Jelenleg a luxuscikkekre két dolog jellemző: mindenütt jelen van és ritkaságszámba megy. Ez a két jellemző teljesen ellentétes jelentéssel bír, a luxus világában mégis szimmetrikusan jelen van egymás mellett napjainkban. Ralph Lauren és Michael Kors kínál mindenki számára elérhető olcsóbb termékeket és extrém magas színvonalú, csak keveseknek elérhető luxuscikkeket is. A Prada és a Hermes csak és kizárólagosan magas árú termékeket árul, semmilyen diverzitás nincs jelen a termékeiben, minden egy árszínvonalon kapható.
Felmerül a kérdés, ha egy termék mindenütt elérhető nagy mennyiségben, attól az még luxuscikknek számít? Eddig attól volt egy termék luxuskategóriájú, hogy kevés volt belőle és nehezen volt elérhető, de ez napjainkban kezd megváltozni.
Számos luxusmárka minél előbb be szeretne törni a feltörekvő piacokra. Ahhoz, hogy új piacokra léphessen, növelnie kell a termékeinek a számát, vagyis nem lesz többé ritkaság. Így még mindig luxustermékként tekintenek rá a fogyasztók? Elveszítik-e az eddigi vásárlóikat azzal, ha szélesebb körben teszik elérhetővé a termékeiket, és kínálnak alacsonyabb árú termékeket is?
Egy tavalyi felmérés szerint, amelyben az amerikai gazdag fogyasztók vásárlási szokásait elemezték, arra a megállapításra jutottak, hogy az ultra magas jövedelemmel rendelkező réteg nem a kevesek számára elérhető Tiffany és Henri Bendel termékeit vásárolta nagyobb mennyiségben, hanem a középrétegek és a felsőbb rétegek számára is termékeket kínáló Cotsco-t, Targetet és Zappos-t választotta inkább. Felmerül a kérdés, hogy miért? Csak azért, mert ők is gyorsan és egyszerűen szeretnének hozzájutni a kívánt fogyasztási cikkekhez? Vagy csak a gazdasági válság miatti magasabb adók kényszerítik őket a fogyasztási szokásaik változtatására?
Mivel az előrejelzések szerint a közeljövőben újabb válságok követik a mostanit, a luxusipar szereplőinek meg kell találniuk a helyes stratégiát, hogy hosszútávon meg tudják tartani a pozícióikat.