Népszerű gyilkosok – A drogok világa
Kábítószerek napjainkban...
2011.01.04 | Kirschner DávidSzinte nincs olyan ember a világon, aki valaha ne hallott volna bizonyos drog fajtákról, vagy esetleg ne találkozott volna velük. A nyugati világban a huszadik század második felében terjedtek el, valójában az emberiség különféle célokból mindig is élt tudatmódosító szerekkel. Az ENSZ jelentése alapján a világon összesen közel 200 millió drogfogyasztó van, ami a globális népesség 3 százaléka. Nem szakmai cikkünkben a komplex statisztikák, sűrű szakkifejezések mellőzésével, tájékoztató szempontból vizsgáljuk a témát, ugyanis a kábítószer napjainkra sajnos olyan össz-, és világtársadalmi jelenség, mely súlyos kérdéseket vet fel.
Ha egy közhellyel szeretnénk élni, azt mondhatnánk: kábítószer használat szinte az emberiséggel egyidős. Már a puszta mindennapok során is tapasztaljuk, hogy az ember hiánylény, így nem csoda, hogy szükségét érzi különféle nyugtató, serkentő és kikapcsoló tevékenységek végzésének, vagy anyagok fogyasztásának. Ha fáradtak vagyunk, teázunk vagy kávézunk, egy hideg nap után jól esik a regeneráló forró fürdő, és folytathatnánk. S bár a koffein az úgynevezett pszichostimulánsok, más néven serkentő szerek közé tartozik, közel sem olyan veszélyes, mint a narkotikus és pszichedelikus, az emberi test, lélek állapotában rövid távon is súlyos károkat okozó drogok. A drog holland eredetű szó, ami növényi vagy állati eredetű gyógyhatású készítményt jelent. A drogokat pszichoaktív szereknek nevezzük, mert a központi idegrendszerre fejtik ki hatásukat mikortól a szervezetbe kerülnek, és megváltoztatják a működését, sőt akár elvonási tünetekkel járhat a hiányuk.
A mai értelemben vett drogok eredetileg gyógyászati, és vallási célú felhasználásúak voltak, gyakran a kettő összefonódott. Megfigyelhető, hogy egyes kultúrákban a gyógyászat kéz a kézben járt ezoterikus jellegű gyakorlatokkal, amikbe könnyen beilleszthetőek voltak a hallucinációt, révületet okozó anyagok. Egyes állítások szerint az emberiség az időszámításunk előtti 4000-es évek táján már alkalmazott ilyen szereket, i. e. 2735-ben pedig, a kínai tudós-császár Shen Nung össze is állított egy könyvet a gyógynövényekről. Az ókori Közel-Keleten erős kultúrája volt a kábító hatású szerek használatának, ezt bizonyítja a suméroknál az ópiumhoz társított képírás jel, a „hul”, ami örömöt jelent. Az egyiptomiaknál az i. e. 3000-es években több sörfőzde is volt, a 2000-es évekből már tiltó tanítás is fent maradt a tudatmódosító szerek használatával kapcsolatban egy egyiptomi paptól, ugyanígy Bölcs Salamontól is. A tudatmódosító szerek szakrális célú használata az ókori Görögországban, a Delphoiban található jósda működésében is szerepet játszottak. Az egész görög világból jóslatért ide áramlók számára a hallucinogén hatású nyers babérlevél rágcsálása által révületbe esett püthia papnő adta a vezetést. Az aztékok is kőbe vésték akkori orvosi tudásukat, amikben szintén nagy szerepet játszottak hallucinogén szerek, különösen a tudatmódosító dohány-származékok, és a szakrális célokra használt gombák. (Megdöbbentő, hogy Aldous Huxley maga is kipróbálta ez utóbbi gombát, tapasztalatait pedig leírta egyik ilyen célból írott művében. A szer által kiváltott hallucinációkban ugyanolyan látomásai voltak furcsa lényekről, mint amiket az aztékok is megörökítettek épületeiken). A dél-amerikai indiánok által felfedezett szerek közül a kokain és a kinin jelentős modern drog, de a kokaint például egy Carl Koller