban merültem el, ruhástól. Ez egy komplexebb jelenet, majd meglátják a nézők.

Mikorra tervezitek a bemutatót? Hogy áll jelenleg a film?

Körülbelül 2-3 forgatási nap van még hátra. Lényegében azt nem tudom, hogy az utómunkálatok meddig fognak tartani, de a vágás nagy része már megvan, hiszen a felvett jeleneteket folyamatosan összevágtuk. Szöllőskei Balázs felelős a vágásért és egyben ő a film operatőre is. Amikor az egész összeáll, akkor néhány számítógépes speciális effekt is felkerül majd a filmre.

Mik a jövőbeli terveid?

Ezek ettől a filmtől függenek. A mozgóképkészítés minden egyes fázisa érdekel. Szívesen készítenék dokumentumfilmeket, rövid riportfilmeket, nagyjátékfilmeket és bármilyen műfajban kipróbálnám magam. Az idő előrehaladtával komolyabb műfajban is gondolkodnék, nem csak vígjátékban.

Színházi rendezőként is kipróbálnád magad?

Nagyon szeretem a színházat, de nekem a filmezés a saját terepem. Ez egy egészen más műfaj, inkább nézni szeretem, mint csinálni.