Mindezen munkálatokat az úgynevezett összekötők végzik, akiknél alapfeltétel, hogy kellemes társaságot nyújtsanak, meggyőzőek legyenek. (Nem ritkán időztek, esetleg időznek magas rangú politikusok, katonák társaságában.) Egy gyakran kreált, közös érdeklődési körrel próbálnak beférkőzni a kiszemelt személy bizalmába, majd elnyerni annak bizalmát. A kifigyelt gyengeségek és erősségek alapján kezdődik meg a beszervezés, majd egyre szövevényesebben próbálnak információkat kihúzni belőlük, később például pénzátvételi elismervényt aláírathatnak velük, amellyel a beszervezés lezárul, nincs visszaút. Ezt követően a beszervezettnek egy általános kiképzésen kell részt vennie, a specializálódás ezt követi. Olyan fegyverek használatát tanítják meg, amelyekkel az alany érintkezésbe fog lépni, mint kém, különféle kommunikációs, életben maradási technikákat is elsajátítanak. A sorból persze nem maradhatnak ki a szakkifejezések, az idegen nyelvek vagy a titkosírás sem.
De milyen specializálódások lehetségesek? Ha valaki kémnek áll, sok lehetőség közül „választhat”. Az egyik alternatíva az elemző, az ő feladata az információ-rengeteg jelentéssé sűrítése a felső vezetés számára. Munkájuk elengedhetetlen az eredményes haladáshoz. Futárként amolyan két lábon járó gemkapocsnak érezheti magát az ember, vegyítve egy hivatásos sofőr munkálataival. Az ügynökök által megszerzett információkat továbbítja, a kapcsolat fenntartásáért felel, szükség esetén anyagokat fuvaroz. Munkája lényegesen kockázatosabb egy elemzőénél (soraikban gyakori a halálos kimenetelű bevetés), ám még nem tartoznak a pótolhatatlanok közé. A klasszikus értelemben vett kémek közé sorolhatjuk a sajátos névvel ellátott „vakondot”. A vakond hasonlóképp működik, mint egy kettős (vagy hármas) ügynök. Más hírszerző ügynökségnek dolgozik, mint állítja. Megosztott, titkos életének fenntartása különösen nehéz, hiszen ez a magánéletét sem kíméli. Egyértelmű, hogy milyen feladatot lát el a következő, a gyilkos. Vészjósló elnevezés, ez tagadhatatlan. Ilyen beosztású kém végzett magával Trockijjal is.
A hollywoodi filmek hemzsegnek a csavarosabbnál csavarosabb fegyverektől, technikai vívmányoktól. És nem tévednek nagyot! A kémek világa valóban elképesztő, és műveléséhez magas szintű műszaki ismeretek szükségesek. Hírszerzéshez elengedhetetlen eszköz a fényképezőgép. Furmányosan elrejtik szemüvegtokban, kesztyűben, akár termoszban is. Felvételek közvetítése folyhat ajtón vagy falon át is. Poloska, mint a lehallgatás legalapvetőbb eszköze, elrejthető cipőtalpba, vagy akár betonba ágyazva. Szintén létezik toll-és puskamikrofon is. Egy kémnek értenie kell a zárak feltöréséhez is, ilyenkor kulcskészletek állnak rendelkezésére, de használhat zárfeltörő pisztolyt is, amely működési elve szerint kiüti a helyéről a zár csapjait, majd a nyitás a feszítőkulccsal már könnyedén elvégezhető. Agresszívabb akciók esetén úgyszintén végtelen a kínálat. Ha például robbantásra kerül sor, hasznos segítség a harmincnapos időzítő, amelyet 1 óra és 1 hónap közötti időpontra lehet beállítani. A robbanószerkezetet a megadott pillanatban aktiválja. Ha közelharcra kerül a sor, az ügynök védekezhet/támadhat háromujjas szúrótőrrel, vagy speciális cigarettásdobozzal is. A dobozba olyan tárgyat rejtenek, amely halálos kémiai anyagot juttat az áldozatra.
Számtalan szervezet létezik kémek kiképzésére, irányítására és elhárítására is. Vegyünk sorra néhány jelentőset a sok közül! A Szovjetunió történetéből kihagyhatatlan a KGB, amely fordításban Állambiztonsági Bizottságot tesz. 1954-ben jött létre, majd 1991-ben szűnt meg. Jogutódjai az SZVR (Külföldi Hírszerző Szolgálat) és az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat). Ha a KGB-t már említettük, hidegháborús ellenfele, az 1947-ben létrehozott CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) sem mellőzhető. Feladata megosztott: egyszerre foglalkozik kémelhárítással és külföldi hírszerzéssel is. Jelentős még a Nemzetbiztonsági Hivatal, vagyis az NSA. Franciaországban a CIA-hez hasonló a DGSE, Nagy-Britanniában pedig az MI5.
Ha már annyit emlegettük a kémszakmát, tegyünk említést azokról, akik életszagúnak érezhették mindezt. Mindjárt elsőre emlékezzünk a legendás holland Mata Hariról. A korábban előadó-művészetben, szórakoztatóiparban tevékenykedő nő az első világháborúban szerzett információt a német oldalnak H21-es ügynök néven. Pályafutása meglehetősen rövid volt, 1917-ben lelepleződött, még ez évben kivégezték. Az eseményről számos monda kering. Aldrich Ames, a CIA alkalmazottja önként vállalkozott arra, hogy a KGB-nek szivárogtat információkat pénzbeli fizetség fejében. Ma életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Szintén szovjet oldalon kémkedett a brit John Vassall is, akit homoszexualitásának felfedésével zsaroltak meg. Tíz évig ült börtönben.
Hogy vajon mi jelenleg a kémtechnológia csúcsa, s az hová fog fejlődni a jövőben, arról nem tudunk pontos adatokat mondani. Lehet szó iparral, drogokkal kapcsolatos akciókról is, azt azonban megalapozottan gondolhatjuk, hogy az óriási mértékű műszaki fejlődésnek köszönhetően precízebb, nagyszabásúbb a szakma, mint valaha.