nevű orvos helyi érzéstelenítő hatása miatt alkalmazta. A tizenkilencedik század után is, szabályozatlanul használhattak orvosi célokra morfiumot, ópiumkivonatot, kokaint. Az amerikai polgárháborúból ezért rengeteg katona morfiummal tért haza, az ópium pedig leginkább Ázsiából szivárgott be Nyugatra, hiszen ott ekkoriban rekreációs célokra használták, amint ma a nikotint, vagy az alkoholt. Ezekkel szemben megdöbbentő módon a marihuana végig megőrizte történelmi népszerűségét. Amerikában az 1900-as évek elejétől már elindultak komoly intézkedések a szabályozatlan drog fogyasztással szemben: az anyagok megfelelő címkézését szabályozták, 1914-től pedig az engedély nélküli nagyobb adag értékesítését tiltották, a heroint pedig teljesen betiltották. Egyébként ez a helyesen mértékletes szellemiség idézte elő a szesztilalmat is, bár ezt 1933-ban hatályon kívül helyezték. Annak ellenére, hogy a harmincas években az Egyesült Államokban már kötelező volt az iskolai drog-felvilágosítás, az ötvenes évekre a marihuana és amfetaminok fogyasztása jelentősen növekedett.
Az 1960-as években megdöbbentő fordulat állt be: a társadalmi és politikai változásokkal együtt a drogokkal szembeni korábban tapasztalt intolerancia is megfordult. A hagyományos értékek és hitek számára új kihívást jelentett, hogy pontatlannak, sőt, nevetségesnek titulálták a korábbi kábítószer-ellenes retorikát. Komoly, szinte az egész nyugati társadalmat (mert ugye ekkor a világ keleti felének jelentős részén diktatúrák uralma alatt nem jelentett ilyen problémát a kábítószer) érintő viták bontakoztak ki a dekriminalizációról, és a legalizációról. Ne feledkezzünk meg róla, hogy ezzel együtt – és nem csak ezzel egy időben! – bontakozott ki az azóta az egész világot megreformált szexuális- és zenei forradalom. A korabeli zenekarok nem titkoltan rögzítették slágereiket LSD és egyéb szerek befolyása alatt (Deep Puprle, Black Sabbath, Jimi Hendrix, stb.) Ez a korszakváltás magával hozta nem csak a szexualitás propagandáját, hanem a kábítószerek rejtett elfogadásának hullámát is, aminek eredményei az irodalomban, és a filmművészetben megjelent fokozottabb hedonizmus. Megannyi filmalkotás épít a drogok használatának bemutatására, a valós problémákat bemutatva (pl. a Rekviem egy álomért című megfilmesített novella, mely igen naturalista módon szemlélteti egy heroinista csoport mindennapjait, leépülését), de sajnos némelyik alkotás kontra produktív. A szintén könyvadaptáció Félelem és reszketés Las Vegasban című mozi sokkal inkább hedonista propaganda film, ahogyan az eredeti alkotás szerzőjének egész életpályája is, nem titkoltan erről szólt, míg 2005-ben főbe nem lőtte magát (egyébként a drog- és alkohol függő főhős a regényben, maga Hunter S. Thompson). A keletről beáramló misztérium vallások magukba foglalják valamilyen formában a drog fogyasztást, ezért lehetséges, hogy a manapság divatos távol-keleti filozófiák, és kultúra elfogadtatja a nyugati emberrel ezt. Erre épül például a viszonylag kis társadalmi ismertséggel bíró goa zenei kultúra, mely a távol-keleti, és kifejezetten tudat módosult állapotot előidéző zenét, és ehhez megfelelő életstílust propagál. Mindezek ellenére az államok szankcionálják a drog használatot is (furcsa kivétel az egyébként is ultra-liberális Hollandia a marihuana legalitásával), különös tekintettel az előállításra, vagy éppen a kereskedelmére. A legcsekélyebb büntetést a fogyasztóra róják ki, de évekig is ülhet az, akit kábítószerrel való visszaéléssel ítélnek el.
