Trendmagazin

Iszak Eszter imád más bőrébe bújni

A Viva TV műsorvezetőjével beszélgettünk

Iszak Eszter már egy éve a Viva TV műsorvezetője, én pedig már több mint három éve vagyok a zenecsatorna szerkesztője. Emlékszem, amikor Eszti a legelső interjúját készítette, méregettem őt, hogy vajon milyen alapok vannak meg benne, amik szükségesek ehhez a szakmához. Aztán úgy alakult, hogy együtt forgattunk jó sok Viva Trendet és Viva Chart Showt, így mára már nem csak műsorvezetőként, hanem barátként is tekintek rá. Végigkísértem a legtöbb munkáját, szereplését, magánéletét, jó és rossz korszakát, így igazán megérett az idő arra, hogy egy mélyinterjút készítsek vele, amiből remélem olyan dolgok is kiderülnek, amiket eddig még nem tudhattatok róla. Az első és legfontosabb, hogy Eszti mióta csak az eszét tudja, színésznő szeretett volna lenni, és ez a vágy a mai napig sem csillapodott benne.

Valóban mindig is színésznőnek készültél?

Nem emlékszem arra, hogy lett volna olyan időszak az életemben, amikor nem színésznő akartam lenni. Már az oviban is sok darabban játszottam főszerepet, amire a mai napig mosolyogva gondolok, az „A Só” című mese. Ezzel a vágyammal komolyabban 13 éves koromban kezdtem el foglalkozni, akkor készítettek rólam pár képet, és anyukámmal felkerestünk Budapesten néhány színész- és modellügynökséget. Egy-két reklámfilm castingjára elküldtek, és meg is kaptam egy nagyobb szerepet. Az akkori Westel telefontársaság kampányában szerepeltem, és több plakát formájában lehetett látni a városokban. Majd egy izraeli reklámban is kaptam egy kisebb szerepet.

A modellkedés mégis eltérített erről a pályáról. Hogyan jött az életedbe ez a szakma?

Amennyi pénzt kerestem a reklámfilmekkel, azt befektettem egy komolyabb portfólió elkészítésébe, amiket aztán még több ügynökséghez adtam be. Az első igazi „modelles” lépésem az volt, amikor elmentem egy olyan castingra, ahol többek között Milánóból érkezetek szakemberek a válogatásra. Megtetszettem nekik, és 17 évesen másfél hónapra kimentem dolgozni az olasz városba. Eleinte azért megszeppentem, sokat sírtam, mert soha nem töltöttem egyedül ennyi időt, távol az otthonomtól. Igazából akkor szakadtam ki egy burokból, ami rádöbbentett arra, hogy milyen az „igazi élet”. Egyedül kellett intéznem az üzleti ügyeimet, és meg kellett tapasztalnom azt is, hogy milyen az, ha senki nem mos vagy főz rám. Ebben az évben volt az érettségim is, ami kicsit megnehezítette a dolgomat, de sikerült szép eredménnyel befejeznem a középiskolát. Összességében nagyon szerettem kint lenni, és megtetszett a modellkedés.

Ezután a külföldi munka után, mikor kaptál egy újabb, komoly megbízást?

Milánó után két év is eltelt kisebb munkákkal, míg végül Kínába mehettem ki modellkedni. Három hónapot éltem kint, de azóta is ez életem egyik legszebb korszaka. Leginkább katalógusfotózásaim voltak, de akadt olyan is, amikor divatbemutatóra hívtak. Imádtam a kinti légkört, főleg a brazil lakótársaim miatt, akiknek nagyon tetszett a mentalistása. Ők mutatták meg nekem a bossa nova zenei stílust is, ami azóta is a legnagyobb kedvencem. Az ilyen dalok tudnak igazán kikapcsolni és feltölteni.

Kína után melyik ázsiai ország következett?

