Trendmagazin

Sátánizmus, üzletszerűen

Marilyn Manson pályafutása

Az egykori szexszimbólumtól és egy kegyetlen sorozatgyilkostól kölcsönözte nevét Marilyn Manson, aki kétségtelenül korszakalkotó figura – sajnos. Bírálói szélsőségesen megbotránkoztató, botrányos viselkedését, és párját ritkító értéktagadását ellenzik, rajongói a sátánizmus mögött apró PR-fogásokat látnak, és mint mondják, az egész csak játék. De mégis, mi tehette napjaink legperverzebb és legagresszívebb zenei figuráját korunkat meghatározó előadóvá?

1969. január 5-én született egy Ohio állambeli kisvárosban, egyszerű családban, a Brian Hugh Warner egyszerű névvel, szülei egyetlen gyermekeként. Bár apja katolikus, anyja az episzkopális egyház tagja volt, így vallásos neveltetésben részesült. Mégis, elmondása szerint mély nyomokat hagyott benne féktelen pornórajongó nagyapja, miközben a beszámolók szerint a szülei vallásos iskolába járatták, és az itteni szigor és szabályok lázadást, és félelmet váltottak ki belőle. Saját visszaemlékezése szerint direkt rosszalkodott, hogy normális iskolába járhasson, és mivel rossz fiúnak számított, nem volt sok barátja, de a tizedik osztály után el is költöztek Fort Lauderdale-be. Idővel, mikor szembesült azzal, hogy akárhogyan is él, nincsenek azonnal rossz következményei, tudatosan szakadt el szülei hitétől.

1987-ben az érettségi után, Floridába költözött, ahol a '25th Parallel' című lapnál lett rockújságíró, eközben pedig a Broward Community Collegen kezdett tanulni. 1989-ben megalapította a Marilyn Manson and the Spooky Kids nevű bandát (a csapat neve 1992-ben rövidült le csak az ő nevére) ahol minden egyes bandatag a keresztnevét egy szexszimbólum után, a vezetéknevét pedig egy-egy ismert sorozatgyilkos után vették fel. Trent Reznor figyelt fel a zenekarra, és támogatta őket egészen az 1994-ben megjelent első album (Portrait Of An American Family) megjelenéséig, és még utána is. Ezt követően a Nine Inch Nails elő zenekaraként az Államok több pontján is felléptek, de ebben az időszakban Mansont letartóztatták egy rövid időre közszemérem sértésért, mivel az egyik koncertjén meztelenre vetkőzött. Nem sokkal később egy apa perelte be a zenészt, mert fia Manson számainak hallgatása közben követett el öngyilkosságot, de a vádat később ejtették. Az átütő sikert az 1996-os Antikrisztus Szupersztár című lemez hozta meg nekik. Manson valójában a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás egyik legfőbb ellensége, Friedrich Nietzsche előtt kívánt tisztelegni a nyíltan istentagadó albummal.

Az 1999-es évben meg kellett szakítaniuk turnéjukat, ugyanis két rajongójuk egy 15 halottat követelő tömeggyilkosságot követett el egy amerikai középiskolában. Koncertjeiket egyébként azóta is rendszeresen be akarják tiltani az ott alkalmazott pornográf-, horror és szadomazó elemek miatt. Akárhogyan is, sajnos Mansonék együttese sikeresen lovagolta meg a tragédia hullámait, és a brutalitás csak a „hasznára” vált a zenekarnak. A kilencvenes évek végére már világszerte ismertté váltak, lemezeiket sorra vásárolták meg (három arany, három platina lemez, stb.). Mindeközben rendszeresen segédkezett más bandák útjainak terelgetésében, mint például a Jack Off Jill, vagy közreműködött más előadók lemezeiben, ilyen volt DMX 'Flesh of My Flesh, Blood of My Blood' című albuma. Ez az időszak nem csak a zenei piacon jelentett Manson számára lehetőségeket, a filmipar is úgy tartotta, hogy a sátánista elemekkel operáló „negatív jelenséget” érdemes lenne a filmvásznon is „hasznosítani”. Így debütált 1997-ben David Lynch 'Lost Highway' című filmjében, vagy a sanyarú sorsú Macaulay Culkin-al szerepelt a Party szörny című filmben. Legújabb terve szerint pedig szexuális fantáziálásairól készítene filmeket, amelyeket a honlapján tenne mindenki számára elérhetővé.

