Plenoptika: forradalom a fotózásban?
Jövőbe illő technológia, elérhető áron
2011.10.23 | Oroszvári Péter
15 évnyi fejlesztés után megérett a sorozatgyártásra a plenoptikás Lytro kamera. Akkoriban még egy egész teremnyi, szuperszámítógépre kötött fényképezőgép kellett a technika kivitelezéséhez, ma már azonban elfér a tenyerünkben – és nem is elérhetetlen.
Úgy tűnik, ismét forradalmian megváltozik a fotózás világa. A digitális gépek megjelenésével mindenki által elérhetővé vált a fotózás olcsón és egyszerűen, és e gépek minősége azóta is exponenciálisan fejlődik. A kompakt gépek egyre kisebbek lesznek, mégis egyre jobb képminőséget és képméretet produkálnak; a komolyabb tükörreflexes modellekkel pedig egyre szélsőségesebb körülmények közt fotózhatunk a normál viszonyoknak megfelelő kiemelkedő minőséggel. Így mind a nyaraláson fotózó fiatal lánykák, mind a professzionális fotográfusok elégedettek lehetnek a saját elvárásaikkal készített fotókkal.
Vegyünk egy példát. Hadd általánosítsak: az átlagos fotós automata módban kattint; aki jobban ért hozzá, beállít, komponál, és csak azután kattint. A fényviszonyok valószínűleg elfogadhatóak lesznek: az automaták egyre okosabbak, a hozzáértők alapból a körülményeknek megfelelően állítják be az értékeket. Viszont az élesség a legfontosabb. Ha bármi okból kifolyólag homályos lett a téma (nem oda állított élességet a gép; manuális fókuszon maradt; egyszeri pillanat volt; nem látszott jól a keresőben): az átlagos fotós így is feltölti legyintve az internetre, míg a hozzáértő újra megfotózza jól a képet – ha meg erre már nincs lehetősége, akkor bosszankodik egy sort.
Erre most itt ez az új technológiai megoldás, a plenoptika, amellyel teljesen mindegy, hogy mire fókuszálunk, hiszen ezt utólag is megtehetjük a számítógépen. Utólag! Kész csoda. Hogy hogyan? A „normális” fényképezők a fókuszált objektíven át beérkező fényt egy síkra vetítik, így készül el a kétdimenziós kép. Ezzel szemben a plenoptikában egy sor mátrixba helyezett lencsesort találunk egy különleges érzékelő előtt, ami gyakorlatilag az egész teret lementi egy káoszos forrásadatként. Ezt aztán bonyolult algoritmusokkal alakítja vissza értelmezhető képpé, de nem veszik el a tér: oda fókuszálunk, ahova, és ahányszor szeretnénk.
Sokkal gyorsabb lett a képkészítés: nem kell várnunk a fókuszálásra, hiszen nem is igényli. Nincsenek felesleges beállítások, módtárcsák, csak egy bekapcsoló- és egy exponálógomb, és egy zoomcsúszka. Mert természetesen ugyanúgy zoomolhatunk, mint egy normális gépen, teljesen megfelelő távolságok közt. A letisztult alumínium ház végében egy kis, érintésre érzékeny kijelzőt találunk. A Lytro kamera 3 változatban érhető el: a világoskék és grafit modellek 8 (350 képre elegendő), míg a vörös 16GB (750 kép) beépített memóriával rendelkezik. Előbbiek 400, utóbbi 500 dollárba kerül – ez igazán csekély összegnek mondható egy ilyen új, és mégis forradalmi technológiáért.
Egyetlen hátránya, hogy a képminősége nem mondható tökéletesnek, és a képméret sem túl nagy, de talán nem is ez a lényeg még – úgyis hamar felfejlődik ez is. A lényeg az, hogyha elérik ezt a szintet, akkor az akciófotózás majdhogynem a világ legegyszerűbb dolga lesz. Ezzel viszont még egy lépéssel közelebb került egymáshoz az amatőr és a profi fotózás, aminek az egyik fél nyílván örül, a másik pedig nyílván nem.
S végül néhány mintafotó; kattints a képen oda, ahova fókuszálni szeretnél!
További képeket ezen a linken találhattok.