Szintén két évvel később Thaiföldön töltöttem el negyed évet. Szerintem ez a föld legszebb országa, nagyon tetszett. Itt komolyabb és minőségibb munkáim is voltak, nagy kedvencem például az a sorozat, ami a Harper’s Bazaar-nak készült. Bár Bangkokban éltünk, sokat jártunk a tengerpartra, az volt a kedvenc helyem, de a városban is rengeteget csavarogtunk…és persze shoppingoltunk! A külföldi útjaimról mindig plusz kilókkal tértem haza a megengedetthez képest, még úgy is, hogy direkt felvettem jó pár réteg ruhát, hogy ne kelljen többet fizetni a reptéren. Nagyon olcsó kint minden, így nem volt könnyű ellenállni a kísértésnek, ráadásul azok a ruhák passzolnak is a pici méretemhez.

Úgy tudom, hogy amikor a Viva Tv műsorvezetői castingja zajlott, te akkor is éppen egy másik országban dolgoztál!?

Igen, 2010-ben Japánban modellkedtem szintén három hónapot, és ott kaptam meg pár ismerősöm üzenetét, hogy műsorvezetőt keresnek a Viva Tv-be, hátha érdekel. Egyébként hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi helyre eljuthattam így a munkákon keresztül, mert nagy valószínűséggel, csak úgy szimplán nem mostanában utazhattam volna ilyen messzi országokba. Szerencsés vagyok, hogy megismerhettem ezeket a kultúrákat, rengeteg izgalmas szokással találkoztam…Kínában például a négyes szám az olyan, mint nálunk a 13, rossz jelentéssel bír. Ezért ott kint nincs 4. emelet vagy ajtó, de igazából semmilyen számot nem használnak, amiben benne van a négyes. Azon is meglepődtem, hogy ott a gyerekek nem hordanak pelenkát, csak ki van vágva hosszában a nadrágjuk, és ahol tudják, elintézik a dolgukat.

Még a Viva Tv előtt, térjünk vissza egy kicsit a színészkedéshez, hiszen szerencsére nem ragadtál le a szimpla reklámfilmeknél.

A modellkedéssel párhuzamosan továbbra is érdekelt a színészet, egyrészt tudtam, hogy egy modell kb. 25 éves koráig tud aktívan dolgozni, másrészt mindig is az a szakma mozgatott meg jobban. Ehhez képest legelső filmes szerepemet mégis egy olyan castingon kaptam meg, amit modelleknek tartottak. Ez volt az „Álom.net”, ahol Szandra bőrébe bújhattam, aki a főszereplő legjobb barátnőjét alakítja. A munka jó hangulatú volt, hiszen nagyon sok fiatal szerepel a filmben. Az egyik kedvenc városomban, Siófokon is forgattunk pár napot, bár akkor már szeptember volt, így nem volt olyan mókás egy mini cheerleader ruhában játszani, de ettől függetlenül nagyon élveztem a munkát.

Ezután egy lényegesen komolyabb filmszerepet is kaptál, ráadásul egy német filmben!

Érdekes, mert szintén egy modellügynökség hívott fel 2009 januárjában, hogy menjek el egy castingra, ahol egy német filmbe keresik az egyik női főszereplőt, akinek a karaktere eléggé passzol hozzám. Ez egy elég komoly, több fordulós válogatás volt, és mint kiderült több országban is keresték a megfelelő embert. Szerencsére átjutottam a rostákon, egészen a legutolsó körig, ahol már csak egy lánnyal kellett megküzdenem, és amit Berlinben tartottak pont december 26-án. Ott elárulták, hogy én kaptam meg „Star” szerepét a „Slave” című filmben.

Ez tulajdonképpen egy thriller, tehát egy kicsit komplexebb, mint a könnyed Álom.net volt. Milyen karaktert alakítottál?

Ezt a filmet még nem mutatták be, leforgattuk ugyan teljesen, de az utómunkálatok folyamán valahol elakadt a dolog, ezért nem árulhatok el túl sok mindent, mert akkor lelőném a lényeget. Egyébként egy olyan fiatal lányt játszom, aki elsőre ugyan nem tűnik zűrös figurának, aztán mégis meg kell menteni az életét. Mivel „Star” táncol, mégpedig kortárs táncot, ezért nagyon sok külön órám volt, hogy megtanuljam a koreográfiákat. A filmben a másik női főszereplő Marozsán Erika volt, aki többek között már New Yorkban is színészkedett, de Ralph Moeller is játszik benne, akit pedig a Gladiátor című filmben láthattatok. Az biztos, hogy ez a szerep sokkal nehezebb volt, pláne úgy, hogy nem volt, és a mai napig nincs semmilyen képzettségem, de sokat segített a stáb, és épp ez volt benne a kihívás. Imádok belebújni a különböző karakterek bőrébe.

