Már a második világháború vége után a fellendülést a görögök a turizmusra alapozták. Görögország GDP-jének hozzávetőlegesen 15-20 százalékát a turizmus adja. Mostanság azonban másról szólnak a híradások: az ország megsegítéséről, ami jó ideje már a csőd szélén táncol. Az események idáig fajulása a 2009-es gazdasági világválságra és az októberi választások előtti túlköltekezésre vezethető vissza, amely alapjaiban megrengette a görög gazdaságot (1993 óta a legsúlyosabb recesszióját élte ekkor át az ország). Így jutottunk el napjainkig, ahol ugyancsak lejtmenetben haladnak a görögök: az infláció, a munkanélküliség és az államadósság is túllépi az euróövezet bármely országának a válságát. Állandóak a megszorító intézkedések, ami miatt az elindult tüntetések, atrocitások tovább bomlasztják az országot. Az államadósság csökkentésére elfogadtak egy határozatot amely kimondja, hogy kiárusítják az állami vagyon bizonyos részét. Ezáltal kedvező áron (a piaci értékének töredékéért) lehetne felvásárolni magánszemélyeknek szigeteket, repülőtereket, házakat. Ezt ajánlotta egy német képviselő, Josef Schlarmann is, aki szerint ezzel a lépéssel konszolidálni lehetne a kialakult adósságproblémát.
Görögországban már az emúlt években is értékesítettek magánszemélyek néhány szigetet, az érdeklődés pedig megfelelőnek bizonyult. A legdrágább eladott görög szigetet - az Athina Onassis által meghirdetett Scorpiost - 190 millió dollárért (36 milliárd forintért) vásárolta meg Giorgio Armani. Mostanság az apró szigetek és tengeri sziklaszirtek ára néhány tízezer eurónál kezdődik, a közművesített álomszigetekért azonban akár tízmillió eurót is elkérhetnek. Szakértők állítása szerint a mostani árak 60-70 százalékkal olcsóbbak a válság előttieknél. Aki jól utána jár elképzelhető, hogy jutányos áron saját szigettel gazdagodhat.