A drogokat feloszthatjuk az általuk kiváltott hatás szerint is, attól függően, hogy nyugtató, hallucinogén, vagy éppen serkentő hatásúak. Mi is ilyen felosztásban foglalkozunk velük, eltekintve a vegyület-alapú, és egyéb ismertetésektől. A narkotikus, vagy nyugtató szerek közé a heroint, morfiumot, illetve a nikotint és alkoholt soroljuk. A legnagyobb anyagi áldozatot, és legerősebb függőséget kialakító szer a heroin. Ennek minden formája illegális, egyébiránt ez egy félszintetikus szer, amit inhalálva (orron át felszívva), intravénásan (tűvel befecskendezve), vagy citromsavban oldva adagolnak maguknak a függők. A szervezetben morfinná alakul, így fejti ki hatását igen erőteljesen, és gyorsan – intravénásan lényegében azonnal, emiatt az egyik leggyakoribb túladagolás általi halált okozó szer. A néhány óráig tartó hatás, hogy a belső feszültség megszűnik, s a helyét önbizalom, eufória foglalja el, viszont hányással, zavaros elmeállapottal társul. Annak ellenére, hogy a rövid bódulatot mély depresszió váltja fel, mely nehezen szűnik, az alkalmi élvezetből hamar átcsap a heroin fogyasztás életcéllá. A szer megvonása elviselhetetlen testi szenvedéssel jár, erős viszketéssel, orrcsöpögéssel, könnyezés, kínzó-fájdalmas görcsökkel, hasmenéssel. Ilyen stádiumban a fogyasztás utáni emésztő vágyat csupán a szenvedéstől való szabadulás motiválja, nem a mámor. Szintén narkotikus szer a kizárólag gyógyászatban használatos morfin, vagy morfium, amelyből az előbb említett heroint is kinyerik. A morfiumot a mákból állítják elő, melyet először 1801-ben izoláltak, s neveztek el az álmok görög istenéről, Morpheus-ról. A morfin a fájdalomérző rostokon érkező fájdalom impulzusokat befolyásolja, illetve a fájdalom szubjektív megélését olyan módon, hogy csökkenti az attól való félelmet. A heroin alapanyagát képező mák főtermelője Afganisztán, mely 3,1 milliárd dollárnyi mákot exportál átlagosan, ami az ország GDP-jének 46 százaléka.
A hallucinogén, vagy pszichedelikus szerek közé tartozik a sajnos igen népszerű marihuana, LSD, vagy a meszkalin. A latinul cannabis-nak nevezett kender elsősorban nem arról híres, hogy textilipari nyersanyag, és több ezer éve már szövetként is felhasználták. A szárított, megtermékenyítetlen kendervirágzatot hívják marihuanának, melyet cigarettába sodorva (a könnyebb éghetőség miatt dohánnyal keverve) fogyasztanak, ezt hívják legáltalánosabban „joint”-nak, bár rengeteg egyéb megnevezése létezik a szlengben. A „füvet” teaként, de akár süteménybe keverve (lásd: Hollandia) is fogyasztják, vagy vízipipában szívják el, hatóanyaga a THC. Könnyű beszerezhetősége miatt, illetve amiatt, hogy állítólag nem alakít ki függést, az egyik legnépszerűbb drog – mégis, 16 százalékkal a harmadik helyet foglalja el azon öt drog között, melyek miatt a leggyakrabban kerülnek drogelvonó létesítményekbe az USA-ban. Szintén az USA-ban készült felmérés alapján a cannabist fogyasztó fiatalok négyszer hajlamosabbak az erőszakra, és ötször hajlamosabbak a lopásra, mint akik nem fogyasztanak. A marihuanát általában az ún. „könnyű drogok” kategóriájába sorolják, ami eleve (a „keménydrog” kifejezéssel együtt) tudománytalan. A fű önmagában nem vezet ahhoz, hogy más szerek iránti függést alakítson ki, de a fogyasztói a nemkívánatos helyzetekből, életérzésekből való menekülés miatt kezdik el alkalmazni. Az általános vélekedést cáfolja az a tény, hogy a gyakori fogyasztók esetében kialakulhat tolerancia a szer hatásával szemben, ezért igen nagy az esély, hogy emiatt viszont a megfelelő állapot elérése érdekében súlyosabb szerekhez nyúl a fogyasztó. A kender gyantája préselve és összegyűjtve a hasis, melynek színe a zöldtől az aranybarnán keresztül a szinte feketéig változhat, tisztaságától és az előállítás módszerétől függően. Hatásai között szerepel többek közt a megnövekedett éhség, a rövid távú memória zavara, eltorzul az időérzék. A canabis a negyedik leggyakrabban alkalmazott pszichoaktív szer a dohány, koffein és az alkohol mögött! Szakemberek megfigyelései alapján egyértelmű, hogy a cannabis kapu a keményebb drogok, a mélyebb életvitel felé. Az ENSZ 1997-es jelentése szerint világszerte 141 millió fogyasztója van, ami a Föld népességének 2,5 %-a.