Ahogy az előbb már kiderült, eléggé a szerencsén múlt, hogy egyáltalán megtudtad, műsorvezetőt keresnek a Viva Tv-re. Mennyire bíztál benne, hogy ezúttal is te leszel az, akit kiválasztanak erre a szerepre?

Több fordulós castingon kellett részt vennem, ami egész nyáron tartott. Minden egyes alkalommal azt éreztem, hogy biztosan nem fognak visszahívni. Arra a forgatásra, amikor például már csak negyvenen voltunk, és tíz főre szűkítették le a kört, eleinte el sem akartam menni, mert biztos voltam benne, hogy ki fogok esni. Ráadásul az akkori barátommal pont azon a hétfőn utaztunk volna le Siófokra nyaralni, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy szerinte menjek-e vagy sem. Ő biztatott engem, így végül elmentem, és milyen jól tettem, mert beválogattak a legjobb tízbe. Utólag azért nagyon bántam volna, ha másképp sül el a dolog.

Végül pedig te nyerted a castingot is, vagyis megint kaptál egy főszerepet.

Igen, nagyon örültem neki, eleinte fel sem fogtam, el sem hittem. Igazából nem is nagyon készültem erre a szerepre, csak úgy belecsöppentem, de érzem, hogy ennek így kellett lennie.

Mik voltak az első műsoraid és milyen nehézségekbe ütköztél eleinte?

Az első interjúmat pont veled vettük fel, egy rövid bejátszót kellett forgatni a Teletonnal kapcsolatban. Majd jött a Viva Trend, a Viva Chart Show, és a legnagyobb falat, a két órás élő műsor, az Interaktív. Igazából minden nehézséget okozott, hiszen nem tudtam semmit erről a szakmáról, ezért sokáig bizonytalan voltam. Jó pár hónap kellett, mire hozzászoktam ehhez a közeghez, és megtanultam, hogy valójában mi a feladatom.

Emlékszem, még alig ismertek, amikor jött a „Nagy Duett” című műsor az életedbe, ami aztán okozott szép élményeket, és álmatlan éjszakákat egyaránt.

Szinte egyből igent mondtam erre a műsorra, mert tetszett az ötlet, ráadásul SP-t már ismertem, hiszen a „Ne add fel” című klipjében én szerepelek. Arra nem gondoltam, hogy ennyit vájkálnak majd a magánéletemben, ráadásul rögtön az elejétől, egészen a műsor legvégéig. Ha ezt leszámítjuk, nagyon élveztem ezt az időszakot, mert akkor a felkészülés miatt majdnem minden nap 14-16 órát dolgoztam, nagy pörgés volt körülöttem. A Viva Tv, Tv2, főiskola és az albérletem között ingáztam folyamatosan, jártunk tánc-és énekpróbára, sokszor még hétvégén is. A kedvenc előadásom a Backstreet Boys-tól volt az „Everybody”, na meg a „Balatoni láz” című dal, mert akkor már nem voltunk olyan merevek, és lazábban vettük a dolgokat.

Ki vagy mi segített téged át azokon a heteken, amikor szinte naponta megjelent rólad valami azzal kapcsolatban, hogy szerintük épp kivel vagy együtt?

Anyukám és a mamám nagyon sokat segítettek, mindig azt mondták, hogy ne foglalkozzak senkivel, minden csoda három napig tart, és valójában ez tényleg így van a bulvár médiában. Ők mindig támogattak és mellettem álltak, bármiről is legyen szó. A műsor után pedig, amikor már több időm volt magammal foglalkozni, eljártam a barátnőimmel szórakozni, lementünk Siófokra egy kicsit nyaralni, vagy kijártam a Kopaszi gátra napozni, és ezek kikapcsoltak.

