Nagyvilági élet Tel Avivban
A város Izrael gazdasági és kulturális központja
2010.07.04 | Szabó Zsolt A Földközi-tenger partján fekvő kettős város Tel Aviv-Jaffa (Yafo) Izrael gazdasági és kulturális központja, az ország motorja. Sokan tudják úgy, - tévesen - hogy ez az ország fővárosa. Habár valójában ez a legnagyobb város, a gazdasági központ, szinte az összes diplomáciai képviselet, nagykövetség is itt található, mégsem ez a főváros. E rang Jeruzsálemet illeti. Gyakran állítják szembe összehasonlításként Jeruzsálemmel az örök riválissal. Az egymástól alig 60 km-re lévő két város valóban éles kontrasztja egymásnak, két külön világ. A magaslaton épült, vallásos, konzervatív Szent város a hagyományt, a gyökereket képviseli, a szellemiséget és az örökkévalóságot jelképezi. A tengerparti, fiatal Tel Aviv szinte mindenben az ellentéte: a világi élet, az anyagi valóság, a szórakozás, örömök városa, a kultúra, a zene, a tánc, a divat otthona, a pénzügyi és gazdasági élet központja.
A repülővel érkező látogató már a magasból szemügyre veheti a parton hosszan elnyúló fekvését, a belvárosi irodatornyokat, a tengerparti luxushoteleket, külvárosi lakónegyedeket. A Közel-Kelet egyik legmodernebb világvárosába érkeztünk. Valóban modern, városképét a mind magasabbra törő, gombamód szaporodó toronyházak határozzák meg. Nem ez a kép tárul elénk ha dél felé, a régi városrész, Jaffa felé tekintünk. A látvány leginkább egy keleties jellegű, középkori város képét nyújtja, épületei, kövei eseményekben gazdag történelméről árulkodnak.
A zsidó hagyomány szerint Noé fia, Jáfet alapította és nevezte el Yafonak, amely héberül gyönyörűt jelent. A görög mitológiában a sziklához láncolt Andromédát ezen a helyen mentette meg a hős Perzeusz. Jónás is itt szállt hajóra, majd „kötött ki” a cethal gyomrában, hogy aztán az isteni akaratról elmélkedhessen (Jónás 1) és Péter a város egyik házában támasztotta fel Tabitát, Simon tímár lányát (Ap. Csel.9. 36-43). Az egyiptomi birodalom része volt, majd filiszteusok telepedtek le, később Dávid foglalta el, fia Salamon itt hajózta be a templom építéséhez szánt cédrusokat. Jött Heródes, majd az arabok uralkodtak, itt kötöttek ki a keresztesek és Oroszlánszívű Richárd, járt erre Napóleon, török, majd brit fennhatóság alá került, arab és zsidó befolyásoltság váltotta egymást, végül Izrael 1948-ban elfoglalta és két év múlva Tel Aviv-Yafo néven a két várost egyesítette.
Látnivaló, nevezetesség akad bőven: híres kolostorok, mecsetek, Napóleon ágyúi, Simon tímár háza, a török óratorony, múzeumok, képtárak, a művésznegyed és még sorolhatnánk. Árnyékot adó, nyáron is hűs utcácskáiban kis bazárok, galériák, kávézók, éttermek váltják egymást, a város szívében pedig művészeti és szórakoztató központot találunk. Hajdan keresztesektől, zarándokoktól, kereskedőktől nyüzsgő, forgalmas kikötőjében ma már csak néhány öreg bárka ring, ódon épületei bámulnak a tengerre. Látványa főként hajnalban megejtő, titokzatos. Erre járva időutazást tehetünk a régmúltba, hangulata visszarepít bennünket a varázslatos kelet mesevilágába. Az öbölben Androméda sziklája emelkedik ki a a tengerből. Innen, a tengerparton észak felé sétálva az új városrész tornyai tűnnek fel.