A meszkalin az egyik legrégebb ideje használt hallucinogén szer, mely számos kaktuszfélében megtalálható. Hatásait egy-két óra alatt fejti ki, mely akár 12 órán át is tarthat – az LSD-hez hasonló hatások mellett erős vizuális élmények érik a használót, míg csökken az akaraterő. Az LSD egy furcsa véletlen folytán vált ismert hallucinogén szerré, amikor is Albert Hoffmann korábbi kutatásainak eredményeként vette elő az LSD-25 nevű vegyületet farmakológiai kísérletekhez. A kísérlet után hirtelen rosszul lett, szédülés és nyugtalanság fogta el. A részegséghez hasonló állapotban enyhe látomásai voltak, eközben a fény bántotta, amikor pedig szemeit becsukta kaleidoszkópszerű színes képeket látott maga előtt. Az állapot két óra múlva mindenféle utóhatás nélkül elmúlt. Hamar rájött, hogy némi LSD-25 cseppenhetett rá az ujjára, bőrén át felszívódhatott és ez okozhatta a hatást. A szer által kiváltott hatásokat befolyásolják a bevétel előtti körülmények, a környezet és a lelki állapot. Gyakran okoz kaleidoszkópszerű víziókat, miközben megváltozik a tapasztalt dolgok megjelenése, nagyobb dózis esetén a térből is kiszakadva különféle lényeket érzékel és lát a használó, miközben rémisztő gondolatok és érzések gyötrik. Legveszélyesebb mellékhatása az ún. flashback, amely az egyszeri használat után évek múltán is bármikor jelentkezhet. Mivel egy színtelen, szagtalan, enyhén kesernyés szerről van szó, leggyakrabban apró papírocskákra, bélyegre itatják, ami a bőrön át felszívódva hat. Az 1950-es évek közepétől tört be a művészetekbe is, mikor a már említett Aldous Huxley meszkalinos élményeit megírva, elindította a pszichedelikus szubkultúrát. 1967-ben Johnson elnök betiltotta az USA-ban az LSD-t, míg Magyarországon csak 1980-ban tiltották be.