Manson a deviáns, romboló hatású produkciói mellett nyíltan vallásellenes, de kifejezetten a kereszténységgel szemben vannak indulatai. Saját bevallása szerint úgy akar emlékezetessé válni, mint aki a kereszténységet elpusztította, bár az is igaz, hogy egy másik nyilatkozatában azt mondta, hogy „ez aligha jöhet össze”. Keresztény ellenessége a már említett, '96-os Antichrist Superstar című albumán is erősen kijött. Egyik, erről az albumról származó dalában a következőket énekli: "Felmentem istenhez, csak hogy lássam / És saját magamra néztem / Láttam, hogy menny és pokol hazugság volt / Amikor isten vagyok, mindenki meghal." 1994 októberében az erdélyi származású magyar Anton LaVey, a Sátán egyházának alapítója otthonába invitálta Mansont. Nem érdemes ugyan részletezni az ott történteket, Manson beszámolója szerint a pár évvel később egy leszámolásban kivégzett LaVey „nem besétált a szobába, hanem egy robbanás után tűnt elő a füstből. Fekete tengerészsapkát, fekete öltönyt és egy sötét napszemüveget viselt, pedig még csak hajnali fél három volt.” A sötét egyház vezetője Mansont a Sátán Első Egyházának jelképes és névleges papjává avatta, így „hitelesítve” munkájukat, mivel szerinte ők a legsátánibb zenekar. Manson rendszeresen jelenteti meg lemezeit, de csak több éves szünetek után – eddig összesen hét albuma jelent meg, legutóbbi albuma 2009-ben. Többször jelent meg filmzenével is, ezek legtöbbjében adaptálták számait, mint például a Mátrix, a Blair Witch 2, a Spawn, a Resident Evil, a Pokolból vagy éppen a Fűrész 2 zenéjét „szolgáltatta” korábbi albumairól.

Egy 2004-ben, az iD magazinnak adott interjúban azt mondta Manson, hogy 1999-ben festőként is folytatta volna a pályáját, de az akkori képeit eladta egy drog dílernek. Első kiállítása 2002 szeptemberében volt a Los Angeles-i kortárs kiállításai központban, Golden Age of Grotesque címmel. Kísérletezett mással is, mint például azzal, hogy piacra dobott egy svájci gyártmányú abszintot, a "Mansinthe"-t, ami vegyes kritikákat kapott, többen a szennyvíz és a vizelet keverékéhez hasonlították az ízét. 2004-ben ismerkedett meg Dita Von Teese-el, egyik videoklipje forgatása kapcsán, és hamar el is jegyezte. 2005 novemberében össze is házasodtak, mindenféle ceremónia nélkül, Manson házában, majd decemberben tartottak egy ünnepséget. A frigy nem tartott sokáig, ugyanis 2006 decemberében be is adta válópert, „kibékíthetetlen ellentétekre” hivatkozva. Több okot is feltételeznek, többek közt Manson alkoholizmusát, vagy túlzott távolságtartását. A kétezres évek közepén bár eljegyezte a színésznő, Rose McGowan-t, kapcsolatuk hamar megszakadt. Ezután a True Blood egyik ismert főszereplőnőjével, Evan Rachel Wooddal indult el egy „se veled, se nélküled” kapcsolata, amit Manson 2010 januárjában egy eljegyzéssel szeretett volna örökre megpecsételni, de ennek is hamar vége lett, még a tavalyi évben.

