Trendmagazin

Kováts Vera nem sieti el első lemezét

Az X-faktorban befutott tehetséggel beszélgettünk

Kováts Vera folyamatosan mosolyog és nevetgél az interjú alatt. Teljesen jól viseli az őt körülölelő nyüzsgést, ugyanakkor képes továbbra is két lábbal állni a Földön. Ő szeret tinilány lenni és nem akar azonnal sztárrá válni. És ez nagyon tetszik benne. A Zara Hotelben találkoztunk vele, ahol az interjú után a profi fotósorozat készült az X-faktor tehetségéről. A Zara Hotel egyedi stílusa, a szecessziós és a modern belső tér igazán jól passzolt Vera sokszínűségéhez.

Hogy érzed magad? Milyen volt a sminkelés?

Nagyon korán keltem ma, lehet, hogy azért, mert izgultam, hiszen már régen nem volt ilyen nagy interjúm. De egészen jó napom van. A sminkelést pedig nagyon élveztem, egyszerűen imádom, mikor pingálnak, a hajamat csinálják és öltöztetnek. Az X-faktor alatt is sokat sminkeltek és azt is nagyon élveztem.

Hány ember dolgozott rajtad egyszerre az X-faktorban?

Volt úgy, hogy hárman is: valaki igazgatta a ruhámat, valaki a hajamat, közben pedig egy harmadik ember sminkelte a számat. De ezeket nagyon élveztem és bármikor máskor is tudnám csinálni.

Mennyi beleszólásod volt abba, hogy mit viselj, hogyan nézz ki?

Amit én nem akartam, azt nem kellett viselnem. Amikor azt mondtam, hogy ne legyen lila szám, akkor nem is volt lila szám. Általában mindig volt hat szett és három smink, amiből választhattam. Így soha nem volt olyan alkalom, hogy úgy mentem ki a színpadra, hogy nem éreztem jól magam abban, amiben voltam.

Melyik volt a kedvenc ruhád a műsor alatt?

Ezt nagyon nehéz megmondani. Nagyon szerettem a fehér ruhámat, a piros, lógós farmernadrágot, de az utolsó adásokban megjelent piros tüllszoknyát is.

A hétköznapokban milyen stílusú ruhákat viselsz leginkább?

Bőrdzsekis típus vagyok, de nyáron, a nagy melegben ez nem igazán derül ki. Szeretem a lazább ruhákat, a rövidnadrágokat és egyszerű pólókat sportcipővel. Persze otthon leginkább mezítláb vagyok, mert imádok cipő nélkül lenni.

Az X-faktorban sokszor szerették volna rád sütni a cuki jelzőt. Mennyire zavart ez téged?

Úgy gondolom, hogy nekem több oldalam van, de általában azért elmondható, hogy cuki vagyok. Szerintem ez nem baj, én szeretek ilyen lenni. A műsor alatt ugyan megmutathattam egy keményebb oldalam is, azt még ugyan nem hitték el nekem, de valóban van egy ilyen részem is.

A műsorban rengeteg mindent megtanultál. Mi az a legnagyobb dolog, amit a műsortól kaptál?

Rengeteget változtam a műsor alatt és a visszajelzések szerint jó irányba. Teljesen más voltam a műsor előtt, mind öltözködésben, mind stílusban.

Elég gyorsan a köztudatba kerültél. Hogyan tudod kezelni a hirtelen jött sikert?

Ezt még én is tanulom. Nagyon nehezen tudom kezelni, mert sosem lehet tudni, hogy mit várnak el tőlem valójában. Sokszor nem tudom, hogy érdemes-e megszólalnom, vagy jobb, ha hallgatok. Ezt mindig nagyon nehéz eldönteni. De szerencsére olyan még nem történt, hogy hibáztam volna e téren, tehát mindig akkor beszéltem, amikor kellett. Még nem tudtak bántani szerencsére.

A szüleid hogyan viszonyulnak ehhez az egészhez?

Szerintem jól viselik, bár vannak dolgok, amikben nem értünk egyet. Ezeket a dolgokat sokszor nehéz megbeszélni, de végül mindig az történik, ami a legjobb mindenkinek. De nagyon jó tudni, hogy örülnek annak, ami körülöttem történik. Sokszor bátorítottak is, mert én az elején egyáltalán nem akartam ezt az egészet, nagyon féltem. Nekem jó volt az a biztos közeg, amiben éltem: a barátaim, a család, az iskola. Akkor még a fürdőszobában a fogkefének és a fogkrémnek énekeltem és ezzel teljesen elégedett is voltam. De végül egyre jobban éreztem magam a műsorban, a társaság és a cél pedig folyamatosan vitt előre. Sok mindent magam mögött hagytam, sok minden megváltozott, sok embert megismertem, de most már minden jó így, ahogy van.

Azért a szüleid határozottan kijelentették, hogy először tanulnod kell és majd csak utána jöhet az éneklés. Most Waldorfos vagy. Milyen iskola is ez pontosan?