Igen súlyos hatású, leginkább a goa-kultúrában elterjedt szer a varázs gombának nevezett pszichedelikus gomba. Afrikában, Szibériában, Dél-Amerikában a történelem során is kedvelt szer volt a sámánisztikus gyakorlatok elvégzéséhez. A nyugati világba egy véletlen miatt jutott el, amikor 1955-ben két fotográfus a Life számára készített beszámolót mexikói élményeikről, ahol részt vettek egy sámáni szertartáson, ahol maguk is fogyasztottak gombát. A gomba pszichikai és fiziológiai hatásai megegyeznek az LSD hatásaival, de fogyasztók arról számoltak be, hogy egyes esetekben „mélyebb” spirituális élmenyeket ad. A fogyasztás után 40 perccel kaleidoszkóp szerű hallucinációk jelentkeznek, legerősebb hatásait a második óra elteltével tapasztalja a felhasználó. Maguk a fogyasztók is elismerik, hogy az első alkalmak után erős késztetésük lett a keleti misztika és életmód iránt, a fogyasztók majdnem 100%-ánál megfigyelhető egy hirtelen, éles váltás. A hatás előidézésére egy egész kulturális alapon működő iparág épült, melyben a zenei előadók nem titkoltan olyan zenét alkotnak, mely már önmagában is képes valamilyen tudat módosult állapotot előidézni. A serkentő szerek közül relatív olcsósága miatt az ecstasy nevű party-drog a legelterjedtebb. Eredeti alakjában fehér por, amit tabletta, vagy kapszula formájában a szájon át vesznek be, melyek kedves mese figurákat ábrázolnak. Hatóanyaga az MDMA, melynek pszichoaktív hatását először 1978-ban fedezték fel, majd a nyolcvanas években a pszichoterápiában alkalmazták, mivel növelte a páciensek önértékelését, s ezzel egy időben lett népszerű party-drog. Az egyik fő veszélye, hogy akár egy-két tabletta is halálos dózissá válhat az anyagtól függően. Rövid távú hatásai közé tartozik, hogy a meglévő alaphangulatot fokozza, függetlenül attól, hogy az milyen irányú, eközben kikapcsolja a szervezet védekező mechanizmusait (mint az éhség, szomjúság, fáradtság érzet), és ezzel egy időben túlterheli a szívet, vesét és májat. Ezekből következően gyakori az olyan haláleset, amikor a fáradtságot nem érezve, valaki féktelenül táncol, miközben a szíve egyénként is többszörös ütemmel ver, amely körülmények szívrohamot idéznek elő.
A metamfetamin, vagy „kristálymet” a figyelemhiányos hiperaktivitási szindróma és narkolepszia kezelésére volt használatos. Ismertebb nevén: speed, ami kristályos formájú anyag, ezt pipából szívják, ha por állagú akkor pedig beszívják, vagy feloldva intravénásan adagolják. Felszippantása után pár másodperccel már kifejti 4-6 órán át tartó hatását, ami olyan, mintha hirtelen, erős stressz érte volna az embert, csak ez nem múlik el olyan hamar, és folyamatos, gyors beszédben, nagyfokú nyugtalanságban manifesztálódik. Elnyomja az étvágyat, és a fáradságot (tehát nem megszünteti azt, csak kitolja a pihenés idejét), emiatt a hatás elmúltával erős fáradságot, depressziót idéz elő, holott a hatásai között az euforikus érzések dominánsak. A speeddel szemben hamar kiépül a test toleranciája, így egyre több kell a szerből ugyanazon hatás eléréséhez. Igen erős a pszichikai függés kialakulása, ha pedig idült fogyasztóktól vonják meg a szert erős depresszió, mély álmosság, bélműködési zavarok lépnek fel.
A kokain az egyik legdrágább kábítószer a világon, melyet a dél-amerikai kokacserje leveleiből vonnak ki. Az 1400-as években ismerték meg az európaiak, sőt, az akkori spanyol törvények megengedték, hogy a birtokosok koka levéllel fizessenek adót, ami megnövelte az amúgy sem csekély dél-amerikai termesztést. Az európai koka kereslet odáig fajult, hogy az 1870-es években már kokain tartalmú bor is megjelent. Az 1880-as évek végén alakult Coca-Cola akkoriban még tartalmazott igazi kokaint is a koffein mellett, de 1903-ban ezt megszüntették. A növekvő halál esetek miatt, a kokain 1914-ben tiltott szerré válik Amerikában. A kokain előállításához szükséges kokacserjét legnagyobb mennyiségben Kolumbiában (56%), Peruban (29%) és Bolíviában (15%) termelik. A por formájú kokaint orron át szippantják fel, a maradékot általában a fogínybe dörzsölik, vízben oldva injekcióval is beadják, vagy savas folyadékkal keverve nyelik le. Elszívhatóvá is akarták tenni a kokaint, ezért a hetvenes években szintetizálták (ez a crack) így apró kavicsok formájában árulják, amit cigarettába tesznek. Hatását közvetlenül az agyban fejti ki, megdöbbentő gyakori tünete, a „kokain bogarak” érzése, vagyis amikor a fogyasztó azt érzi, mintha bogarak mászkálnának a bőre alatt. Nagyon gyors leépülést eredményez, s a használó már az első alkalom után erős vágyat érez a következő élményre, ami nagyjából 30-45 perc alatt el is múlik.