Manson és a polgári felfogású, vagy keresztény hitű emberek közötti összetűzések rendszeresek, különösen a koncertek előtt. Ezek szinte hagyományosnak mondhatóak, ugyanis a Manson és az egyházak közti nyilatkozatháborúk elengedhetetlen alkotóelemei az adott koncert megszervezésének is, ugyanis nagy ingyen reklámot csinálnak az eseménynek. Ennek ellenére nem ritka, hogy egy-egy Mason koncertet sikeresen bojkottálnak, bár ez nem sikerült a magyarországi, 2005 augusztusában megrendezett 'All against God' (Minden Isten ellen) című turnéjának koncertjével. Itt érdemes lenne megjegyezni, hogy a koncertet szervező Multimedia Concerts igazgatója, Hegedűs László azt állította akkor, hogy nincs szándékukban olyan koncertet rendezni, ami vallási meggyőződésében bárkit is sértene – Mansonról élesen él az emberekben az a kép, miszerint ő minden hitet, így a sátánizmust is elutasítja, nevetségesnek tartja. Annak ellenére, hogy ez a kép hiteles is, hiszen Manson csupán megélhetési sátánhívő, mégis, a zeneiségének elemei rengeteg diákot kényszerítettek már nem csak devianciára, hanem sajnos sok esetben iskolai mészárlásokra is – egy zenei előadó hatása nem csupán attól függ, hogy elhiszi-e, amit csinál, hanem hogy azt mennyire szuggesztíven produkálja. Ezt erősíteni látszik egyik korábbi mondata, miszerint: „Azt gondolom, hogy Isten és Sátán éppúgy csak két szó, mint a Marilyn és a Manson.” Tény, hogy Manson valójában cinikus, ateista fickó, aki mégis – talán részben gyermekkori élményeiből táplálkozva – direkt lovagolja meg a társadalom nagy részében, és a hívő közösségekben ellenérzést kiváltó megjelenést, és provokatív imázst. Természetesen az, hogy Manson „nem gondolja komolyan”, még nem jelenti azt hogy ne lenne hatása, sőt, a közismerten sátán-hívő zenészek által alakított formációknak nincs ekkora negatív hatása, mint neki egyedül. Mindeközben teljesen tisztában van azzal, hogy az őt hallgató fiatalok jelentős része az általa csak marketing fogásnak szánt sátánizmust – jelentős mértékben az ő zenéjének hatására – elkezdi komolyan is venni.

Az óriási hatása ellenére Manson és csapata egyáltalán nem nevezhető eredetinek. A modern zene történetében nem ők voltak, akik ilyen mélyen behozták volna a sátánizmust, és az ezzel összefüggésben levő horror elemeket. A hippi korszak kiemelkedő figurái, mint a Deep Purple, vagy a Balck Sabbath szintén sátánista ideológiával játszottak, a Rolling Stones „Sympathy for the devil” című száma pedig nyílt együttműködésről szól a sátánnal – korábban ilyen nem létezett a zenében. A sötét, gótikus elemeket a néhány évvel ezelőtt meghalt Ronnie James Dio alapozta meg a metal és rock zenében, aki többek közt a ma már jól ismert ördögvillát is kitalálta (a gyűrűs és a középső ujj leszorítva, a kis-,és mutatóujj az égnek állva). Manson és csapata abban az időszakban lett közismert, amikor a sátánista zenei- és filmes ipar éppen kiürült. Nem volt egyetlen olyan előadó sem (talán Ozzy Osbourne-t kivéve) aki hasonló elemekkel operált volna. A nyolcvanas évek első fele jelentett fordulatot, és indította el a ma már „természetesnek” számító irányzat gyökereit: a nyílt ördögimádat, a fordított keresztek, a vérivás, a pentagrammok, és démonfejek mind-mind ebben az időszakban szivárogtak be a black metal műfajba. A jellegzetes horror elemeket sokan magukra öltötték, és történelmi rémek neveit vették fel, mint például a 17. században fiatal lányok vérét lecsapoló Báthory Erzsébetét, Quorthon. Mindeközben kialakult a gótikus rock, ami a sötét hangulatvilágon felül erősen transzvesztita és biszexuális elemekkel van tarkítva, az előadók fő attribútumai a fehérre meszelt arc, a hosszú sötét haj, és fekete öltözék. A két mozgalom nem rejtette véka alá a tradicionális mágiával, és rituálékkal való kacérkodását, miközben olyan zenekarok nőttek ki a mozgalomból, mint a The Fields of the Nephilim, ami a bukott angyalok és lázadó nők kapcsolatából származó hibird lények előtt tiszteleg, vagy a Christian Death, aminek a neve magáért beszél, a bibliai hitű keresztények halálát kívánja.