Én erre vagyok a legbüszkébb: már óvodás korom óta Waldorfos vagyok Fóton. Ez egy nagyon érdekes iskola, a szóbeszédek ellenére nem csak sérült vagy nehezen kezelhető gyerekek járnak ide. Ebben az iskolában mindenkinek adnak esélyt, itt mindenki megkapja a lehetőséget, hogy tanulhasson. Nagyon jó itt a társaság és érdekesek az órák is. Alapfokú művészeti iskolaként üzemel, ezért nagyon sok kézműves foglalkozáson veszünk részt. Az iskola 13 évfolyamos, ezután érettségizünk.

Érettségi után hol tanulnál tovább?

Sokat gondolkozom ezen. Nagyon szeretem a színészetet és azzal is jó lenne egy kicsit komolyabban foglalkozni. Nem szeretnék rögtön érettségi után továbbtanulni, hanem inkább egy vagy két évig zenélnék, építeném a karrierem és csak utána jelentkeznék a Színművészetire.

A karriered is ível szépen felfelé, hiszen már kijött az első dalod (Valahol vár) is. Milyen visszajelzéseket kaptál ezzel a számmal kapcsolatban?

Inkább rajongói körökből kaptam visszajelzéseket. Az a helyzet, hogy én többre számítottam. Lehet, hogy túl naiv voltam, de nem ért el ez a dal olyan sikereket, amilyenekre vártam. Én nagyon szeretem ezt a számot és nagyon vártam, hogy kijöjjön. Szerettem volna, ha játsszák mondjuk a rádiókban, de úgy tűnik, hogy itt sem nagyon megy. Viszont ezen felbuzdulva van pár olyan szám, amin dolgozok és érzem, hogy ezek már nagyon jók lesznek.

A Tükröm, tükröm betétdalát is te énekled. Miért épp téged kértek fel erre?

Igazából nagyon sokáig ellenálltam a dolognak. Ez a felkérés éppen akkor érkezett, mikor kikerültem a műsorból, a kiadóm akkor ajánlotta fel ezt a lehetőséget. Én pedig nem nagyon akartam eleinte és heteken át győzködtek, míg végül belementem. Ma sem érzem 100%-ban jó döntésnek, hogy ezt elvállaltam, de jó volt ez így. Én most amúgy sem akarok hirtelen nagy sztár lenni, csak azt szeretném, ha lassan és biztosan menjek felfelé és később szakmailag is elismerjenek.

Ahhoz pedig kell majd egy saját lemez is. Ezzel hogyan haladsz és milyen stílusú hanganyagot szeretnél összeállítani?

Tervben van egy pár dalos CD. Szerencsére sikerült egy nagyon erős brigádot magam köré gyűjtenem, így azt mondom, hogy ez a lemez már egy igen komoly munka lesz és már látom, hogy megy előre a dolog. De nem akarom elsietni, még fiatal vagyok és éppen ezért ráérek. Ha elkapkodom, akkor úgysem lesz olyan, amilyet én szeretnék. Stílusát illetően elég változatos lemez lesz gyors-lassú számokkal, szerelmes-nem szerelmes dalokkal, szomorúakkal egyaránt. Mindenféle hangulatú szám lesz rajta, de igazából a pop-rockos vonalat szeretném majd képviselni.

Nyilatkoztad, hogy nagyon szereted Tóth Gabit és Pinket. Mi vonz bennük?

Nem mondom azt, hogy ők a példaképeim, de nagyon felnézek rájuk. Ők nagyon vagányak és valamit nagyon jól csinálnak. Persze azért, hála Istennek, másnak érzem magam, mint ők. Én mosolygósabb, cukibb vagyok és persze kevésbé botrányos is. Viszont szeretem Tóth Gabiban azt, hogy bármit bevállal, szeretem a ruháit, a megjelenését. Ő egy jelenség. Ő nem hasonlít senkire. És ez az, amit én is szeretnék elérni. Most ezért öltözök minden nap máshogyan, egyik nap rocker vagyok, másik nap cuki lány. Most keresem még a saját stílusom, keresem azt, aki majd leszek.

Tóth Gabival körülbelül hasonló helyen is végeztetek a tehetségkutatókban. Te hogyan értékeled a saját, 5. helyezésed?

Én azt sem hittem volna, hogy bekerülök a legjobb tizenkettő közé. Amikor pedig már ott voltam, akkor minden egyes döntő után sírva ugráltam, hogy Jézusom, én még mindig benn vagyok. És csak teltek folyamatosan a fordulók és hihetetlennek éreztem, hogy idáig eljutottam. Viszont ha most újracsinálhatnám az egészet, akkor kicsit komolyabban venném. De nem bántam meg, hogy így történt és ez az ötödik hely tökéletesen elég. Úgy gondolom, hogy ha hangi szempontok alapján történik ez a döntés, akkor nem is juthattam volna el eddig, mert annyira nem képzett a hangom. De lehet, hogy ha most indulnék, akár harmadik is lehetnék, viszont nem érzem magam olyan erősnek, hogy megnyerjek egy ilyen versenyt. De nem is ez a cél.