„Az emberek, különösen a fiatalok nem hiszik el, vagy nem akarják elhinni, hogy ők meghalhatnak” – Funk Sándor addiktológus pszichiáter így foglalta össze igen találóan, miért is fogyasztanak ilyen nagy mértékben drogokat az emberek, tudva a világos következményeit. Szerencsére hazánkban az ezredforduló óta stagnál a drogfogyasztás, a fiatalok többsége az önpusztítás hagyományosabb módjait választja. Ennek ellenére a ma végzős középiskolások közül minden másodikról elmondható, hogy fogyasztott már valamilyen illegális szert, ez a szám a 15-17 évesek között minden ötödik fiatalt érinti. A drogfogyasztás ma már nem csak a valóság elől menekülő, kíváncsi fiatalok eszköze, hanem gyakran nélkülözhetetlen party-kellék is. Az évi kb. 200 diszkó baleset közül (melyben leggyakrabban 15-20 évesek halnak meg) a legtöbbet ilyen módosult tudat idézi elő.
Egyértelmű, hogy súlyos szerepe van a médiának is, de mint korábban utaltunk rá, emellett a különféle kultúr-termékek erősen propagálják ezt a szabados életvitelt. A szennykultúra a party-t, és a bedrogozást propagálja, erre példa, amikor a korabeli Viva TV-be bement „Majka Papa” bedrogozva. Így állította be a csatorna őt, mint belevaló figurát, aki még ezt is megmerte csinálni. Látható, hogy akárcsak a magyar celeb-világ példának kitett képviselői maguk is szintén küzdenek súlyos problémákkal, önmaguk sem kaliberek. A nemzetközi világsztárok közül rengeteg olyan figura van, aki bevallottan áll, vagy állt ilyen szerek hatása alatt
Világszerte hozzávetőleg 26 millió ember kemény drogfüggő. 13 millióan használnak kokaint, vagyis többen, mint hazánk összlakossága; heroint közel 9 millió ember használ. A legtöbben nem néznek szembe a problémával, hogy az átmeneti feldobódást ígérő szereknek nem csupán rövid távú hatása van, hanem hamar egy ember életének részévé válhat, anélkül hogy a személy észrevenné. Ez egyértelműen látszik abból is, hogy a tudatmódosító szerek legtöbbjét, eredetileg sámánok, varázslók használták, és használják transzcendens élmények megélése miatt. Gondoljunk csak bele abba, ha valaki csupán „alkalmi” fogyasztó szombat esténként – az ő szervezete megszokja az adott szerek hetente való bevitelét, és rövid időn belül tudat alatt válik függővé. Szembesülve azzal a súlyos lecsúszással, és rengeteg elrontott élettel, amit egy-egy ilyen szer használata kivált, már egyetlen drogfogyasztó is soknak számít a világon...
[cim]Tóth Tamásnak sikerült kiszabadulni a drogok fogságából[/cim]
[tartalom]
Interjú Tóth Tamással, aki volt Goa-party szervezőként aktív drog fogyasztó is volt, ma viszont már családapa, és drogprevenciós előadásokat tart fiataloknak.
Napjainkra a különféle tudatmódosító szerek átszövik a kultúránkat, gondolok itt például az alkoholra, de mégis, van az úgynevezett kemény drogoknak egy külön világa, ami például a Goa zenével van összefüggésben. Te innen jöttél, beszélnél erről a világról?
