Trendmagazin

Péterfy Bori újra a színpadon!

Már tervezi a visszatérést

Be kell vallanom, hogy rettentően csodálom Péterfy Borit. Nemcsak azért, mert nagyszerű színésznő és szuper énekesnő. És nem is csak azért, mert őrületesen szexi és állandóan mosolyog. Hanem azért is, mert mindezek mellett most már csodálatos édesanya is. A színpadra-újra-visszatérő művésznőt faggattam az anyaságról, a színészkedésről és az éneklésről.

Már fél éve annak, hogy Doma, a kisfiad világra jött. Hogy érzed magad az anya szerepben?

Nagyon boldog vagyok és persze néha nagyon fáradt is, de ennek ellenére minden pillanatát élvezem az anyaságnak és legszívesebben lelassítanám az időt, hogy még jobban ki tudjam élvezni ezeket a csodálatos hónapokat.

Mennyiben változtatta meg az életed az anyaság?

Nagyon. Most már az első és legfontosabb szempont minden döntésnél, hogy a kisfiamnak a lehető legjobb legyen. Apránként elkezdtem újra dolgozni is, de jóval kevesebb munkát vállalok, mint régebben. Lelkileg is sokat változtam: eddig sem értettem ugyan, hogy miért van ennyi gonoszság a világban, de mióta gyerekem van, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan lehet ennyi erőszak és hogyan képes bárki is elviselni, ha egy gyerek szenved. Ez számomra érthetetlen.

Lassan már egy év telt el azóta, hogy egy kicsit visszavonultál a nagy szereplésektől, fellépésektől. Nem félsz attól, hogy nehéz lesz „visszarázódni”?

A Nemzetiben január óta játszom megint a Három nővérben Irinát. Újra a színpadon lenni olyan érzés volt, mintha csak pár nap telt volna el a visszavonulás óta. Úgy tűnik, eléggé könnyen ment a visszarázódás.

Áprilisban láthatunk újra énekelni is. Hogyan készülsz a visszatérésre?

Lassan elkezdünk próbálni a zenekarral, és remélem, el tudok néha menni énekórára is.

Lesz esetleg új album a közeljövőben?

Jövő őszre tervezzük az új albumot, már van is egy pár félkész szám, de a nagy munka még előttünk áll.

Nagyon sok szerepet eljátszottál már. Mi volt az a darab, amiben a legszívesebben játszottál és miért?

Szerencsére rengeteg szuper előadásban játszhattam, a Krétakörben szinte minden szerepet imádtam. Természetesen nekem is megvoltak a kedvenceim; például a Feketeország vagy a Térey János által írt Nibelung lakópark és megemlíthetem még a Szorokin regényből készült A jég című előadást is. A mostani szerepeim közül a Három nővér a kedvencem.

Hogyan szoktál felkészülni egy előadásra? Mennyire vagy izgulós típus?

Eléggé izgulós vagyok, de nem minden helyzetben. Ez függ a szerep súlyától és attól is, hogy mennyire érzem igazán jónak az előadást. A felkészülés pedig minden esetben más: van olyan szerep, ami előtt magány és koncentráció kell, de van olyan is, aminek az tesz jobbat, ha az ember bemelegít, beszélget és próbál minél jobban felszabadulni, és van, ahol a szöveggel kell foglalkozni az előadás előtt ­ például egy verses darab esetében.

Ha megkérdezik, inkább színésznőnek vagy énekesnőnek tartod magad?

Inkább ne kérdezzék meg, mert nagyon unom ezt a kérdést, mivel egyszerűen nem lehet rá felelni.

Elsőként az Amorf Ördögökben hallhattunk énekelni téged. Hogyan jutottál az színháztól az éneklésig?

Mindig is jártam énekórára, mert a színházban is fontos az ének, hiszen sok zenés darabban játszottam. Később megismerkedtem Tariska Szabolccsal, aki mutatott pár számot, amit egy barátjával, Tövisházi Ambrussal csináltak. Én meg mondtam, hogy szerintem szuper a zene, csak kellene bele egy női hang, és így gyorsan be is kerültem az Amorf ördögök zenekarba.

És honnan jött a Péterfy Bori és a Love Band ötlete?

Az Amorf elfáradt, megunódott, és a Krétakör miatt nem is tudtam teljes gőzzel csinálni. Aztán a Krétakör sajnálatos módon feloszlott és Ambrussal elérkezettnek láttuk az időt, hogy csináljunk egy szólólemezt.

Nagyon sokszínű vagy, sokféle műfajban kipróbáltad már magad. Mire vagy a legbüszkébb?

Arra hogy szültem egy gyereket. Minden más csak bohóckodás ehhez képest.

Legutóbb mikor láttalak egy koncerteden, akkor iszonyatosan dögös voltál és végig pörögted az egész bulit. Honnan van ennyi energiád? Hogyan tartod magad formában?

A színpadra mindig úgy kell felmenni, mintha az lenne az utolsó lehetőséged, hogy ott állj. Akkor csak az a pillanat létezik, így mindent bele kell adni, ki kell élvezni az utolsó cseppig. Az embernek amúgy is rengeteg energiája van, sokkal több, mint amennyit kihasznál. Én ezt tékozlásnak és bűnnek érzem saját magunkkal szemben. Egyébként sem szeretem a lusta és unott embereket. Én rengeteg energiát tudok meríteni a körülöttem levő tehetséges emberekből, a jó filmekből, a jó könyvekből és mindenből, ami inspirál. Persze leginkább abból, hogy nagyon szeretem a férjem és a kisfiam és még sok­sok embert. A szeretet pedig formában tart.

Kevesen tudják rólad, hogy Áprily Lajos dédunokája vagy és rajta kívül még számos művész van a felmenőid között. Egyértelmű volt, hogy te is a művészi pályát követed?

Nem, hiszen kiskoromban versenysportolónak indultam, ritmikus sportgimnasztikáztam, de végül anyukám nem hagyta, hogy teljesen beszippantson ez a dolog. De a mozgás azóta is lételemem: rendszeresen jógázom, biciklizek és úszom. A színház igazából csak kamasz koromban kezdett el érdekelni.

Hogyan indult a karriered?

Eléggé nehezen. Nem vettek fel a Színművészetire, de nem adtam fel, rengeteg különleges és kísérletező társulatban dolgoztam: a Szkéné Színházban, a Merlinben, a Pintér Béla Társulatban és a Krétakörben. Nagyon izgalmas volt a pályám.

Eléggé aktív szerepet vállalsz a különböző politikai-társadalmi megmozdulásokban is. Mik azok a dolgok, melyek mellé odaállsz vagy melyekért kiállsz?

Igyekszem nem politizálni, de sajnos ez most szinte lehetetlen, mert a politika olyan mértékben szól bele az életünkbe, amit már nem lehet szó nélkül hagyni. Ha kimondom, amit gondolok, akkor már rögtön politizálok, annyira éles most a helyzet. Megdöbbentő dolgok történnek, szakmaiatlan és gusztustalan döntések születnek. Tehetségtelen és ostoba emberek kerülnek hatalomra. Én pedig igyekszem még kiállni azokért a dolgokért, melyek számomra értéket jelentenek.

Ha bármit megtehetnél, akkor mit változtatnál meg a világon vagy akár Magyarországon?

Erre nagyon nehéz felelni. Magyarországon most szinte mindent meg kéne változtatni ahhoz, hogy jó legyen. De a legfontosabb, amin változtatnék az, hogy egy gyermeknek se kelljen szenvednie a világon.