Amíg Jaffa a múltat, a történelmet képviseli, Tel Aviv a jelen, a fiatalság városa. A Jaffából kitelepült zsidók kezdték építeni 1909-ben és Tel Avivnak (tavaszdomb) nevezték el a cionizmus megalapítója, a budapesti születésű Herzl Tivadar egyik regényének címe alapján, de Ezékiel könyvében is szerepel (3:15). A dűnék közé épített első házakból néhány évtized alatt virágzó nagyváros lett. A napjainkban is dinamikusan fejlődő városnak 390 ezer lakosa van, amely valójában közel 3 millió, a teljesen egybeépült elővárosokkal együtt. Így a statisztikákban második legnagyobbnak feltüntetett település gyakorlatilag magasan az első. Magasba törő toronyházak, modern bevásárlóközpontok, luxusszállodák, éjszakai klubok, tengerpart, strand. Mindig pezsgő, élettel teli város.
Ami elsőre feltűnik, az a járókelők sokfélesége, jókedve, fesztelen viselkedése, sokszínű, lezser öltözködése. Nagyon sok turista, vendégmunkás, átutazó zarándok és a helyiek alkotják ezt a nyüzsgő, multikulturális egyveleget. A héberen kívül sokféle nyelvet -köztük magyart is- hallhatunk, a világ minden tájáról érkeztek ide letelepedők és a glóbusz legtávolabbi szegletéből is jönnek látogatók. Az utcákon megszokott a géppisztolyos katonák látványa, melyek között feltűnően sok lány is van. (Nekik nem három, „csak” két év a kötelező idő). A helyiek nagyon segítőkészek, lelkesen adnak felvilágosítást még akkor is, ha ők sem tudják pontosan merre is kell menni. Ezen ne bosszankodjunk, inkább többször érdeklődjünk. Csomagunkat ne hagyjuk őrizetlenül, ha mégis megtennénk hamarosan megkérdezik miénk-e a poggyász és udvariasan megkérnek hogy mindig legyen mellettünk. Ne feledjük, Izraelben vagyunk, nem tudni mit rejt egy gazdátlan csomag. Bevásárlóközpontokba, forgalmasabb épületekbe is csak átvizsgálás után léphetünk be, akár táskánkba is belenézhetnek, de tudnunk kell, ezt a mi biztonságunk érdekében is teszik. Játszani nagyon szeretnek, népszerű játék a kávézókban, kiülőkben -sokszor tétre is- játszott shes-besh, ami nálunk backgammon néven ismert. Közlekedésében kulturált, a gyalogosokra is figyelnek, elég megállni a járda szélén, már a következő autó előzékenyen átenged. A tömegközlekedés itt (mint ahogy egész Izraelben) a buszt jelenti, melyek tiszták, kényelmesek, ülőhely szinte mindig van. Ugyanilyen viteldíjért választhatjuk az egyéni vállalkozásokban működő 7-9 személyes kisbuszokat, a sherutokat is, ezeket bárhol leinthetjük és bárhol ki is szállhatunk. Szálláshelyet könnyen találunk, a méregdrága luxushotelektől az olcsó hostelekig bőséges a kínálat. Nemzeti valutájuk a shékel, de dollárral is szinte mindenütt fizethetünk. A város klímája egész évben kellemes, napos, a forró nyár sem kibírhatatlan, az épületek, üzletek, a buszok is légkondicionáltak és a tengerpart is enyhülést nyújt a forróságban.
Habár Tel Avivban nincsenek műemlék épületek, történelmi emlékekben sem bővelkedik, mégis érdekes, izgalmas város. Hangulata különleges, dinamizmusa magával ragadó. Ízig-vérig kozmopolita nagyváros, amely sajátságos módon némi kisvárosi jelleggel párosul. Az impozáns toronyházak és luxushotelek mellett az emberléptékű utcákban túlnyomórészt 2-3 emeletes épületek sorakoznak. A lakóházakkal, üzletekkel beépített, állandóan népes főutcái sem túl szélesek, mégsem tűnnek túlzsúfoltnak, a sűrű forgalom ellenére levegője is tiszta. Arculata vegyes képet mutat. Egyesek szerint zajos, nyüzsgő, nem túl szép, városképe kissé rendezetlen. Új városként elsősorban a hatékonyságot és nem az esztétikát szem előtt tartva fejlődött és a világ minden tájáról érkező betelepülők is otthoni stílusban kezdtek építkezni. Építészeti egysége csak napjainkban kezd kialakulni. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) mégis megfogja valami a szemlélődőt, a városnak egyedi hangulata van ami magával ragadja az ide látogatót. Keleti jellegű európai stílus amerikai vonásokkal. Talán e három összetevő adja a város jellegzetességét.