Először is, azt hadd szögezzem le, hogy a gyakorlatban sincs különbség „könnyű” és „kemény” drogok közt. Goa egy indiai provincia, ahonnan a hetvenes évektől fogva indították el hippik az acid zenei stílussal együtt ezt az irányzatot, a keleti zenék misztikus világával, keleti filozófiákkal összefonódva. A zene eleve át van itatva a tudatmódosító állapottal. Úgy van kitalálva, hogy 130-160 ütem per perccel pörög. Ez egy olyan közösség, akik nem a mainstream főáramában mozognak, nem igazán elterjedt, és szinte mindenki ismer mindenkit. 5-10 ezer tagot számláló közösség, belterjes, akár családiasnak is hívhatnánk... Én úgy kerültem bele ebbe a világba, hogy elmentünk egy balatoni partira, ahol droggal köszöntöttük a napfelkeltét. Én magam a fűvel kezdtem a fogyasztást. Ezután fokozatosan cserélődött le a baráti köröm, magával szippantott ez a világ: elkezdtem így öltözködni, érdeklődni kezdtem a keleti vallások iránt.
Mit gondolsz, fiatalok miért fogyasztanak világszerte tömeg méretekben drogokat?
Egy érték vesztett világban élünk, ahol kiüresedtek a szülői szerepek. A fiatalok a baráti körükből szerzik az infókat, amik nincsenek megszűrve, hiányzik az érték ítélet. A másik pedig, hogy sok szülő nem foglalkozik a gyerekeikkel. Nincs kommunikáció, mert mikor haza megy a gyerek, azt mondja, nem történt semmi, majd bemegy a szobájába; a szülők sem ismerik a drog világot, nincs tapasztalatuk. Ehhez társul a média és egyes műalkotások erőteljes befolyása. Én is sok olyan irodalmi klasszikust olvastam, s ezek szerzőit, akik maguk is aktív kábítószer fogyasztók voltak, pl. Aldous Huxley, a Szép új világ írója, aki leírta kábszeres élményeit.
Milyen megoldásokat látsz arra, hogy azok, akik ha nem is annyira mélyen, mint annak idején Te, de érintkeznek drogokkal, akár csak alakalmi füvezők, hogy ennek árnyoldalaira rádöbbentsük őket?
Sokan az elrettentést, a megfélemlítést tekintik jó megoldásnak, de gyakran semmi értelme sincs. A prevencióra fontos hangsúlyt tenni, hiszen ha már benne van valaki, akkor nehéz, szinte lehetetlen kijönni. Sokszor olyan függőség alakul ki, amiben lehet, hogy megszabadul az adott szertől, de más szerre rászokik, ez sem totális megoldás. A megelőzés odafigyelés fontos, és itt jön be a szülők felelőssége, hogy ismerjék nagyjából a drogokat, hatásait, és foglalkozzanak, beszélgessenek a gyerekeikkel, elmagyarázva ennek a világnak a szörnyűségét. Így már, ha van egy erkölcsi alap, akkor a kritikus időszakban ellent tud állni a fiatal. Olyan erős rácsot kell felépíteni a fiatalságban, ami megőrzi őt ezektől, de persze egy idő után ebbe leginkább az ifjú felelőssége a döntő, hiszen a szülő nincs mindig vele. A fiatal válogassa meg a barátait, hogy hova megy, hagyja ki a bulikat, diszkókat, legyen belátása a dolgokba.
Te hogyan kerültél ki ebből a világból?
Egy korábbi party szervező barátom egyik pillanatról a másikra változott meg, holott előtte együtt drogoztunk. Elkezdtem érdeklődni, mi miatt változott meg, azt mondta, neki Jézus segített. Eközben nekem már rendőrségi ügyeim voltak, elvonókra jártam, de szabadulni akartam ebből. Ez a barátom azt javasolta, hogy én is Isten segítségét kérjem, hogy hozzon ki onnan, ahonnan előtte én a magam erejéből nem tudtam kijönni. Így tettem, és az életem rövid idő alatt fordulatot vett, most már pedig én is igyekszem segíteni azoknak – a magam lehetőségeihez képest – hogy kijöhessenek ebből a világból. [/tartalom]