Hogy alakult a viszonyotok Nagy Feróval?

A Balatonnál álltunk egy mólón, jött egy hajó és kiszállt belőle Feró. Én pedig csak rá nem számítottam, mindenki mást el tudtam volna képzelni mentoromnak, csak őt nem. Két lányhoz meg egy kislányhoz beraktak egy idős rockert… Nem arról van szó, hogy nem szerettem vagy nem akartam vele dolgozni, inkább csak attól féltem, hogy vajon megértjük-e majd meg egymást. Egyszerűen nem tudtam elképzelni. Nagyon meglepődtem. Viszont a verseny alatt nagyon jóban lettünk és én örültem, hogy hozzá kerültem. Ez is egyfajta kihívás volt, hogy összeszokjunk vele, hogy megértsük egymás világát. Ő egy jó ember: mindig az volt az első kérdése hozzánk, hogy mi a helyzet a kis lelkünkkel. Próbált apáskodó lenni.

Az éneklésen és a színészkedésen kívül milyen más művészeti ágak hoznak lázba?

Néha festegetek is. Vagy inkább firkálok fekete tussal. Ezzel nincs semmi célom, de nagyon megnyugtat, ellazít. Ilyenkor leülök, gyertyát gyújtok, füstölőzök és zenét hallgatok.

Ha az éneklés mégsem sikerülne, akkor milyen szakmát választanál?

Mindig bele tudok kóstolni olyan dolgokba, mint például a sminkelés. A műsor során sminkelés közben mindig kérdezgettem, hogy mit hogyan is kell pontosan. Stylist biztosan nem lennék, mert annyira nem vonzanak a ruhák. De a hajjal való foglalatoskodás is tetszik: a barátnőimnek hosszú haja van, azokat mindig fonogatom. Viszont most a suli kapcsán kellett menni gyakorlatra is: három hétig beteg gyerekekkel foglalkoztam. No, ekkor például a gyógypedagógusi szakma is megtetszett. Persze a színészkedés is nagyon vonz: imádom játszani az eszemet, bohóckodni. Úgy gondolom, hogy bármit el tudnék játszani, persze nem tudom, hogy mennyire értenék hozzá, mert még semmiféle visszajelzést nem kaptam, de szívesen csinálnám ezt is. Ezenfelül a fotózás is érdekel: állandóan a kezemben van a gép. Leginkább embereket, a húgomat fotózom a Canon gépemmel.

Arról is hallottam, hogy szíveden viseled a gyerekek sorsát...

Az iskolai gyakorlat során én választhattam ki, hogy fogyatékosokhoz, öregekhez, vakokhoz vagy gyerekekhez menjek segíteni. Végül az óvoda mellett döntöttem és nem bántam meg, mert imádom a gyermekeket. Mindig is meg akartam érteni, hogy mi jár a fejükben. Rettenetesen különlegesek. Nagyon szerettem ott dolgozni e három hét alatt, etettük-itattuk, wc-re kísértük őket és részt vettünk a délutáni altatásban is.

Aurád alapján indigó gyermek vagy. Mit lehet erről tudni?

Ez azt jelenti, hogy akiknek ilyen színű aurája van, az általában gyógyítóként fogja élni az életét. Egyébként nagyon sok ilyen gyerek született 1999-2000 között. Szerintem a gyógyítás nagyon sok mindenben megnyilvánulhat ebből a szempontból, én például szívesen gyógyítanék zenével. Volt például egy apuka, aki egyik levelében azt írta, hogy ha majd felnövök, akkor gyógyítsam meg az ő beteg, autista gyerekét. Én nem utasítottam el annak ellenére, hogy azt gondolom, hogy az autisták nem betegek.

Hasonlóan jelentős dolog volt, mikor a Parlamentben énekelted a himnuszt. Milyen érzés volt ez?

Iszonyatosan izgultam. Ez egy diákolimpiai rendezvény volt, a díjazottak ültek ott. Remegett a lábam, pedig csak egy pár percről volt szó, féltem attól, hogy elrontom a szöveget vagy a dallamot. De ennek ellenére nagyon jó élmény volt. Jólesett, hogy engem kértek fel erre.

A jövőben még elég sokfelé láthatunk. Ha jól tudom, SP is szívesen dolgozna veled, illetve Nánási Pál is készített rólad egy fotósorozatot.

A Nánási Pál-féle fotózás egyik részről port kavart, a másik részről tetszett az embereknek. Igényes képeknek tartom őket, de a családom egyáltalán nem örült ennek a dolognak. Nekem egy álmom vált valóra, mikor a Nánási fotózott. És rendkívül könnyű volt vele dolgozni, mert gyorsan megértettem, amit gondolt, amit kért. SP-vel pedig eléggé futó kaland a történetünk: úgy volt, hogy ír nekem egy dalt, de végül ez nem jött össze, mert úgy gondolom, hogy van elég jó dalszerző körülöttem, ezért nem szükséges még őt is terhelni ezzel. Talán a későbbiekben majd egy klippet csinálunk közösen.