A buszpályaudvarról a tenger felé a forgalmas, üzletekkel beépített Allenby utcán indulhatunk el. A bal oldalon magasodik a Shalom- (Béke) torony 35 emelete. A 140 m magas panorámatetőről az egész város belátható. Hamarosan a tengerparttal párhuzamos, még mozgalmasabb Ben Yehuda utcába érkezünk. Hostelek, boltok, kávézók mindkét oldalon. A parton luxushotelek sorakoznak (Hilton, Carlton, Sheraton, Dan Panorama és még megannyi) és az Operaház jellegzetes épülete tűnik fel. Üdítő látványt nyújt a sétány, pálmafákkal, éttermekkel, szórakozóhelyekkel és a (márciustól novemberig) népes strannddal. Szinte a város egész partvonala homokos szabadstrand, zuhanyzókkal, árusokkal, napágyakkal. A parttól keletre, a város felé indulva a Dizengoff utcát keresztezzük, ezen dél felé, -elegáns áruházak és étkezők között- haladva a Tűz és Víz szökőkútjához, majd a Dizengoff center hatalmas bevásárlókomplexumához érkezünk. Innen rövid sétával érjük el a Rotschild Boulvard üzleti negyedét. Bankok, pénzügyi székházak sokasága, az izraeli bankvilág központja, a város legelegánsabb része. Ennek közelében találjuk a fiatalság legkedveltebb utcáját, a Sheinkint. Divatcégek üzletei és elegáns kávézók váltják egymást. Itt összpontosul minden ami lázadó, divatos, önkifejező, innen indul el minden ami menő, trendi.
A város ék-i részében, Ramat-Gan-ban magasodik Tel Aviv legmagasabb épülete, az Azrieli center 49 emeletnyi ikertornya, amely hamarosan egy harmadikkal is bővül majd. Ebben a komplexumban működik a Gyémánttőzsde és a Gyémántmúzeum is. (Az ország egyik legfontosabb iparága a gyémántcsiszolás és kereskedelem.) Ezeken kívül még nagyon sok érdekesség várja a látogatókat: múzeumok, emlékházak, színházak, kiállítóttermek, a Függetlenség Csarnoka, a Carmel piac, a Yemenita negyed. És természetesen a rendkívül nagyszámú szórakozóhely... Tel Avivot nem véletlenül tartják a szórakozás, a bulik városának. „A város amely sohasem alszik” hirdeti büszkén magáról. Ez valóban így van: éjszakára még jobban felpezsdül az addig is mozgalmas világ, a város minden része hangos az élettől, a diszkók, a bárok megtelnek, strandpartik, mulatságok, hajnalig tartó örömködés, zene, tánc veszi kezdetét. Ez alól még a Shabbat sem kivétel, amikor péntek este véget ér a hét és az egész ország pihenni tér, itt ekkor mulatságok, összejövetelek, felhőtlen szórakozás, élénk társasági élet kezdődik. Fáradalmainkat az újabb városrészek nagy zöldterületei és parkjai által nyújtott nyugalomban, a kis Yarkon folyó lombos ligetei csendjében, vagy a tengerpart homokján pihenhetjük ki.
Aki kozmopolita hangulatra, nemzetközi közönség által látogatott vérbeli partykra vágyik, a soha meg nem álló, pezsgő életformát szereti, annak ez a város kihagyhatatlan, mindig vissza akar majd térni. Aki nem ilyen „műfajra” vágyik, annak is tartogat kellemes meglepetéseket, megtalálhatja szépségét, érezni fogja vonzerejét. Egy biztos, amikor a tenger felett hazafelé repülünk, visszatekintve már nemcsak épületeit, hanem az élő várost fogjuk látni, amely olyan élményekkel, szép emlékekkel ajándékozott meg bennünket, melyek örökre velünk maradnak.
(A szerző Tel Avivban élt)