A „Nagy Duett” után pedig az eddigi műsorvezetői pályafutásod legnagyobb kihívása, a 2011-es Viva Comet gála várt rád.

Hát igen, nem volt egyszerű feladat élőben levezetni egy több mint két órás műsort, több ezer ember előtt, a Papp László Budapest Sportarénában. Igazából eleinte még bíztam benne, hogy a Zola mellé esetleg hívnak egy másik műsorvezetőt, hiszen korábban sem csak „vivások” vezették a gálát. Nem gondoltam volna, hogy a pár hónapos tapasztalatommal engem választanak majd, de aztán kiderült, hogy én leszek. Végig rettegtem az egésztől, szinte remegtem a főpróbán is, de amint vége lett euforikus állapotba kerültem, büszke voltam magamra, és most már izgatottan várom a következő Cometet.

A jövőben a műsorvezetés mellett ismét szeretnél majd foglalkozni a színészkedéssel is?

Nagyon szeretnék még mindig ezzel a szakmával foglalkozni, csak az a baj, hogy mostanában annyira le voltam foglalva, hogy nem nagyon tettem lépéseket ez irányba, mindig csak tologattam, ami sajnos egyébként is jellemző rám. Szerettem volna színi tanodába járni, de úgy tűnik, hogy arról most lecsúsztam. Elsősorban filmekben játszanék egyébként, például Szabó Kimmel Tamást nagyon tehetségesnek tartom, vele el tudnék képzelni egy közös mozit.

Az olvasók már láthatták, hogy készítettünk veled egy fotósorozatot, a képeken pedig csakis a saját ruháidban pózolsz, nem véletlenül, hiszen szerettük volna bemutatni az öltözködési stílusodat. Mi jellemző rá a leginkább?

Nehéz bekategorizálni a stílusomat, ha mégis muszáj, akkor inkább azt mondanám, hogy olyan „modelles”, de ezt azok nem értik így meg, akik nem dolgoztak ebben a szakmában. Engem is leginkább a külföldi lakótársaim inspiráltak erre az öltözködésre, akik szintén modellek voltak. Erre leginkább az egyszerűség, letisztultság a jellemző, sportos, de mégis elegáns és stílusos. Nem szeretem a csilli-villi és feltűnő ruhákat. Színekben pedig a natúr, púder színek állnak hozzám a legközelebb.

A kifejezetten nőies ruhákat is szereted?

Abszolút a hangulatomtól függ, hogy mennyire öltözködök nőiesen. A magas sarkút viszont csak akkor veszem fel, ha nagyon muszáj, például egy Viva Comet gálára, de bulizni vagy dolgozni egyáltalán nem szoktam abban járni. A szoknyát is mellőzöm, vagy ruhát veszek fel helyette, vagy egy ingtunikát leggingssel.

Mi a kedvenc ruhadarabod?

Nyáron nagyon szeretem az atléta fazonú pólókat, a farmer shortot és az egybe ruhákat. Utóbbit leginkább azért, mert nem kell több dolgot összeválogatni hozzá, mégis sok mindennel kombinálhatóak. Télen imádom a lapos talpú, 70-es évekbeli csizmákat, de egyébként egyáltalán nem szeretem ezt az évszakot, mert nagyon fázós vagyok. Éppen ezért sok sálat is hordok, a kedvencem ezek közül az a körsál, amit most szereztem be, nagyon praktikus, mert még a fejemre is fel tudom tenni. Kiegészítők terén pedig inkább karkötős vagyok, mint fülbevalós, és a táskákat is nagyon szeretem.

Munkádból kifolyólag szinte minden nap ki vagy sminkelve és a frizurádra is odafigyelnek. Te magad mennyit szoktál készülődni reggelente?

Szerintem én biztos férfi voltam előző életemben, mert nem szeretek fodrászhoz, kozmetikushoz járni, nekem az sokkal inkább macera mint jó érzés. Én magamat nem szoktam sminkelni, már csak azért sem, mert szeretném védeni a bőrömet, így amikor csak lehet, helyette inkább felteszek egy napszemüveget. Az is ritka, hogy hosszú perceket töltenék el azzal, hogy mit vegyek fel aznap, általában amit először kiválasztok, az marad is.