Trendmagazin

Vapiano – Egy falat Itália Budapesten

„Ami ugyan egészséges, de egyszerű, és mégis távoli”

Ha valaki szereti az olasz ízeket, ha valaki szereti a gyorsan elkészült ételeket is úgy elfogyasztani, hogy megadja a módját, és ha valaki szereti a kissé kozmopolita, fiatalos pezsgést, az egyszer mindenképpen térjen be a Vapianoba.

Az Európa több országában működő lánc két étteremmel van jelen hazánkban, az egyik Budán, a másik Pesten, a Bécsi utcában van. A "vapiano" név egy szóösszetétel, a „chi va piano va sano e va lontano” szavakból származik, amit úgy is le lehet fordítani, hogy „ami ugyan egészséges, de egyszerű, és mégis távoli”. Ez mindenképpen igaz a Vapianora.

A pesti éttermet látogattam meg egy hűvös, decemberi napon. A helyet messziről észre lehet venni télen is, a kitett piros zászlók segítenek ebben. A helységbe belépve azonnal egy más világba csöppen az ember, megérinti a fiatalos pezsgés, a frissen, a vendégek kérése szerint készülő ételek illata, a több magyar közt néhány külföldi szakács hangos beszéde, s mindehhez kiváló színtér a minimalista, itáliai jellegű belső dizájn. Rögtön bal kéz felől egy pult van, ahol a mosolygós munkatárs máris egy mágneskártyát ad a betérőknek, ugyanis az étteremben szabadon mozogva, több pultnál is rendelhetünk, a nálunk levő kártyára pedig elektronikusan kerül fel a fogyasztásunk. Kilépéskor a fogadó pultnál a kártyán rögzített összeget fizetjük ki.

Amint tovább haladok, a hatalmas belső tér fogad. Mindenfelé tömör fenyő asztalok, pultok, amikhez szintén fenyőből készült, világos bőrrel bevont puff-szerű székekre lehet leülni. A levegőt áthatja az éppen készülő ételek finom illata, hiszen a helység egyik felét majdnem teljes hosszában a főző pultok teszik ki. A pultok fölött óriási tábla, melyre krétával a legkülönfélébb dolgok vannak rajzolva, és felírva angolul, franciául és olaszul, például olyan, bölcsességként is felfogható jó tanácsok, mint a "Ne egyél többet annál, mint amit felbírsz emelni". A földszinten és az emeleten egyaránt van egy-egy kávézó részleg, ez jól észrevehető a mélyvörös színű pultnak köszönhetően. Mindegyik pultnál mást és mást lehet rendelni. A kis kártyákon szereplő étlapról a kiválasztott ételt a szemünk előtt, rövid idő alatt készíti el a szakács. Eközben beszélgethetünk is vele, ő kérdez is, hogy milyen alapanyagot kérünk bele, vagy éppen, hogy miből tehet kicsit kevesebbet.

Sokféle saláta közül lehet választani előételnek, vagy éppen paradicsom levest, vagy minestrone-t. Ha Itália, akkor tészta – egy Pollo di Crema nevű tésztaételt választottam. Ez lényegében olasz csirkepaprikásnak is felfogható. A kilencféle tészta fajtából (mint a spagetti, tagliatelle, penne, stb.) választottam a tagliatellet. Érdekesség, hogy a házi tésztákból lehet otthonra is vásárolni, kimérve. Az étterem "gyors" jellege akkor tárul fel, mikor a rendeléshez az alapanyagokat a szakács az egy-egy adagot tartalmazó kis dobozkákból veszi ki, s dobja bele a sercegő olajba. Egy óriási fém wokban készül a tészta. Többek közt csirkemell, chili, fűszerek, tejföl, paprika hozzáadásával, közel öt perc alatt el is készül a finom étel, melyet mély, levél alakú tálban kínálnak. A tálcát, az igényes evőeszközöket a pultnál veszem el, majd indulok helyet keresni. Itt már érzem, gyors étteremben vagyok, de mégsem akarom elhinni. Minden asztalnál fiatalok, idősebbek egyaránt foglalnak helyet, nagy a zsivaj, és a mozgolódás, mégis, az ember késsel és villával eszik, és nem hamburger minőségű fogásokat. A földszinten nagyon nehéz helyet találni, az emeleten már könnyebb. Minden egyes asztalnál kis márvány rekeszekben van a só, bors, és háromféle olívaolaj, emellett pedig kakukkfű és menta bokor, amiről lehet csipegetni.

A tésztát ízlelgetve már lehet érezni, hogy valóban különleges. Kiválóan főtt meg, de nem is túl omlós. A paprikás, krémes szósz kiválóan illik a nagy csirkemell darabokhoz. Az elején hozzáadott kevés chili miatt áthatja egy enyhe csípős íz az egészet. A hús kellően zamatos, és omlós, szétvágva sem kell azzal szembesülnünk, hogy nyers lenne. A tészta szerencsére, nem éppen kis adag, én mégis megkóstoltam egy pizzát is a tizennyolc féléből.

Egy Verdure nevű pizzát választok (a verdura olaszul zöldséget jelent). Amint lehúztam a mágneskártyámat, a szakácstól egy mobiltelefon méretű eszközt kaptam – amint elkészült a pizzám, ez majd egyszerre villogva és rezegve jelez majd, bárhol is legyek az éttermen belül. Nem kellett tíz percnél több, a pizzám készen is volt. A tészta igazi olasz módra kellemesen vékony, késsel és villával kiválóan elfogyasztható, a pizza széle nem vastag, tehát nem spórolták le a feltéteket. A paradicsomos pizza alapra gazdagon szórták a feltéteket, grillezett zöldségeket, például a répát, a padlizsánt, a lilahagymát, e mellé pedig gombát, friss paradicsomot és mozzarellát tettek. A feltétek kiváló összhatást nyújtanak, bár szükséges volt hozzáadnom egy kis borsot. A zöldségek kellően lettek grillezve, nem ropogósak, de nem is vajállagúak. A vékony tészta egyetlen hátránya, hogy ha az ember kicsit lassabban eszi, az utolsó falatoknál a szélek már megszáradnak. Összefoglalva mégis egyértelműen érződik a pizzán, hogy friss, és valódi olasz éttermi jellege van.

A Vapiano igen kellemes csalódás, nem kifejezett gyorsétterem, hanem egy olyan étterem, ami gyors. Leginkább egyetemisták kedvelt helye, ugyanakkor igen családias légkör uralkodik az étteremben. Az ételek frissek, egészségesek, és megfelelő adagot kínálnak, a minőséghez képest megfelelő árért. Kicsivel drágább, mint egy gyorsétterem, de éttermi színvonalat nyújt. Az említett két fogás ára 2850 forint volt.