Szabadság a tengerből
Egy független hercegség története
2010.09.28 | Sulyok Janka A történelem néha ötletesebb a legszínesebb írói képzeletnél is; Európa északi partjainál van egy állam, amelynek története ugyan még nem ért véget, de sorsának alakulása már eddig is regénybe illő.
A miniállamoknál is jóval kisebb Sealand Hercegség alapja a kilencszer huszonhárom méter alapterületű mesterséges szigetre épült Roughs Tower nevű második világháborús erőd. A háború idején az Északi-tengeren számos hasonló jellegű egység létezett; feladatuk elsősorban az ég megfigyelése és az elsüllyesztett hajók matrózainak kimentése volt. A jellegzetes, két nagy vasbeton lábra épített 550 négyzetméteres platform ma már egyedi látvány, a többi hasonló építményt a világháborút követően lebontották.
Az Anglia keleti partjaitól mindössze 10 kilométerre található szigeten 1966-ban telepedett meg a Bates család, akik a következő évben független hercegséggé kiáltották ki az építményt. Az „ország” hercege a Paddy Roy Bates, hercegnője pedig felesége lett. Roy, az angol hadnagy és Joan, a modell 1944-ben házasodtak össze, és már a szigetre költözésük előtt megszületett két gyermekük: Penelopé hercegnő és Michael herceg.
Az államot ugyan egyetlen másik állam sem ismerte el, az Egyesült Királyság mégis visszakövetelte a függetlenné vált területet; hiába. Bates-ék a brit haditengerészet ellen figyelmeztető lövéseket adtak le, a brit bíróság pedig nem hozhatott döntést a tengeri határon túli területről. Ezek után a hercegi család történetének folytatása akár az is lehetett volna, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. 1974-ben saját alkotmányt fogadtak el, azonban négy évvel később váratlan támadás érte a szigetet; holland izomemberek puccsot hajtottak végre egy német üzletember megbízásából. Az akció során fogságba került az ifjabb Bates is, az akkor 26 éves Michael. Apja, Roy néhány emberével hamarosan visszafoglalta a szigetet, és sikerült kiszabadítania Michaelt is. A hadifogságba esett hollandok szabadon engedéséről ezután béketárgyalások folytak Németország követei és a hercegség között.
A szigetországban rejlő lehetőségeket nem sokkal később a maffia is felfedezte; rövid időn belül több, mint százezer hamis sealandi útlevél kerül forgalomba. Ilyen útlevéllel próbált hamis személyazonosságra szert tenni Andrew Cunanan, Gianni Versace olasz divattervező gyilkosa is. Az állammá válás felé tett lépések tovább folytatódtak; a hercegség hamarosan egyedi veretett pénzt, bélyegeket és rendszámtáblát mondhatott sajátjának.
I. Roy és fia, I. Michael üzletemberekkel társulva 2000-ben létrehozta a HavenCo. Társaságot. A cég ma a szigeten elhelyezett, golyóálló betonnal védett szerverek bérbeadásával foglalkozik. A vállalkozás az elmúlt években nem csak gazdasági, hanem politikai kérdéssé is vált; az internet szabályaitól való mentesség és a pénzmosásra vonatkozó nemzetközi egyezményekre hivatkozva is felléphetnek Sealand ellen. A tulajdonosok nem törődtek bele a negatív nemzetközi reakcióba, a sajtó rendelkezésére bocsátották a felhasználói feltételeket ismertető, kötelezően aláírandó nyilatkozatot.
2007-ben a The Times közölte a hírt: eladó a világ legkisebb állama. Lakói nem csak a tengeri környezet miatt kedvelik; az adómentesség, a kizárólagos magántulajdon, a nem létező igazságszolgáltatás és bürokrácia mind olyan előnyök, amik megmagyarázzák a 750 millió eurót érő sziget árát. A jogvédők támadásaival szembeni védelem sokak számára minden pénzt megér, de még a világ legnagyobb torrentoldala, a PirateBay sem tudta megvásárolni a szigetet.
Az uralkodócsalád és a sziget története tehát folytatódik; de vajon a nemzetközi politika meddig képes szemet hunyni egy ilyen meseszerű állam létezése fölött?