A nyíltan sátánikus életstílus, és zeneiség az évtized második felére mintha kifulladt volna, helyét az embergyűlölettel és a mészárlásra utaló elemeket felvonultató trash metal lépett. Ennek a rövid, zeneileg is szadista időszaknak a lényegét egy bizonyos, méltán hírhedt Slayer fotó fejezi ki, amin a banda tagjai egy fiatal nőt mészárolnak le közösen. Ennek egyébként hazai visszhangja is lett, amikor egy rajongójuk a kép hatására baltával vágta le saját húgát. A trash-időszak egyik legismertebb figurája Alice Cooper (valódi nevén Vincent Damon Furnier, aki férfiként egy 12. századi, máglyán elégetett boszorkánytól vette át a nevét). Ő volt az, aki a saját kivégzését is megrendezte a színpadon, vagy kínzó eszközöket alkalmazott. Ezt a vér és gyilkosság központú stílust a death metal váltotta fel, amely, mint a nevéből is kitűnik, a halál, mint személy köré összpontosul. A Deicide (Istengyilkos) nevű zenekar a legvisszataszítóbb képviselője ennek az irányzatnak. A frontember a homlokán egy fordított kereszt alakú seb van, ugyanis elhatározta, valahányszor bármi kedves dolog jut is az eszébe, azonnal egy izzó fordított keresztet süt homlokába, hogy így űzze el azt magától. Ez a zenetörténeti kitekintés azért fontos, mert Marilyn Manson megjelenésében, de zeneiségében sem nyújt alapvetően többet náluk, csupán az elődök nyomdokain haladva vált a metal-, és rockzene evolúciójának aktuális egyedévé.

Hazánkban is több rajongói oldala működik Mansonnak, ezek fórumain nagyrészt bagatellizálják az előadó életmódját, stílusát, hatását. Egyes Manson rajongók véleménye szerint az előadó azért népszerű a fiatalok között, mert sok tinédzser szembesül azzal, hogy rengeteg dolog van, ami csak kívülről szép, és működőképes, belülről azonban romlott, működésképtelen. Manson egyik fő vesszőparipája, hogy "képmutató világban élünk", és lázadásával, illetve minden konszenzus, és megszokott norma felrúgásával tudatosan rá is játszik erre. A fiataloknak bejön, amikor valaki azt mondja, hogy „amit neked mondanak, hogy ne csináld, azt valójában azok is csinálják, akik papolnak róla”, Manson pedig ezt remekül felismerte, és keményen ki is használja. Egy korábban megkérdezett Marilyn Manson rajongó szerint Manson sajátos érzelmi-, és hangulatvilágát tudni kell értelmezni, ami szerinte egyébként nem károsabb, mint a média általában, és ha valaki tudja értelmezni Mansont, arra csak pozitív hatást gyakorolhat. Nos, ha Manson művészi értékének felismeréséhez valóban a megfelelő értelmezés szükséges, a legtöbb rajongó sajnos nem tudja értelmezni, hiszen többek közt ilyen, és ehhez hasonló kommentek születnek a magyar rajongói weboldalán: "amikor először láttam, tök nem tetszett, utáltam szinte, de most... huh... tök durván hat rám, szóval kihozza belőlem a vadállatot, olyan hülye vérvágyam lesz meg... nem részletezem. Komoly." Ráadásul az efféle rajongói klubok tagjai hűen utánozzák is szeretett előadójukat, így a vallás ellenes verbális gyűlölködés mondhatni „alap”.

Manson akármennyire is visszataszító a megjelenésében, a viselkedésében, sajnos korunk egyik meghatározó figurája, akire milliók tekintenek követendő példaként, nem csak a fiatalok közül. Történik ez így, mindannak ellenére, hogy Marilyn Manson és zenekara többször is szolgált negatív példaként arra, hogy a zenével mennyire negatívan lehet befolyásolni szinte bárkit.